1. napok - utazás - még december elején

Az egész úgy kezdődött, hogy Mikulás napján, 6 évesen, az adventi gyertya mellett elfogyasztott vacsink után a bőröndök készen állva sorakoztak a másnapi nagy út előtt. Dec 7 reggel indulás vonattal Veronába. Veronában nem szálltunk fle, mert Frankfurtban olyan randa volt az időjárás, hogy nem tudtak volna fogadni. Repüléseink tortúrája ezzel kezdetét vette. Végül csak elindultunk és csak sokat kellett várnunk a reptéren a késő este óceánon átívelő 12 órás reputunk előtt. Hideg volt. Egy órási 747-es várakozott ránk. Aztán beszálltunk és elment az áram. Majd felkapcsolták. Majd valahova áttoltak minket, mert "fel kellett tankolnunk" elektromossággal. Majd még mindig nem szálltunk fel, csak a technikusok jelentek meg a gépen szép sárga láthatósági mellényben. Nah ekkor már azért rámtört a frász. Majd a pilótánk közölte, hogy műszaki hibánk adódott, de nyugodjunk meg, mert fél órán belül reméljük, hogy sikerül megjavítaniuk a kollegáknak. 12 órás út előtt annyira nagyon nem lettem boldog a ténytől, hogy reparálni kell a szerkezetet. Sebaj. Felszálltunk és rettenetes hosszú ideig utaztunk. Ettünk, filmeztünk, aludtunk (bár nekem nem igazán ment) és sehogyse akart telni az idő. Amikor már 8 órája ülsz egy dobozban 10000m-en és még mindig van hátra 4 óra, akkor nagyon el tudsz kedvetlenedni, hidd el. De végül megérkeztünk Sao Pauloba. A reptér kicsi, a csomagok kipakolása lassú és bonyolult, kaotikus. Majd a biztonsági ellenőrzés is jó lassú volt. De kikászálódtunk. Izabel várt ránk. Mi nagyon örültünk, ő is nagyon örült. Szakadt az eső.