A múlt heti kaland után gyakorlatilag minden nap eszembe jut, hogy milyen is volt a hullámvasutakon és egyre erősebb a késztetés, hogy mennék most újra... klassz volt. Bár még mindig elég ambivalens érzelmek kavarognak, valahol a soha többet ilyet és a most azonnal megint között ingázok. Elfelejteni sosem fogom. Azt se gondoltam volna, hogy egy vidámpark ekkora nyomot hagy, de be kell vallanom, ez tényleg őrült volt.
Aztán a múlt héten fűtöttem, aztán hétvégén ugye 30 fok volt és légkondiztam, aztán ezen a héten lehűlt 18 fokra, aztán most hiába jósoltak hideget, meleg volt... kezdek megkavarodni. A lényeg, hogy nem fagy, sőt közelében sem vagyunk. Arcon fognak vágni a trentói havas hegyek és hűvös völgyek. Bár ott lennék már.
A munka a laborban kezd frusztráló lenni. Pénteken arra jutottunk, hogy előről kezdhetek neki egy eddigi 3 hetes munkámnak. Már az ujjaim is elgémberedtek néha a pipettázástól. És nem vagyok kibékülve az enzimekkel, nem értem én a lelki világukat. Van, amikor szeretnek szintetizálni, van amikor meg nem. De legalább lenne valami konzekvencia abban, ahogy viselkednek... biológia. Nem tudok rá mást mondani.
Szerencsére elértem ahhoz a ponthoz, hogy vásárolni alig veszek valamit, mert el kell fogynia annak, amit itt felhalmoztam. Remélem, sikerül. 2 hét azért nem olyan sok. Jaj de tudok ennek is örülni most :)
Ma csoport-kirándultunk. East Fork State Parkban. Autóztunk 40 percet, sétáltunk 1 órát, ettünk 1 órát és vissza. Nem nevezném egésznapos relaxáló hosszú szabadlevegő-szippantásnak, de arra sikerült rájönnöm, hogy nagyon nagyon nagyon nagyon hiányzik ez nekem. Ahogy az avarra léptem, gördült a szám (felfele) és azon kaptam csak magam, hogy teli szájjal vigyorogva menetelek és annyira tudom élvezni... őrült módon hiányzik. A séta is, a gyaloglás is, a természet is és az egész együtt is. Kérdezték tőlem, hogy mi lesz az első dolog, amit akarok csinálni, ha hazamegyek és elgondolkodtam és annyit tudtam csak mondani, hogy lesétálok GYALOG a belvárosba és iszok egy JÓ kávét.
Egyébként Priusban utaztam, valami fantasztikus! A belső designja mondjuk nekem az Aurisnak jobban tetszik, sportosabb és nem olyan hombár, viszont hogy tolatókamerás, meg követni lehet rajta, hogy éppen motorról vagy akksiról megy :D Nagyon tetszik. Belül nem lehetett hallani a különbséget, de lehúztuk az ablakot egy piros lámpánál és hát síri csend... talán a legjobban az tetszik benne, hogy zöld. Környezet- és pénztárcakímélő. Najó, nem reklámozom. De szimpatikus egy "jószág".
Aztán a túra legelején találkoztunk 3 őzzel. Egyedül én vettem észre őket, pedig ott álltak kb 4-5 méterre. Aztán közelebb mentem és erre elkezdett kíváncsiságból felém jönni az egyik. Nem is tudtam hova tenni a dolgot. Hogyhogy nem féltek? Pedig vadászterület. Nagyon édesek voltak. A többiek szerintem nem hatódtak meg annyira. Aztán Chris arcán néha láttam a félelmet (meg mondta is), hogy el ne tévedjük, ami elég nehéz lett volna, mert a főúttól 10 méterre bandukoltunk a tóval párhuzamosan az egyetlen létező túristaösvényen. Mindenki csodálta a csendet és hogy mennyire a senki földje... egy rendezett, kiépített, mosdóval ellátott parkban, ahol másokkal is találkoztunk és több az aszfaltút, mint az ösvény... na azért nem egy Bükk őserdő :D A színek viszont leírhatatlanul szépek voltak és csak maga az érzés, hogy a természetben vagyunk, fák, madarak és őzek között... Engem nem zavartak a néha belénk akadó pókhálók és az avar hangja. Nekem ez nagyon is jól esett. Én az egész napot el tudtam volna fotózgatni, de csak kattintgattam, hogy ne tartsam fel a többieket. Egy dolog zavart csak a végére, hogy annyira száraz volt minden, hogy végig poroztuk az utat és azt nem volt jó lélegezni.
Akkor hát a fotók. A reggeli sushi készítésről. Ez koreai sushi, nem japán, nincs benne nyers hal. A lányok olyan édesek voltak, hogy csináltak nekem "pucér sushit", nekem kihagyták a tengeri zöld levelet, mert nem szeretem a halételeket :) És ettem is belőle és nagyon finom volt.
Ez pedig már az erdő.
És a tó.
A csoport.
Újra a tó.
És a nem csupasz sushi közelebbről.
Még valami. Az utakon voltak "Ferenc" táblák. Egy jelölt. Vajon van valami magyar vonatkozása??? Nehezen tudom elképzelni ezt máshogyan.
És a hely, ahol jártunk:
Nagyobb térképre váltás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése