Reds vs Pirates

Olyan, mintha régen jelentkeztem volna, pedig még egy hét sem telt el. Egyre lassul ez a fránya idő.

A héten semmi említésre méltó nem történt. Dolgoztam, holnap pedig keresztbe tett ujjakkal fogok a laborba lépni, hogy a kereken egy hónapja elkezdett munkám vajon sikeres véget ér (mármint nem teljesen a vége, de ez "részvég"), vagy nem. Aztán a lányoknak kell megmutatni, hogyan is izoláljuk E.coliból a DNS-t.

A cím pedig arra utal, hogy ma életemben először baseball meccsen voltam a labor összeboronálás keretében. Pittsburgh Pirates játszott a Cincinnati Reds ellen. Cincinnati Reds híres, meg hát "hazaiként" neki kellett szurkolni, de a Pittsburgh játékosai között feltűnt egy koreai is, így a többiek félig neki is drukkoltak.

A játék. Előszöris, aki élt és mozgott szerintem ebben a városban, az eljött. Piros póló, nadrág, sapka, kesztyű, táska... amit csak el lehet képzelni. A pénztáros kedves volt és a 3 diák egy felnőtt helyett Christ is diáknak ítélte (hiába vallotta be Chris, hogy nem az, a hölgy féláron adta a jegyét és kész). Aztán vettünk hotdogot és elfoglaltuk a helyünket. A legfelső szektorban. És mégis hihetetlen jól látszott a játék, egyáltalán nem voltunk messze. A laborból Seonyoung, meg az új koreai lány, meg a "főnök" és én voltunk. Félidőben megérkezett Dr Kim a kisfiával, meg egy másik koreai pár is. A két amcsi labortag nem jött.

Szóval játék. A szabályokat továbbra se értem. Az emberek a lelátón folyamatosan mozogtak, ki-bemászkáltak, ettek, ittak, újra ettek és újra ittak. A mérkőzés Chris fogalmazásában "nem igazán intenzív", ami így igaz. Alig történt valami, elég sűrűn szünetelnek a csapatok, ami arra ad lehetőséget, hogy a népet szórakoztassák a kijelzőn és mindenkit megmutogassanak, amit mindenki irtóra élvez és vár. Időközben az az érzésem támadt, hogy a kutya se jött a játékot nézni, hanem mindenki arra vár, mikor ökörködhet a nagy kijelzőn. Nem volt az a megfeszült figyelem, hogy vajon mi történik a játékterepen :)

Az egész az amerikai nemzeti himnusszal kezdődött. Na ezt se hallottam még élőben, vigyázban állva :) Természetesen valaki kiváltságos énekelte. Pontosabban 4-en. És nem sültek bele, mint Király Linda... ;) A felénél körülbelül volt megint egy felállós énekelős (de nem tudom, az milyen amcsi ének volt, tudatlanságom tükrözi). A játék amúgy számomra az első 1.5 óráig érdekesnek is bizonyult, de a harmadik óra végére kissé elfáradtam. Főleg, hogy a mögöttem ülő srác bemutatta, milyen is az a negatív bunkócska figura, aki az előítéleteinket mintázza. Rajta kívül mindenki szimpatikus és csendes volt, csak tapsoltak, néha kurjongattak, de ezt a fiút sajnos szerintem nem szeretik otthon eléggé és erős feltűnési viszketegségben szenved, rekedt hangon ordítozott folyamatosan megállás nélkül, látszólag nagyon élvezte a meccset. A baseballt egy gyémánton játszák, cuki mezben és összesen 2 ember mozog benne valamicskét: a dobó és az ütő. A többiek meg várnak, hátha el kell kapniuk a labdát, vagy hátha futniuk kell.

A baseball stadion neve "ballpark" (labda-park), ami érezhető. A 10-dik perc után mondtam is Chrisnek, hogy ez olyan, mint egy nagy piknik. Mindenki beszélget, eszik, kevesen figyelik a játékot. És igen, pont ezért is ez a neve, mert ez egy nagy park. Néha felhívták a figyelmet, hogy tapsolj, hogy őrjöng, szórakoztattak mindenkit. Klassz volt. Aztán a harmadik óra után egyetlen mozdulattal lett vége, amit azóta se tudok, mitől. De hirtelen mindenki felállt és elindult haza. Én fel se eszméltem, semmi egyéb nem történt más, mint előtte, pontokat nem láttam, eredményt nem harsogtak, valahogy csak hirtelen véget ért. Semmi katarzis, csak egyszerűen elhagytuk a lelátót.

Aztán elsétáltunk a Fountain Square-re, ahol élőzene ment. Fagyiztunk egyet. És irány haza. Ilyen volt a mai nap. Ragyogó idő, kellemes rálátás a folyóra, friss levegőn tölteni a délutánt maga volt a menyország. Nagyon élveztem. Akkor is, ha továbbra sem értem a baseball szabályait :)