Fine

Tegnap volt az utolsó alkalma a mászótanfolyamnak. Sajnos ki kellett hagynom, illetve csak személyemmel voltam jelen, falra nem másztam, ugyanis bedurrant szerdán a bal vállam. Valami ideget becsíphettem, vagy ilyesmi, mert szerdán még csak kicsit fájt, tegnap meg már nem bírtam elviselni bizonyos mozdulatokat. Nem fáj állandóan, csak néhány karmozdulatnál.
Aztán a "csapattal" megtörtént a telefonszámcsere és öten beültünk együtt vacsizni. Pedavena. Sör és pizza. Nagyon aranyosak, mi Lacival vagyunk a "rangidősek" (igen, öreg vagyok már én is). Olaszul beszéltünk egész este, aminek én örültem a legjobban, mert tovább gyakorolhattam a nyelvet... viszont még mindig csak jelen és múlt időt vagyok képes használni, néha még azokat a ragokat is elfelejtem. De már azt érzem, végre különvált a fejemben az angoltól, kialakult egy terület az olasznak, ami egy nagy lépés. Kár, hogy nemsokára megint az angol kerül előtérbe.
Az idő megint kijavulni látszik, remélem, hétvégén tudunk kirándulni és fotózni, már hiányzik a levegő.