Sao Paulo

Szakadt az eső Sao Pauloban. A reptéri kivetítőkön is az elárasztott utakat és elöntött nyomornegyedeket mutatták. A forgalom az egészvárosban állt. Az egész szűken 18 milliós de teljesen 29 milliós metropoliszban. Őrület. Izabel hazavitt minket és megreggeliztetett minket. Isteni banánokkal. Igazi banánnal. Nem olyan ízetlen európai óriásbanánnal, hanem friss trópusi variációkkal. Leírhatatlan. A "nanica" hasonlít talán az itthonihoz valamennyire. A "prata" az olyan csúcsos végű és kicsit olyan citrusos ízű (nagy kedvencünk lett). Ettünk "abacaxit" (ananász hosszúkás verziója. Mert a tömzsi kerekded az vmi másfajta ananász), ami édes mint a méz. "Mamaot" (papaját) is ettünk. Izabel barátja (Romolo) készített nekünk "caipirinhat" ("cachacaból"). Ittunk "guaranát", ami egy olyan szénsavas üdítő, mint a kóla vagy fanta, de vmi brazil bogyós gyümölcsből (guarana) készül és nagyon finom. Olyan cukros lötty, mint a többi jól ismert üdítő, de kicsit más ízzel. Majd a rossz idő miatt úgy döntöttek, hogy a rendelkezésünkre álló egy napban megmutatnak egy parkot. HORTO a neve. A bejáratnál épp egy teknős fogta menekülőre a dolgot és iszkolt el a park kapujából. Mókás látvány egy szabadulni vágyó teknős :) Szerencsére az autóútról hamar visszatették a neki szánt nyugisabb területre. Hortoban láttunk aztán óriásrágcsálót, vagyis "capivarát" (magyarul vízidisznót). Teljes testközelségből, szabadon. A majmok sajnos az eső elől elbújtak. De láttunk érdekes kacsákat meg madarakat. Óriási trópusi növényeket. Néhány elszánt esőben is futó brazilt. Ittunk kókusztejet is, ami inkább víz (helyesen portugálul úgy is hívják). Elsőre érdekes élmény, de nagyon megszerttük és később Rioban minden nap megittunk minimum egyet ebből a hűsítő édeskés frissítő italból. Aztán vacsizni elvittek minket egy "rodízio churrascariaba". Udvarias kiszolgálás, "gaúchonak" öltözött pincérek. Isteni húsok. Hordták az asztalunkhoz és annyit ehettünk amennyit csak akartunk. Fantasztikus volt. Megkóstoltuk a brazil sört, ami neken nagyon vízízű és édes. Olyan mint egy citrom nélküli radler. És tele van glutamáttal. Őrület. De ők szeretik. Ezzel el is telt az egy napunk Sao Pauloban. Másnap kora reggel indult a gépünk Rio de Janeiroba, ami egy "Cidade Maravilhosa". De tényleg.