Ma

Ma sem unatkoztam. Megérkezett az új enzim, aztán amiben elakadtam, azt újrapróbáltam és siker :) Szóval most gőzerővel rajta vagyok megint a dolgon.

Másik esemény, hogy a múltkor Macre telepített Windows aktivációja lejárt, pontosabban ma nem engedett semmit csinálni, csak ha aktiválom. De a gépen nincs internet. Másik lehetőség a telefon. Így ma felhívtam a Microsoftot. Ilyen se volt még. Egy gépi hanggal kellett bájcsevegnem, rengeteg számot felolvasnom, meg meghallgatnom. Majd ugyanezt eljátszhattam az Office-szal is. Abba gondoltam csak bele, hogy mi van, ha valakinek nincs telefonja meg internete, akkor már számítógépet se használhat legálisan? Ez azért furcsa. Meg mi értelme beolvasni azt, ami a CD-ről jön kód, vagyis amit bárki beolvashat ha van CD-je... nem értem, de biztosan megvan az oka. Mindenesetre hosszú perceket vett el a mai napomból. De mostmár legalább azt is tudom, hogy ha felhívom az aktivációs központot, akkor a Windows bejelentkezésének szignáljával veszik fel a telefont :D Mintha belépnék egy windowsba. Aztán nagyon jókedvű és nagyon pozitív kisugárzású női géphang int türelemre. Elég mókás.

Holnap ha minden igaz, akkor magyar étteremben fogunk vacsorázni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a csirkepaprikás, amit kinéztem :)

Ma egy kicsit melegebb van, de már eléggé itt lóg az ősz lába. Végülis illik neki, mert majdnem októbert írunk. A hétvégéim be vannak táblázva, már alig van időm bármire is, ami a honvágyam miatt most inkább boldogsággal tölt el. Aztán a búcsú pillanatában biztosan rossz is lesz kicsit, mert szeretek itt lenni, szeretem az itt megismert embereket és valahogy a hangulat is jobb (és csendesebb), mint a digók között. Lelkemet készítenem kell a fülembeordításhoz, az aurámon történő betolakodáshoz (pont a múltkor tűnt fel, hogy valaki közelebb állt hozzám, mint itt szokásos és csak az ugrott be, hogy otthon pont ez a normális és mennyire jó volt itt egy kis levegőhöz jutni az emberektől) és a reggeli szájszaghoz a buszon. Viszont már sokmindent megadnék egy jó kávéért, hú, az nagyon hiányzik már. Tegnap kipróbáltam a "toffee mocha" nevezetű italt a Starbucksban és jó volt, de egy egynyeletnyi erős tömény ízes fekete kávét nem pótol semmi :( És azt hiszem, az ismerős hegycsúcsok és meredek sziklafalak is újra ámulatba fognak ejteni, csodás lesz látni rajtuk az esetleges hósipkát. A magyar táj varázsátmeg el se tudom képzelni, milyen lesz újra csodálni. Szívszorító. Igen, most gondolok csak bele, ez eddig a leghosszabb idő, amit távol töltöttem az európai kontinenstől.

Ősz

Lehűlt az idő. Olyan hirtelen történt, hogy el se hiszem. Szombaton és vasárnap gyönyörű volt és ragyogott a Nap, ma meg szakad az eső és hideg van. Kifejezetten hűvös a szobám, jól esik belépni az egyetem épületébe (ilyen se fordult még elő), pulcsiban ülök itthon és lehet, hogy a lábamra is kellene egy plusz zoknit húzni. Oké, ez az én egyéni fázás-módom, azért még nincs itt az a nagyon hideg, otthon biztosan rosszabb a helyzet.

A visszaszámlálást hetekről napokra csavartam. 34 nap.

Múlt csütörtökön olyan napom volt, hogy gyakorlatilag amit el lehetett szúrni, azt elszúrtam. Chris nyugtatott, hogy mindenkivel előfordul, én meg igyekeztem a lelkemet az egész napos folyamatos migrénemmel nyugtatni, mármint hogy az okozta a "dekoncentráltságom" (hívjuk figyelmetlenségnek). Végülis nagy baj nem történt, csak kihagytam egy anyagot a táptalajból, aztán ezt kompenzálva petri-csészéket mikróztunk, meg aztán volt még valami, de elfelejtettem, mert igyekszem csak a jóra emlékezni. Talán más általam okozott gond nem volt, csupán a sejtek nem nőttek... megjegyzem, továbbra sem. Holnap ezért megint sok-sok prepi, meg azután is, meg azután is, aztán ha megjön a polimeráz, akkor mehet a PCR és még tovább és még tovább és aztán egyszercsak elfogy itt az időm. Közben még 3 prezentációm lesz, majdnem minden hétre egy. Két általános cikk-bemutató és egy eredményeim és projectem lényege bemutatás. Az újonnan belekezdett munkám eredményeinek reménye elszállt a nem működő PCR reakciók miatt gyakorlatilag esélytelenné válik, hogy végeredményt lássak, pedig én olyan kíváncsi vagyok rá, az eddigi dolgok nem okoztak túl nagy meglepő újdonságot, ez meg kifejezetten érdekes és irányvonalba való... sebaj, ennyi fér bele több, mint 5 hónapba. A szimulációk valóban gyorsabbak. Apropó a tézisembe bele se merek gondolni. Túlélek. Ennyi. Igyekszem túlélni.

Pénteken voltam "karrier-építést segítő prezentáción", amiről a hogyan fogjunk kezet konferenciákon és hogyan kezdeményezzünk beszélgetést a szünetben ismertetése után inkább eljöttem. Előtte bezsebeltem pár Science-es tollat meg cukorkát, összeszedtem pár brossurát a milyen pályázatok is léteznek témában. Az előadás után a lányokkal azért az ingyen ebédre visszamentünk, volt sok pizza meg süti. Ez egy elég kellemes dolog itt az USA-ban. Sűrűn tartanak olyan előadásokat, amikre ingyen ebéddel csalogatják a népet (de ezt már mondtam). Ma is lett volna egy, de kihagytuk. Aztán a karrieres előadások és pizzázásokkal egy időben volt termékbemutató is, ami megint klassz, mert ott megint ingyen ebéd (ugyancsak pizza), süti, ajándék tollak meg pólók :) Labor munka egyik előnye, hogy mindig jönnek reklámozni a termékeket :D

A szombatomról már írtam.

Vasárnap pedig vásárolni mentünk. Olyan helyen jártam megint, mint még soha. Szóval Cincinnatiben van egy terület, amit Over-the-Rhine-nak hívnak és na ez az a hely, ahol senki nem akar egyedül sétálgatni. De úgy történt, hogy ezen a részen van egy híres piac, nagyon klassz zöldségekkel, meg mellette egy koreai bolt. És hogy abban a boltban lehet kimchit venni. Így bevásárlás előtt oda mentünk a többieknek koreai kimchit venni. Mondjuk már busszal jártam arrafelé, meg sokan mászkálnak az utcán, nappal amúgy sem veszélyes semmi, de azért "csudát láttam". Ez valóban érdekes hely. Mintha a 24-es villamos józsefvárosi részén lettem volna valahol a Keleti mögött, csak itt mindenki fekete volt és kapucnis pulcsiban tette a semmit az utcákon. Mondjuk többségében gyerekek. Meg mintha még turistát is láttam volna. De a főútról nem szívesen tértem volna le. Volt egy hangulata. Ezt is látni kell. A koreai boltban amúgy rendesen szétnéztem és érdeklődtem többiektől, mostmár tudom, hogy mit termelnek vízben és mit nem. Kedvencem a gyerekeknek gyártott műanyag pálcika volt, amin gyűrűk voltak, hogy fixen tartsák az ujjadat és a tetején egy kacsa ült. Azzal még lehet, én is tudnék enni :) Ma Seonyoung csinált koreai palacsintát valami olyan növényből, amit máshol nem lehet kapni, csak ott a koreai üzletben. Nagyon finom volt. Gyakorlatilag palacsinta tésztába kevert zöldhagyma zöld szárára emlékeztető növény + összevágott lilahagyma meg a tetején szezámmag. Finomakat csinál amúgy Seonyoung. Egyszer már valami nagyon hazai húsos ételét is kóstoltam és nagyon ízletes volt. A sushit is olyan jóízűen eszik, kár, hogy nem szeretem. Sok hagymát és csípőset használnak számunkra érdekes zöldségekkel, de illatra általában minden jó. És most is úgy érzem, valamit tudnak az ázsiaiak. Nem esznek sokat, azok ilyen fura zöldségekből álló dolgokat meg rizset, szerintem nagyon egészséges lehet. És hát vékonyak is, meg biztosan sokáig is élnek. Gondolom a sok tengeri cucc is jótékony. Vannak persze dolgok, amiket pont ugyanúgy csinálnak, mint mi. A babot ők is kiáztatják (természetesen). És náluk is van macok :D Amire büszke vagyok, hogy akármennyire kevés koreai kifejezést szedtem magamra, azokat tökéletesen kihallom a beszélgetésekből :) A köszönömöt és a nem értemet már nagyon jól tudom használni is :)

Pihenő

Ma csodálatos idő volt. Gyakorlatilag az egész napomat a szabadban sétálva töltöttem.

Itt még mindig meleg van, mindenki szandálban és rövidnadrágban, pólóban flangál. A szél pont kellemesen hűsítő, a szobában légkondit kell kapcsolni és bizony kicsit még meg is izzadtam. Szeptember vége. Hm. Cincinnatiben azt hiszem, az ősz a legszebb. Ma mondhatom, hogy imádtam a várost. Pontosabban az egyetem környékét.

Előszöris szivárványt láttam :)
Aztán tetszettek a színek, ahogy már őszül a táj (és a fű)
Majd elértem az egyetem "kapuját"
Vagyis a Main Campust, ami ilyen sétáló utacskákból áll
Háttérben az egyetemi sport center. Hatalmas. Ide járok falat mászni is. De van uszoda, meg mindenféle labdajáték pályája
Az egyetem épületei is csinosak
No meg van football pálya, mögötte már a "város"
A pályán természetesen sportoltak
Az egyetemen úgy általában sokan mászkáltak, most indul a suli, mindenki egyetemi pólóban, az ilyen diákkörök (görög ábécések) lakóházai zengettek a hangos zenétől, partyk folytak, kertben ettek, frizbiztek, footballoztak.
Ez egy olyan régies, de modern épület. Talán ez leginkább a központ. A harangtornyán az óra minden negyed órában zenél.
És máról ennyit tudok mutatni.

Megnéztem a híreket, mert gyanús volt, hogy mikor hazafele indultam, akkor jött egy turistabusz, meg sok Oklahoma pólót is láttam, meg aztán sheriff autókkal vezettek fel 3 buszt (biztosan játékosokkal), és talált süllyedt, ma volt a szezonnyitó football játékja az egyetemi Bearcats csapatának (Oklahoma ellen). "Vesztettünk". Azért megkukucskáltam volna, kár, hogy előtte nem tudtam róla :(

Labor fotók

Ma laborfotók készültek. Nem az én fényképezőmmel, viszont az én kezemből. Pontosabban ez nem a kezemből:

Balról: Sumedha, Jinal, Heyyeong, Seonyoung, jómagam és Chris

Ez viszont igen:
Ez nem (a kedvenc kesztyűm, mert olyan klassz a színe és még hőálló is):
Ez igen (barátnőmről, ahogy a fülkében dolgozik):
És ez is (a lányról, akinek a vezetékneve Sharma, mint ahogy a nagy sziklamászó-klasszisnak, Chris Sharmanak is):
Mára ennyi.

tiszta Acropark

Itt is van úgy látszik ilyen (nem messze Cincinnatitől).

Itt meleg van

Itt még most is 30 fok van. Ma különösen megcsapott az igazi júliusi kánikula érzése, amikor kiléptem a kórház épületéből. Újra búgathatom itthon a légkondit, nem szeretem, mert hangos. Lassan pedig októbert írnánk. Jut eszembe, órát mikor is kell állítani? Valaki adhatna nekem most egy plusz órát alvásra, rám férne.

Mostanában még csak leülni sincsen időm a labormunka közben. Folyamatosan hajtom az ipart, jó lenne még ezt befejezni és látni valamelyest a végét. Szűkösen beleférhet, de majd meglátjuk. Itt ugye sose tervezhető semmi, kezdem átérezni a "randomness" fogalmát. Vagy talán biológiának is nevezhetjük.

Nagyon fáradt vagyok, a tézissel most nem tudok haladni, holnap ráadásul journal club. De egy percig nem panaszkodom. Az idő legalább telik.

Az IKEA mindenütt egyforma

Az IKEA valóban mindenütt ugyanúgy néz ki. Kívülről és belülről. És nem fogjátok elhinni, de van ugyanolyan 100 forintos hotdog is (50 cent pontosan) :D Meg egy dolláros fagyi. Meg szultán matrac. Na de kezdem az elején.

Reggel felkeltem, majd nekiláttunk a mai napnak. Seonyounggal és Heyyeonggal. Mivel Heyyeong útközben meglátott egy "moving sale" (valaki költözik és eladja a dolgait nagyon olcsón) táblát egy nem olyan nagyon messze található címről és mivel ő épp most költözött be egy üres albiba, hát először arra vettük az utunkat. A Corry streeten haladtunk, aminek van egy bájos és érdekes hangulata. Az az utca tele van fodrászattal meg műkörmössel, de valami hihetetlen lepukkant módon. Mégis valamiért nekem az az utca tetszik. Ott van egy könyvtár és egy tűzoltóállomás is. Meg egy pizzéria. De ha először egyedül mentem volna rajta keresztül, féltem volna. Mégis szeretem valamiért. Egyébként így sokadjára már nem félelmetes. Inkább hangulatos. Pontosan így néz ki.

És ilyen autók is parkolnak :) Háttérben Seonyoung kukucskál
Koreai harcművész valami, teljesen véletlenül
Tipikus, itt jellemző házak
Végül sikerült neki vásárolnia porszívót meg széket valami hihetetlen olcsón. Majd elbattyogtunk az egyetem melletti Paneraba. Ami ezen az utcán fekszik. Még mindig tipikus házak a környékről. Ezek a szebbik fajtából ;)
Mielőtt odaértünk volna a már így is csúszó reggelinkhez, Heyyeong eszébe jutott, hogy otthagyta a pulcsiját a vásárlásban... ezért visszament. Mi vártunk rá.
Meg ettünk.
És végül még egy szépp épület az egyetem mellől. Valami iskola épület volt, nemrég tatarozták. És ezt az utcát kell úgymond határmesgyének vennünk az egyetem és a szomszédos szegény negyed között.
Aztán jött értünk Chris. És elmentünk az IKEAba. Még a bejárat is ugyanolyan, a sárga tatyókkal és a mozgólépcsővel. Majd a berendezések. Minden tényleg ugyanaz. Aztán mi hamar meguntuk és inkább enni vonultunk, de még Seonyounggal legalább másfél órát vártunk. Egy után értünk a boltba és 4 után hagytuk el az IKEAt. Sok volt. Lefáradtam.

És csak ezután jött a hétvégi bevásárlás. 6 után értünk haza. Nagyon álmosan.
Vacsorához egy kicsit fényképezőt is vittem. Íme Seonyoung uzsistatyója a vízszűrővel és az elköltözött szingapuri szomszédunk megmaradt indiai fűszereivel. Csak a kavalkád kedvéért.
Aztán hogyan is kell pálcikával kakaót keverni?! Igen, így :)
Ezért biztos kikapok, de vacsi közben zargattam Seonyounggot is és nekem tetszik ez a kép. (A fókuszhibát nézzétek el nekem, attól még azt hiszem, ezt a csajt hiányolni fogom magam mellől.) Szemfülesek észrevehetik, hogy itt már kanállal és pálcikával vegyesen eszik. Állandóan kavarják meg keverik.
A hét történései közül kihagytam, hogy túl vagyok a hónapok óta először és itt elfogyasztott pizzámon. Fejem hajtom Itália előtt. Elment, elment, de össze se lehet hasonlítani. A tészta. Azt szúrják el mindenütt.

