Mindjárt hétvége

Az izomláznak bizony jót tett ez a kutyaharapást szőrével módszer. Mára majdnem teljesen elmúlt :)

A prepi (preparatív munka, ahogy egyetemen hívjuk) még mindig nem jól szuperál és nem értem, miért nem :( Legalább 1 sikerült a mai 4 mintából... az arány még így is elszomorító. De talán jövő héten már van elég DNS-em, hogy továbbhaladjak a feladatommal.

Hétfőn szünnap. Magyarul tézisírás lesz.

Az idő forró, bár az egyetemen (pontosabban most csak a laborban) a szokásosnál is hidegebb volt ma.

Kész van a sötétszoba. 2 hónapos késéssel :D Legalább mostmár Chris boldogan rendezgetheti, bent van már a kamera is, meg a horrorisztikus vörös fény.

A szomszédommal sikerült összefutnom. Egy pakisztáni pasas. Nagyon barátságos és rendes figura. Zenét se fog mostmár hangosan hallgatni, kérdezte, szóltam. Arra panaszkodott nekem, hogy rettentő koszos volt a szoba, amit kapott és hogy kipucolta, de nem szereti a szagot és hogy átrendezte a berendezést. Igen, ezt is hallottam :) Egyébként itt dolgozik szemben a zsidó kórházban és mellette az egyetemre is beiratkozott valami szakot még pluszba tanulni. Connecticutban élt, meg Cincinnatibe se most jött, csak eddig messzebb lakott és ez sokkal egyszerűbb... hát valóban, átcammogni az út túlsó oldalára a legegyszerűbb, nem csodálkozom, hogy ideköltözött. Tegnap még valami finom közelkeleti kaját is akart nekem adni, de épp nem voltam éhes. Örülök, hogy egy normális ember van mellettem, mert volt már itt egy ideig egy pakisztáni srác a földszinten a nappaliban aludt, de annak a szeme se állt jól. Mondjuk nekem elég, ha csendes. Eddig szerencsém van.

Tegnap kifizettem a szeptemberi lakbért és a dél-dakotai szoborcsoportot ábrázoló csekkem is elfogyott a tömbből. Ami annyit tesz, hogy nincs több csekkem, vagyis már csak egy hónapot kell fizetnem és utazok haza :) Lassan, de biztosan közeleg. Várom már, hogy otthon legyek. Leginkább a karácsonyt várom idén. Az most jól fog esni. Meg a töltött káposzta :)