Aztán ma bevásárlás előtt kitalálták a többiek, hogy menjünk sétálni. A színek gyönyörűek, én megörültem neki, fényképezőt ragadtam. Aztán a szervezés elég sokáig tartott, majd a végén nem is igazán parkba mentünk, hanem egy kastélyba. Pontosabban inkább egy várba. Igen, bizony, itt Cincinnatiben van egy vár. 1930-ban lett kész, egy férfi építette saját kezűleg. Őszintén szólva nekem sok újdonságot nem nagyon rejtett, a park vonzóbban hangzott, amúgyis állandóan beltérben vagyok, hihetetlenül hiányzik a kintlét. De érdekes volt, sikerült fotóznom is sokat, próbálgattam a kamerát és a többiek idegeit (na jó, túloztam, mert a többiek sokkal többet kattintottak, már-már japán módra, de azért kicsit mérsékeltebben). Apropó a többiek az a két kolleginámat jelenti, vagyis Seonyoung meg Hyeyeong, meg egy talán adjunktus lány, Yunjung és a srác, aki mindig visz minket bevásárolni, Sunwook (mielőtt valaki megkérdezné, már fejből mennek ezek a nevek ;)). Aztán el kezdett esni az eső és csak esett. Semmi mást nem tudtunk csinálni, pedig a vár mellett láttam, hogy van egy folyó. De nem sikerült tájképet fotóznom. Helyette beültünk a Paneraba, ittam egy forró csokit, majd bevásároltunk és engem hazafurikáztak, mert moziba most nem mertem menni, mert nem sok időm marad akkor dolgozni, ők meg mentek. Mondjuk ha tudtam volna, hogy a fényképekkel fogok szórakozni... sebaj, ezt is meg kell csinálni valamikor.
Szóval íme a kis kirándulásunk hangulata, eredménye, életképek innen Cincinnatiből. A város egyre szebbnek mutatkozik és minden egyes alkalommal, amikor elhagyom az egyetem környékét, valóban rá kell döbbennem, hogy a város nagyonis szép, tele dombokkal, olyan majdnem Magyarország hangulatát adja, bár a házak mások, de csinosak. És ahogy hallottam, ha még kicsit távolabb megyünk, akkor vannak erdők, vízesések, sziklamászó falak és hasonló nyalánkságok.
A kastély














Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése