Hétvégén gyönyörű idő volt (ahogyan ma is) és talán már nem is olyan meglepő, hogy hegyet másztunk ;)
Ezalkalommal is azt a tanulságot osztanám meg mindenkivel, hogy bizony egy hegyről lejönni sokkal nehezebb és fárasztóbb, mint arra felmenni. Tapasztalat, amit a tegnapi nap is igazolt.
Reggel 6-kor keltünk ezen a szép vasárnap reggelen. Az előző este elkészített szendvicseket kivételesen nem hagytuk otthon. Nekiláttunk az útnak. Trentótól keletre, a Marzola és Celva mögött Civezzanonak vettük az irányt. Át a falvakon, Lona, Segonzano, Sover, Molina... a jól ismert útvonal. Sokat jártunk már arra. San Pellegrino völgye.
Leparkoltunk, felöltöztünk. -8°C volt. És szél. Több sítúrás csapat is ezt a helyet választotta célul. Mi kinéztük a Cima Bocchet, viszont az elágazásnál mindenki a másik hegynek ment és mivel nem vagyunk elég bátrak, nem indultunk egyedül neki a Bocchenak. helyette a Juribruttot másztuk. Hatalmas szél kavarta a havat. A Nap azonban melegen sütött és az a 1000m szintemelkedés se hagyott minket fázni. Végig ciaspoláztunk (amivel egyáltalán nem egyszerű haladni), mégis olyan "kemények" voltunk, hogy végig lépést tartottunk a sítúrásokkal :) A végére kifújta belőlünk a szuszt is a szél és utólag láttuk, a másik (eredetileg tervezett) csúcsot is sokan mászták. De így is megelégedve caplattunk lefele a síelők által széttúrt úton. A ciaspolánk botladozott, a térdeim és bokáim fájtak... lefele ezerszer rosszabb volt az út, mint felfele. Végül hamar teljesítettük a terepet, 9 órai indulásunk után 4 órával már a csúcson pihentünk és koradélután már az autóban "ringatóztunk" hazafelé a hajtűkanyarokban. Szép volt.
View Larger Map
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése