Ősz

Lehűlt az idő. Olyan hirtelen történt, hogy el se hiszem. Szombaton és vasárnap gyönyörű volt és ragyogott a Nap, ma meg szakad az eső és hideg van. Kifejezetten hűvös a szobám, jól esik belépni az egyetem épületébe (ilyen se fordult még elő), pulcsiban ülök itthon és lehet, hogy a lábamra is kellene egy plusz zoknit húzni. Oké, ez az én egyéni fázás-módom, azért még nincs itt az a nagyon hideg, otthon biztosan rosszabb a helyzet.

A visszaszámlálást hetekről napokra csavartam. 34 nap.

Múlt csütörtökön olyan napom volt, hogy gyakorlatilag amit el lehetett szúrni, azt elszúrtam. Chris nyugtatott, hogy mindenkivel előfordul, én meg igyekeztem a lelkemet az egész napos folyamatos migrénemmel nyugtatni, mármint hogy az okozta a "dekoncentráltságom" (hívjuk figyelmetlenségnek). Végülis nagy baj nem történt, csak kihagytam egy anyagot a táptalajból, aztán ezt kompenzálva petri-csészéket mikróztunk, meg aztán volt még valami, de elfelejtettem, mert igyekszem csak a jóra emlékezni. Talán más általam okozott gond nem volt, csupán a sejtek nem nőttek... megjegyzem, továbbra sem. Holnap ezért megint sok-sok prepi, meg azután is, meg azután is, aztán ha megjön a polimeráz, akkor mehet a PCR és még tovább és még tovább és aztán egyszercsak elfogy itt az időm. Közben még 3 prezentációm lesz, majdnem minden hétre egy. Két általános cikk-bemutató és egy eredményeim és projectem lényege bemutatás. Az újonnan belekezdett munkám eredményeinek reménye elszállt a nem működő PCR reakciók miatt gyakorlatilag esélytelenné válik, hogy végeredményt lássak, pedig én olyan kíváncsi vagyok rá, az eddigi dolgok nem okoztak túl nagy meglepő újdonságot, ez meg kifejezetten érdekes és irányvonalba való... sebaj, ennyi fér bele több, mint 5 hónapba. A szimulációk valóban gyorsabbak. Apropó a tézisembe bele se merek gondolni. Túlélek. Ennyi. Igyekszem túlélni.

Pénteken voltam "karrier-építést segítő prezentáción", amiről a hogyan fogjunk kezet konferenciákon és hogyan kezdeményezzünk beszélgetést a szünetben ismertetése után inkább eljöttem. Előtte bezsebeltem pár Science-es tollat meg cukorkát, összeszedtem pár brossurát a milyen pályázatok is léteznek témában. Az előadás után a lányokkal azért az ingyen ebédre visszamentünk, volt sok pizza meg süti. Ez egy elég kellemes dolog itt az USA-ban. Sűrűn tartanak olyan előadásokat, amikre ingyen ebéddel csalogatják a népet (de ezt már mondtam). Ma is lett volna egy, de kihagytuk. Aztán a karrieres előadások és pizzázásokkal egy időben volt termékbemutató is, ami megint klassz, mert ott megint ingyen ebéd (ugyancsak pizza), süti, ajándék tollak meg pólók :) Labor munka egyik előnye, hogy mindig jönnek reklámozni a termékeket :D

A szombatomról már írtam.

Vasárnap pedig vásárolni mentünk. Olyan helyen jártam megint, mint még soha. Szóval Cincinnatiben van egy terület, amit Over-the-Rhine-nak hívnak és na ez az a hely, ahol senki nem akar egyedül sétálgatni. De úgy történt, hogy ezen a részen van egy híres piac, nagyon klassz zöldségekkel, meg mellette egy koreai bolt. És hogy abban a boltban lehet kimchit venni. Így bevásárlás előtt oda mentünk a többieknek koreai kimchit venni. Mondjuk már busszal jártam arrafelé, meg sokan mászkálnak az utcán, nappal amúgy sem veszélyes semmi, de azért "csudát láttam". Ez valóban érdekes hely. Mintha a 24-es villamos józsefvárosi részén lettem volna valahol a Keleti mögött, csak itt mindenki fekete volt és kapucnis pulcsiban tette a semmit az utcákon. Mondjuk többségében gyerekek. Meg mintha még turistát is láttam volna. De a főútról nem szívesen tértem volna le. Volt egy hangulata. Ezt is látni kell. A koreai boltban amúgy rendesen szétnéztem és érdeklődtem többiektől, mostmár tudom, hogy mit termelnek vízben és mit nem. Kedvencem a gyerekeknek gyártott műanyag pálcika volt, amin gyűrűk voltak, hogy fixen tartsák az ujjadat és a tetején egy kacsa ült. Azzal még lehet, én is tudnék enni :) Ma Seonyoung csinált koreai palacsintát valami olyan növényből, amit máshol nem lehet kapni, csak ott a koreai üzletben. Nagyon finom volt. Gyakorlatilag palacsinta tésztába kevert zöldhagyma zöld szárára emlékeztető növény + összevágott lilahagyma meg a tetején szezámmag. Finomakat csinál amúgy Seonyoung. Egyszer már valami nagyon hazai húsos ételét is kóstoltam és nagyon ízletes volt. A sushit is olyan jóízűen eszik, kár, hogy nem szeretem. Sok hagymát és csípőset használnak számunkra érdekes zöldségekkel, de illatra általában minden jó. És most is úgy érzem, valamit tudnak az ázsiaiak. Nem esznek sokat, azok ilyen fura zöldségekből álló dolgokat meg rizset, szerintem nagyon egészséges lehet. És hát vékonyak is, meg biztosan sokáig is élnek. Gondolom a sok tengeri cucc is jótékony. Vannak persze dolgok, amiket pont ugyanúgy csinálnak, mint mi. A babot ők is kiáztatják (természetesen). És náluk is van macok :D Amire büszke vagyok, hogy akármennyire kevés koreai kifejezést szedtem magamra, azokat tökéletesen kihallom a beszélgetésekből :) A köszönömöt és a nem értemet már nagyon jól tudom használni is :)