Ma

Ma sem unatkoztam. Megérkezett az új enzim, aztán amiben elakadtam, azt újrapróbáltam és siker :) Szóval most gőzerővel rajta vagyok megint a dolgon.

Másik esemény, hogy a múltkor Macre telepített Windows aktivációja lejárt, pontosabban ma nem engedett semmit csinálni, csak ha aktiválom. De a gépen nincs internet. Másik lehetőség a telefon. Így ma felhívtam a Microsoftot. Ilyen se volt még. Egy gépi hanggal kellett bájcsevegnem, rengeteg számot felolvasnom, meg meghallgatnom. Majd ugyanezt eljátszhattam az Office-szal is. Abba gondoltam csak bele, hogy mi van, ha valakinek nincs telefonja meg internete, akkor már számítógépet se használhat legálisan? Ez azért furcsa. Meg mi értelme beolvasni azt, ami a CD-ről jön kód, vagyis amit bárki beolvashat ha van CD-je... nem értem, de biztosan megvan az oka. Mindenesetre hosszú perceket vett el a mai napomból. De mostmár legalább azt is tudom, hogy ha felhívom az aktivációs központot, akkor a Windows bejelentkezésének szignáljával veszik fel a telefont :D Mintha belépnék egy windowsba. Aztán nagyon jókedvű és nagyon pozitív kisugárzású női géphang int türelemre. Elég mókás.

Holnap ha minden igaz, akkor magyar étteremben fogunk vacsorázni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a csirkepaprikás, amit kinéztem :)

Ma egy kicsit melegebb van, de már eléggé itt lóg az ősz lába. Végülis illik neki, mert majdnem októbert írunk. A hétvégéim be vannak táblázva, már alig van időm bármire is, ami a honvágyam miatt most inkább boldogsággal tölt el. Aztán a búcsú pillanatában biztosan rossz is lesz kicsit, mert szeretek itt lenni, szeretem az itt megismert embereket és valahogy a hangulat is jobb (és csendesebb), mint a digók között. Lelkemet készítenem kell a fülembeordításhoz, az aurámon történő betolakodáshoz (pont a múltkor tűnt fel, hogy valaki közelebb állt hozzám, mint itt szokásos és csak az ugrott be, hogy otthon pont ez a normális és mennyire jó volt itt egy kis levegőhöz jutni az emberektől) és a reggeli szájszaghoz a buszon. Viszont már sokmindent megadnék egy jó kávéért, hú, az nagyon hiányzik már. Tegnap kipróbáltam a "toffee mocha" nevezetű italt a Starbucksban és jó volt, de egy egynyeletnyi erős tömény ízes fekete kávét nem pótol semmi :( És azt hiszem, az ismerős hegycsúcsok és meredek sziklafalak is újra ámulatba fognak ejteni, csodás lesz látni rajtuk az esetleges hósipkát. A magyar táj varázsátmeg el se tudom képzelni, milyen lesz újra csodálni. Szívszorító. Igen, most gondolok csak bele, ez eddig a leghosszabb idő, amit távol töltöttem az európai kontinenstől.