Megpróbáltam alapanyagot venni palacsintához. Nem volt bubis víz. Pontosabban 3 Perrier üveg árválkodott és nem voltam biztos benne, hoy nincs-e neki valami mellékíze. De lehet, csak a Balfi bizonytalanított el, mert annak is zöld az üvege. Viszont annyi ízesített víz volt ott, hogy elbizonytalanodtam. De inkább csak azért nem vettem meg végül, mert segítséget kértem egy eladótól, aki nem értett angolul, majd mondta hogy várjak, hív valakit és én vártam és vártam... majd jól nem vettem meg a vizet. Ott hagyott, a kutya se jött hozzám. Később a múltkor már meglelt túrót se találtam elsőre és mivel időre vásárolunk, majdnem kifutottam... majd legközelebb lesz palacsinta.

Még valami. IKEA egyetlen egy dologban különbözik. Tömeg van. Iszonyat tömeg. És mindenki csecsemőkkel. És mindenki most vett házat amit be akar rendezni. Borzalmas sokat vásárolnak, mindenki óriási cuccokat pakol az óriási truckok platójára. Ez otthon nem igazán jellemző.

Nem jön az ősz

Ide úgy látszik, nem ér el az ősz. Holnap 30 fok lesz. Éjszaka lehűlik és nappal rendesen nyári meleg van. Bizony, itt én még nyárnak érzem a szeptembert is. Azzal a kellemes tulajdonságával, hogy már nincs nagy pára :D A héten ráadásul lesz még 32 fok is...

Megnyitottam a híreket és nem hittem a szememnek, hogy mik vannak itt :D Hot dog futó verseny. Vagyis kutyusok futnak hot-dog jelmezben az Oktoberfesten :D Hihetetlen! :D Erről lemaradtam :(

Az ezen a héten történtek...

Előszöris a több, mint egy hónapja elkezdett rámbízott önálló hosszú protokol végére értem és jelentem, SIKER :D Vagyis kerestem, terveztem, majd megvalósítottam és igen, mostmár van két új törzsünk a laborban. Ha a mindeközben párhuzamosan elkezdett egyéb terveket és megvalósításokat is befejezem a jövö héten, akkor indulhat a kamera és mérhetünk. Plusz előről az egész munkálatot megcsinálom három másik konstrukcióval. Ezekről még többet kerestem, irodalmaztam, ezeket már én is rendeltem meg és sajnos majd idő közben derül ki, hogy megvalósítani meg tudom-e ezalatt a rövidke idő alatt, ami maradt, vagy sem. Merthogy az idő telik. Örülök neki, de most azért kezd egy kicsit fájni is a szívem látva azt, hogy beindultak a dolgok. Valahol azért saját gyereknek érzem ezt az egészet.

Ma extra sűrű volt a napom mindettől függetlenül. Annyi mindent csináltam, hogy már fel se tudom sorolni. Egész napos rohangálás és pipettázgatás azért fárasztó tud lenni. De érdekes módon engem egyáltalán nem untat.

Már olyannyira kevés itt az időm, hogy ha minden hétvégére megpróbálom besűríteni azt, amit még szeretnék itt Cincinnatiben és környékén megnézni, akkor épphogy belefér, esetleg bele se fér ha az időjárás pl közbeszól. De nem bánom én annyira, túlteszem magam hamar a gondolaton ;)

A tézis még nadrágfelkötős lesz sajnos :( Ezen a téren semmi se változott.

Holnap reggelizni megyünk a Panerába két lánnyal, ami olyan klassz :) Aztán fényképezgetés meg egyetemi könyvesbolt bámészkodás. Aztán bevásárlás. De előtte az új lánnyal kell Ikeába menni. Ettől kicsit félek, mert ez azért egy hosszú időtöltésnek hangzik, de nem tudom kihagyni, mert ez az út vezet a bevásárláshoz is :( Aztán most hétvégén van a "Zinzinnati Oktoberfest". Állítólag a világ második legnagyobb Októberfesztje. Mondjuk ezt már szkeptikusan fogadom, mert anno Brazíliában is úgy volt hogy ott van a második legnagyobb :D Kérdéses, hogy bejutok-e a belvárosba és hogy megyek-e rá egyáltalán. Valószínűleg az egyik koreai lány menni akar és akkor én bizony vele tartok, megnézem magamnak milyen is egy ilyen fesztivál itt.



De a legnagyobb hír az most egy dilemma, ami még egyenlőre nem hír értékű. De elképzelhető, hogy "elugrok" Miamiba és Key Westre. Az úgy volt, hogy sokat mondogattam, de sose szerveztem meg idő hiányában. Aztán Seonyoung úgy volt, hogy vkivel elmegy oda, a hotelt lefoglalta a jegyet még nem és ha megyek vele, akkor megyek, ha nem akkor ő se megy. Ez persze mézesmadzag a javából és még a végén lehet, nekiállok megszervezni. De aztán az is lehet, hogy semmi se lesz belőle. Mindenesetre jön egy három napos szünet októberben, szóval meglátjuk. Egyedül azt sajnálom, hogy eredetileg én Naplesbe akartam menni a barátnőmhöz, de így nem tudom, hogy jutok el oda. Az viszont dühítene, ha elmennék és nem találkozhatnék vele :(

Az az egyedüli hátráltató tényező, hogy tézis + mostmár gyakorlatilag minden héten van vmi "előadnivalóm" a csapatnak. Hol cikk, hol eredmények, hol cirkadián alapok bemutatása. Ezek mellett a preparatív munkát is rám bízta Chris, hogy tanítsam meg a két koreai lánynak. Ez van velem mostanában. Telnek a napok. Jó lenne már Trentoban ébredni.

Vasárnapról

Seonyoung átküldte nekem a fotóit vasárnapról.
Megosztom, mert ezt ettük. Igazi amcsi hotdog, chips, sprite a lelátón:
Aztán a Fountain Square-en szembesülhettünk azzal, milyenné is lehet válni ilyen ételeken:
Aztán a családnak meg barátoknak (mert régen volt már rólam fotó, hogy megvagyok és élek) egy szederfagyi csokidarabokkal kombó a kezemben és a számban.

Reds vs Pittsburgh fotók

A kedvenc szurkolóm :)
Folyamatosan hordták a söröket, rágcsákat.
Az elején gyerekek voltak a pályán
Meg mindenféle figurák

Egy fotó Lacinak. Reklámozták.
Mégegy szurkoló
Ők is pirosban :D
Seonyoung. Sajnos belógó hajjal.
Ez az a bizonyos filmekből jól ismert "Kiss me" rész, amikor akik a kijelzőn meglátták magukat, azonnal csókolózni kezdtek :D Nagyon vicces volt :)
Volt vattacukor is
Meg popcorn. Hú ennek a férfinak nagyon komoly szemüvege volt. Egyszer rámnézett, de nem mertem arconfényképezni, pedig érdemes lett volna. Egész játék alatt a szemüvegével szenvedett, mert csúszott le, de le nem vette volna :)
Seonyoung mintha nagyon koncentrálna a játékra :D
Kicsi Reds szurkoló és anyukája
Baseball-labda-fej
A kedvenc szurkolóm rengeteg kitűzővel a sapin és matricával az arcán. Sör a kézben és minden eseménynél felpattanva tapsolt. Felesége mellette távcsővel szemlélte az eseményeket.
Dr Kim kisfia, Brandon. Ő az, aki a barbecue-n megmutatta nekem a kertet. Angolul.
Ezek voltak azok a mozdulatok, amiket nem értettem.
Mégegyszer a kissrác :)
Íme a koreai Pirates játékos. Park. Ez a neve.
És ahogy dob.
És akik neki szurkoltak. Kevés Pirates szurkoló volt, de ők is kiöltöztek rendesen :)
Chrisről elkapott pillanat
Meg ilyen arcok is voltak.