A múltkori falmászás után a karom-hátam-vállam sehogysem akart kevésbé fájni az izomláztól. Az állandó gépelés vagy pipettázás miatt behajtott karom elgémberedve fájt, kinyújtani se tudtam rendesen. Hihetetlen még mindig a számomra, hogy ilyen kevés "mozgás" (csüngés a falon) mennyire megerőltető és fárasztó... nagyon jó :) Ma úgy döntöttem, hogy kutyaharapást szőrével gyógyítok. Elmentem falat mászni megint. Nem mondom, hogy az első fogások nem fájtak (talán még az azt követők is), de élveztem. Ott volt előttem megint a feladat, amit múltkor "félbehagytam" és nem tudtam leküzdeni. Elővettem. Apropó ugyanaz a "stáb" volt, mint hétfőn. Nekiláttam és érzem a javulást, az eredményt :) Mondják ám, hogy csak gyakorlás kérdése, de hogy valóban érzem, hogy erősödöm, ügyesedem, ez nagyon klassz (persze lehet, csak érzeni akarom) :) Persze még mindig a leggyengébb pályával küszködök, de legalább haladgatok rajta. Sose gondoltam volna, hogy a boulder nekem való, mert nagyon technikás és erőről szóló dolog és most se állítom, hogy erre születtem, de legalább földközelben vagyok és nem kell félnem egy-egy lépés kigyakorlásától. Egyébként úgy egészében a szikla- és falmászás is annyira sokrétű. Teljesen más világ a kettő, hiába hívják mászásnak mindkettőt, ég és föld szerintem. És amire most rájöttem, hogy teljesen más a felsőbiztosísásos falmászás és a boulder is. Tudom, nem írok újdonságot, de én akkoris most kezdem elhinni és élvezni is. Emlékszem, hogy amikor sziklára mentünk Lacival, ő úgy találta, hogy a szikla sokkal élvezetesebb és jobb a számára, én meg fordítva. Nekem tetszenek a színes spéci fogások és a technikai része (és félek a magasban). Mindig néznek, hogy miért szenvezek az első lépésekkel, amit megcsináltam, miért nem középről kezdem az utat, de én egyben szeretném, olyan jó, legalább az ad erőt, hogy az eleje megy :) Egyre többet használom a lábam, kezdek úgymond biztos lábakon állni, próbálkozni dinamikusan elrugaszkodni, nem kényszeresen tapadni a falhoz mindegyik végtagommal görcsösen kapaszkodva. Persze bőven van mit erősödnöm és ügyesednem, de élvezem.
Tegnap este vacsorázni voltunk. Nem is mondtam. Jött egy új lány. Koreai. Ugyanazzal a programmal, amivel Seonyoung. És Chris csapott egy éttermes vacsit ennek tiszteletére. Olasz helyre mentünk :) Ránéztem az étlapra és otthon éreztem magam :) Értettem, ami le volt írva :) Bár azért ez amcsi ízre volt formálva, mert az ételek besorolása fogások szerint nem volt teljesen helyes, de kit érdekelt. Én lasagnat ettem ricottaval meg mozzarellaval. Hm, esküszöm, nagyon jól esett. Csak túl fűszeres volt. Az olaszok nem csinálnák ennyire fűszeresre és erősre az ízvilágot. De jó volt, az tény :) Legközelebb már a magyar helyre kellene elmenni. Borzasztó régen ettem igazi zsíros paprikás káposztás húsos savanyús kosztot.
Laci utólagos engedelmével teszek fel fotót arról, hogy hol mászik. Azért irigylem. Nem rossz a kilátása a falról.
Igen. A Garda-tó. Hiányzik :( Laci is és Olaszország is azokkal a csinos olajfákkal együtt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése