Utazok

Eljött a visszautazásom napja. Az utolsó hét elég sűrű lett, pedig annyi mindenről szerettem volna még írni.

Volt tornádó a városban. Félelmetes viharral ért ide.

Az idő is lehűlt, de korántsem annyira, mint otthon.

Volt tegnap búcsúebédem, amin kaptam ajándékokat, annyira meghatódtam. Egy pulcsit + Seounyoung is sütött nekem sajttortát, mert tudja, hogy szeretem. És kaptam egy képeslapot, amiben mindenki a csoportból személyreszólóan írt nekem. Miután hazaértem és felpróbáltam a pulcsit, elolvastam a lapot, rám is tört a sírás. Nagyon fognak hiányozni. Furcsa érzés, de olyan barátaim lettek, akiket nagyon nehéz itthagyni. Rengeteget kaptam tőlük. Nem vagyok az az elérzékenyülő típus, de most belefájdult a szívem. Bárcsak velem lehetnének Olaszországban is!

Aztán este átjött Hyeyeong és hármasban megnéztünk egy filmet a kanapén, meg főztünk teát, egy kis pihengetős búcsúestét tartottunk. Így tegnap se aludtam sokat, ahogy mostanában általában nem alszom sokat. De legalább remélem, a repülőn így fogok tudni.

Olyan izgatott vagyok, mint már régen. A hosszú út, az itteni emlékek és Lacival való találkozásom miatt is görcsben áll a gyomrom. Nagyon jó lesz már otthon, nagyon vágyom haza. Félek, egy örökkévalóságnak fog tűnni ez az út, azért még mindig majdnem egy nap múlva kerülök csak haza.

Közben a tézist is elküldtem. Most pedig a csomagjaimmal várom Christ, ő visz ki a reptérre.

Majd jelentkezem.