A szobám

Az ajtóbólUgyancsak
Bal a closet, jobb az ajtó
És az előszoba.

Memorial Day, költözés

Ma sikerült beköltöznöm az új lakásba. Mármint a ház nem új (sőt, inkább nagyon nagyon régi), de most ez lesz az otthonom 5 hónapig. Az előző lány elég nagy koszt hagyott, kitakarítottam, bepakoltam a ruháimat, minden rendben. Van légkondi, TV, internet. Kb ennyire lesz itt szükségem. Ma az egyetem mellett voltam ebédelni. Körülbelül ennyi történt velem. Azon filózok, hogy fitness centerbe vagy falmászásra iratkozzak be. Mindenki első kérdése tőlem, hogy beiratkoztam-e már valami sportra. Ha nem akarnám is úgy látszik, illene. De akarom :)

Ja igen, ma szünnap van, Memorial Day. Ami annyit tesz, hogy csak majdnem minden kajálda volt nyitva és van egy olyan érzésem, a boltok se zártak be. Elszoktam én már ettől. Meg attól is, hogy itt délben meg 1-kor már mindenki ebédel (nem úgy, mint Olaszországban inkább 1.30-2 körül).

Cincinnati amúgy sík, nagyon sík. A pára óriási és vagy szakad rólam a víz az utcán, vagy megfagyok a laborban. Ennyi.

Cincy = Cincinnati, az első hét

Cincinnati Ohio és Kentucky határán van. Ennél többet egyenlőre nem tudok mondani. A lakosság elég vegyes. Az egyetem nagy és szép.

Ami tetszik az egyetemben (pontosabban ebben az épületben), az a sok üvegfal (még a tanszékvezető irodájába is bárki beláthat, éppen mit csinál), a sok tanulóterület és könyvtár (ahol mindenki kényelmes székekben, fotelben elszeparálva, csendben tanul), a bambuszsorok (egy plüsspandával) a földszinten egy kis zöldet adnak a térhez és a kávézó, ami igazából ebédlő és finomakat adnak.

Ami zavar, az az, hogy egy labirintus az egész és még mindig nem tudom, a legrövidebb utat találtam-e meg a kávézóhoz, vagy sem (át az üveghídon, le a negyedik emeletről lifttel, át a földszinten, hátul fel az elsőre gyalog, ott átmenni a kórházépületébe, cikázni a folyosókon és lám, megvan); meg azok a nagy fehér oszlopok, amik pont olyan bután vannak elhelyezve a lépcső mellett, hogy amikor lelépek a lépcsőről és körbenézek menet közben, fordulásnál pont nekik megyek... oké, eddig csupán kétszer találkoztam az oszloppal, de elég mókás lehetett. Talán egyszer megszokom.

És még a légkondi!!! Na azt kikapcsolhatná már valaki.

Egyébként, egy hete vagyok már Cinyben. Egy kórház vmi szállásszerűségén voltam ideiglenesen, mígnem holnap költözök az én saját szobámba egy régi házban tíz percre innen (gyalog). Azóta azt tudom, hogy itt a gyümölcslé egyenlő a narancs- vagy almaléve (pedig sok más gyümölcs is van). Meg úgy látom a szombat a sportnap, mert a tv-csatornák 75%-án baseball, meg egyiken hockey ment. Sikerült felfedeznem az ingyenes buszjáratot az egyetemen belül és egyben elhagynom rajta a kedvenc pulcsimat :( Meg ittam kávét is... Nem sok kávét ittam Trentoban (najó, többet, mint Magyarországon, de jóval kevesebbet, mint mások Olaszországban). Viszont itt hiányzik. Főleg, hogy a légkondi teljesen kihűt és jól esne egy forró kávé. De sajnos eddig amit a kirándulaskor vett Laci, csak megkóstolni birtam. Egyszer megnéztük a Starbucksot. Cukor nélkül is tiszta édes az egész, de akkor vhogy jól eltaláltam a csokipor mennyiségét és ízlett.
Nos, az egyetemen is kipróbáltam a Starbucksot. Tragédia. Alig bírtam meginni. Direkt tejeset kértem, azon kevésbe érződik a víz... de hiába. Valaki szánjon meg egy jó erős kávéval!!! Ebben a híg löttyben szerintem egy deka káve nincs. Semmi. Még ízre se :( Természetesen cukor nélkül is édes, viszont most még sikerült vmi extra fűszerrel elszúrnom, ami nem tudom, micsoda, de nem kakópor volt és nem jó.

És hát az egészséges. Teljesen mást jelent itt, mint Európában. Egyszer az egészséges menüvel próbálkoztam, mert megkívántam a párolt zöldbabot. És hát a tojásos csirke zöldséggel talán még beleesik ebbe a kategóriába, de hogy adtak hozzá olyan porból készült krumplipürét, amit leöntöttek olajjal + csak kólát lehetett csapolni hozzá italnak... Talán attól volt egészséges, hogy feleannyit adtak, mint a többi menüből. Nem tudom. De ezzel a mennyiséggel nem fogják az itt lakókat lenevelni a hamburgerről, az tuti. Bárcsak lett volna valami finom fűszeres husi meg párolt zöldségek poros műkurumpli helyett egy kis gyümölcslével. A gyümölcslé, mint írtam, nincs és hiányzik. Egy kis barack vagy körte. hm. Vagy egy jó rostos narancs, esetleg egy szénsav és cukormentes lime lé. Meg úgy szeretnék magas zsírtartalmú tejet inni vhol. Aminek nem vizes az íze és nem olyan édes, mint ez a 2%-os csoda. Bevallom, kicsit félek, mennyire jó az nekem, hogy a sok tartósítószeres, édesítőszeres felfújt kaját eszem. Mondjuk inkább kínaizok és az finom is meg sok is, csak ahhoz nem lehet párolt babot kérni sajnos. Meg tegnap felfedeztem a rántott csirkés egészséges menüt (nem kértem hozzá krumpliport), amihez brokkolit adnak. Új kedvencem a brokkoli. Azóta minden nap eszek. Köretként, vagy a kínai husival... imádom. És nem is baj, mert zöldségként még csak ezt láttam az ebédlőben.

Viszont annyira furcsa (nem európai), hogy az adminisztrációs néni képes lenne engem kocsival elvinni boltba, ha akarnám... csupán kedvességből.

Szóval megvolt ez a hét. Egyedül ültem a laborban, szereztem netet, diákkártyát, meghallgattam a J1-es vízumos kötelező előadást. Nekifeszültem a tézisnek + a Neurospora tanulmányoknak. Megvagyok. Holnap költözök és Chris meg Seonyoung is megérkezik, kezdődhet a munka (a laborasztalon már látom a kicsi gombatörzseket sorbarendezve, szemezek velük :)).

Meglepetés.

Részlet a Bellagio zenélő szökőkútjának játékából :D

Az út Los Angelesig

Arizona és Nevada határán áthajthattunk a Hoover Damen :) Óriási. És nagyon ellenőrzik, minden autót egyesével.
Ahol duzzasztják a Colorado-folyót
a kezemen látszik az órám nyoma :) lebarnultam :)
Az államhatár.
Las Vegas. A "bűnös város".A nagy giccsparádé. Forgatag, szerencsejáték, call-girlök, kaszinók, ittas emberek. Furcsa egy város.
De azzal kezdtük,hogy parkolót kerestünk. Véletlenülpont a Palazzo parkolóját szúrtuk ki :) Aparkolók Vegasban ingyenesek, akárnilyen szállodáé és kaszinóé.
Aztán ha már ott voltunk, megnéztük a Palazzot belülről is :) Ezt itt.
Naná, hogy voltunk a kaszinójában is. De nem játszottunk egy centtel sem. Így nyertünk azt hiszem a legtöbbet :)

Velence és gondolák. A gondolákon ülők nem férnek át a hidak alatt... elég vicces látvány, ahogy bújkálnak :)Big Apple (New York)
Párizs
És a Bellagio. Ocean's eleven? Rémlik? :)
Caesar Palace kertje
És anyósoméknak címezve a fotó az "örök városból" :)
És a Stratosphere Tower

"The grand staircase" = Bryce, Zion, Grand Canyon

A nagy lépcsősor. Dél-Utah csodája. A híresek: Bryce, Zion és a Grand Canyon. Kialakulásukról rengeteget hallottunk a parkőröktől. Csodálatosak és a sok kő és kanyon után is megdöbbentő a Grand Canyon nagysága. HATALMAS, leírhatatlan. Mindenkinek látnia KELL!


Előszöris, az út ilyen volt Salt Lake Cityből dél felé.Majd elértük a Red Canyont. Lenyűgözően vörös!
ééééés, a Bryce Canyon. A Nagy lépcső legfelső foka. 2700m-en lakozik a sok "hoodoo", amit a szél, a víz, de leginkább a jég formált olyan különlegesre...
...ilyen különlegesre. A jég az év 200 napján dolgozik itt. Ugyanis ennyiszer fagyos az éjszaka, meg sokszor a nappal is. Amikor mi mentünk, csak az este volt fagyos.
Homokkő. Ezek mind a régi időkből lerakódott tengeri üledék, vagy tengerparti élőlények kövesedése, meg sokminden más... színesek a régi légköri viszonyok miatt például.


Egy jópár év múlva az egész táj így fog kinézni, amikor a "hoodoo"-k teljesen lekopnak. Színes dombok.
Fehér hoodoo.

"Kicsi" autók. Egészen a fejemig ér a motorháztetejük. Rémisztő, hogy látószögön felül esik a visszapillantója... minek ekkora autó egy nemzeti parkba??? Sosem fogom megérteni az amerikaikat autók terén. Kíváncsi lennék, hogy parkolnának Olaszországban ezekkel azokra a törpehelyekre :D




hopp, egy "arch" a Bryce Canyonban :)
"pronghorn" (villásszarvú antilop)
A Bryceban másnap megijedtünk. Az idő nem ígérkezett jónak. Pontosabban elromlott. De mi már csak az autóban tapasztaltuk ezt, amikor a Zion felé tartottunk. Elmenekülve az eső elől (később hallottuk, a Bryce-ban havazott!)





A Zionban shuttle busszal lehet közlekedni. És túrázni is lehet! Meg is tettük :)

A homokköveken. Annyira fura volt a kopó homokon mászkálni. Csúszás ellen láncokat tettek az útra.
Ami koptatja a falat. Milyen puha :O



Mókusok lebzselnek itt is. Sikerült elkapnom egy pillanatot :) Kedvenc mókusképem.
Meg akartuk nézni a híres The Narrowst, viszont az eső miatt megáradt a folyó és le volt zárva. Itt már nem tudtunk beljebb menni.


Egy autó és a mi kis bérelt csodánk
Naplementében a sátor
Másnap utazás
Grand Canyon északi oldalának bejárata. Figyelem a hóra.
Amikor megpillantottuk a kilátást, elájultunk. Alattunk a semmi. A hegyvidéktől lefelé egészen a sivatagig minden megtalálható. A túrák megerőltetőek, mert sokat kell lemenni, majd feljönni, plusz 21 fokról 30 felé megy a száraz levegő hőmérséklete. Nem is túráztunk, mert hosszúak és bakancsunk se volt. Inkább az északi, majd a déli peremen olyan öregesen sétálhattunk egész nap és élveztük a tájat.




Aztán még aznap elutaztunk a déli peremhez. Ami nem is olyan egyszerű. 5-6 órát kell vezetni a semmi közepén ahhoz, hogy legyen a Colorado-folyón egy akkora szűkület, amire hidat tudtak építeni. Íme, itt van.Ezen léptünk át a kanyon egyik oldaláról a másikra.
És végül a kicsit alacsonyabban levő déli rész. Figyelem a hó- és pulcsihiánya. Azonban az éjszaka nem volt ennyire meleg.
És a kilátás másnap is továbbra is csodálatos és meghökkentő.




Az élővilág errefelé. Megtanultuk a kétféle fenyő nevét, ami megtalálhatóés fontos víz, energia és használati tárgy forrása volt az indiánoknak + az állatoknak.

Végül kimentünk a naplementét megnézni, a Grand Canyonhoz. Ahogy a fények változtak, a kövek színei is változtak. Lilától pirosig mindenféle.

Éjszaka közepén rámtört a pisilhetnék. A sátorból kikászálódtam (ekkor már Lacira is rátört) és csak örülni tudtunk ennek. Ugyanis a fényszennyezés teljes hiányában kristálytisztán beborította az eget a Tejútrendszer. Én még ilyen tisztán nem láttam (pedig a szemüvegem se volt rajtam)! A csillagok is megszámlálhatatlanul világítottak az égbolton.

A természet csodái sajnos végetértek. Ezután már csak Las Vegas-ban álltunk meg. Magyar szót csak itt a Grand Canyonban és San Franciscoban (az Alcatraznál) hallottunk a 3 hét alatt.