Athén - Larnaca - Limassol - Paphos

Hogy milyenek a görög emberek? Sok szőr, hatalmas orr, nagy fenék és alacsonyak. A férfiak között bizony látom én is a "görög kecskepásztor" vonalat és ezúton jelzem Adri barátnőmnek, hogy értem már, miről beszél :) Láttam olyan 3 részre szakadó erős orrot, mint az ókori szobrokon lehet látni. Meg kopaszokat hatalmas állkapoccsal, ez is tanulmányaimból köszön vissza. Rengeteg fiatal srác szakállas. A nők elég szedetvedettek, hasonlóan antik arccal megáldva + annyira eltúlzott sminkkel, hogy olyat rég láttam már hétköznap.
A családcentrikusság fiatal kamasz kortól látványos. Athénból a repcsin volt egy kicsi gyermek. Aki fél percenként visított, kurjantott egyet. És mindenki reakciója (az angol utasokon kívül) mosoly, öröm, nevetés. SENKIt nem idegesített egy percig sem. Sőt, játszottak vele. Elképzeltem, mi lett volna a hatás ezzel szemben egy Austrian Airlineson... nem firtatom.
Egyáltalán nem éreztem az embereket Athénban hangosnak.Legalábbis így Olaszország után.

Nade a sztorim. Háttér információ: most éppen bűzlök. Athénból felszálltunk (egy kis késéssel) és adtak vacsit (pedig azt hittem, 1 órás útra már nem kapunk, így előtte ettem a reptéren). Hát ez már kevésbé volt finom, mint az első úton. De azért ehető. Hamar besötétedett (kelet felé utaztunk). Én olvastam, pihentem, nem izgultam ;) Még akkor sem, amikor a leszállás Madeirához hasonlóan zajlott. Kézzel, nagy kanyarból, tenger felől féket behúztuk :)

Este 8 után meg is érkeztem Larnacaba. Mielőtt a csomagokat kihozták, én letámadtam az információs pultot (szeretem letámadnia z ilyen helyeket. Itt bátran kérdezhetek, térképet is dobnak hozzám, kedvesek, hasznos). Aztán jöttek a bőröndök. Amíg mind el nem fogyott... és én még mindig álltak, 15 perccel a buszom indulása előtt. Egy hölgy odajött hozzám, én mire várok, mondtam, a bőröndömre. Hát az nincs. Hurrá, deboldog voltam. A repülés utánis második izgulós szakasz mindig a csomag érkezése. Jelen esetben nem érkezése. Rémálom valóra vált, érdekes módon nem estem pánikba, optimistán álltam, miközben a hölgy telefonálgatott, hogy úgyis meglesz. Egyedül akkor fogott el egy kis pánik és düh, amikor megkérdeztem, hol van a bőröndöm. Milánó Malpensa. Na akkor haragudtam én az olaszokra rendesen, hogy reggel 9 utáni becsekkolásom óta valahol ott dekkol a csomag. Sebaj. Másnap jön. Szerencsére így is lett.

Rohantam ki a buszhoz. 21.15-kor indult Larnacaból Limassolba. Jobbkormányos busz. Az olasz sofőröknél csak a görögök tudják bénábban a sávot tartani. Állandóan le akart menni az út széléről. Én csomag nélkül ültem hulla fáradtan az első sorban és erre egy madarat szélvédővel telibetaláltunk. Szerencsére nem tört be az üveg.

A görögök nagyon vonzódnak és húznak látszólag az olaszokhoz. Rengeteg olasz zene szólt a rádióban ("Giusi Ferri" is eljutott hozzájuk, dejó). És minden autós ködlámpát használ. Najó, van egy-két kivétel, de tényleg nem több.

Egy óra út után megérkeztem Limassolba. Egy látszólag elhagyatott lepukkant parkoló... ott szóltak telefonon a sofórnek, jöjjön, mert van Limassol-Paphos utas is. 4-en. A kismikrobuszba átszálltunk (ami egy utánfutón szállította a csomagokat... az enyém kivételével). A sofőr már kérdezte is, kinek kell aztán majd taxi. Nekem kellett. Az akkor már 2 órája szóló görög zene csordultig telített. A zorbától is mindig a hideg futkos a hátamon (azt hiszem szerencsére a lagzimon megúsztam :)), és a mindenféle régi és mai sláger ugyanazzal a hangszereléssel fárasztott. Köszönöm, tisztelen, biztos szép, de nekem ennyi elég :) 23 után érkeztem Paphosba, ahonnan még egy taxis vitt a szállásomra. A mercedesének műszerfalán több gomb volt, mint a repülőn. Állandóan kommunikálni próbált (amihez én nem annyira ragaszkodtam éjjel fáradtan). Végül megérkeztem. A szállás. A csodásnak hirdetett szállás. Hát elég kollégium szintű, ezer éves. A legkellemetlenebb az volt, hogy egy tiszta ruhám, pizsamám, fogkefém, semmim nem volt nálam. Megérkezésemkor egy képet vettem észre a falon, amire nem is mertem többet nézni, mert mintha egy sorozatgyilkos alkotása lenne. De elborult elméjé, az biztos. Azóta is próbálok nem rátekinteni, mert megijedek.