Május 13-a reggelén meglátszott az éjszaka "hűvössége" (oké, nem pont ezen a fotón fog látszani, de fagyott és jégkristályban csillogott az üres sátor, amiben NEM töltöttük az éjt).

De ami igazán sokkolt, az a bölénycsorda, ami keresztülvonult a kempingen. Harmatos (vagy jeges?) háttal.

Kb ilyen messze tőlünk. Mások is meglepődtek.

Aztán felfedezésre indultunk. Mindenütt gőzölt a föld. Hihetetlen volt. Érezni lehetett, ahogy folyamatos mozgásban van a föld alatt a vulkán. Ugyanis a Yellowstone park nagy területe egy vulkán régi kráterje (vagyis kaldera) tulajdonképpen. Utoljára 640 000 évvel ezelőtt tört ki. Azonban ma is naponta többszáz kicsi földrengéssel és rengeteg gejzírjével a világ legnagyobb geotermikus hőforrását és mozgását tudhatja magáénak. Több aktivitás van itt, mint Izlandon és a világ többi hasonló területén összesen. Egyben a világ első nemzeti parkja. 3 államba nyúlik el (kb 900 000 hektáron) és hatalmas erdőket, lápos mezőket és folyamatosan változó gejzíreket (és nagyon sok állatot) rejt.

Glóriám van :)

gőzbe ment madár

ezt azért tettem be, hogy igen, láttunk nyuszit is :) ez csak a feneke :) de olyan nyuszit is láttunk, mint valami tenyésztett dísznyúl. Világos és gyönyörű bundával. Nem is nagyon értettük, hogy lehet egy ilyen állat vad.

A kijelölt útról (ami legtöbbször kiépített fapallókat jelentett) tilos volt letérni, ugyanis bármikor bárki alatt beszakadhat a föld. Sosem tudni, éppen merre és hogy alakulnak ezen a jóval százfok felett fortyogó képződmények.

A színek leírhatatlanak (és a szagok felejthetetlenek :)). Ez a forrás azért "kedves" nekem, mert állítólag itt izolálták azt a bacit, aminek a hőtűrő DNS polimerázát használják a genetikában (aki esetleg érti, innen van a TaqPol a PCR-hez :)). Vagyis a géntechnika kialakulásának fontos eleme ez a dolog.

és itt is gőzöl a föld.

Csodás tájak és források.

Színek. Az volt még nagyon fantasztikus, ahogy ezeken a kristálytiszta vízfelületeken mélyre le lehetett látni, ahogy mint egy barlang falára kiválnak és megtelepszenek a "dolgok". Ezek a "dolgok" tulajdonképpen az egész parknak színt adnak és bizony (ritkábban) a kén meg mészkiválás és legtöbbször a mikroorganizmusok hatalmas telepei miatt olyan színpompásak.


Aztán ahogy autóztunk a parkban, megláttunk egy kilátópontot, ahol tömérdek profi fotós pózolt és várt. Óriási obikkal. Gondoltuk, akkor itt biztosan van valami. Úgyhogy csatlakoztunk a várakozók csapatához. Közben egy ranger is megjelent. És kiderült, hogy egy grizli medvét láttak erre kószálni. És bizony, a színes bokrok között felbukkant ő.

És cammogott. És ivott. És aztán ahogy észrevette az embereket, elindult felénk. És jött. Egyáltalán nem tűnt rémültnek, sőt, vonzotta a "tömeg". A ranger már utasításokat adott ki. Az egyik fotóst felparancsolta a lentebbi álláspontjából és elmondta, ha a maci még jön és átlépi a pataknak egyik ágát, akkor mindenkinek mennie kell innen (mielőtt baj történik). Aztán a medve meggondolta magát és nem jött át. És így kellő távolságról (kb 300m Laci szerint) nézhettük a vad medvét. Hatalmas élmény. Mostmár biztosan meg tudom különböztetni a grizlit és a fekete macit, ami létfontosságú, mivel pont ellenkezően kell rá reagálni. A fekete macinál zajt kell csapni és elriasztani, el is megy (ahogy láttuk, zaj nélkül sem akart közel jönni egy pillanatra sem); míg a grizlinél halottnak kell tettetni magunkat és nyugodtnak kell maradni. Mondjuk mutassanak nekem egy embert is, aki egy ekkora állat előtt képes minderre...
Aztán láttuk a Mammoth Springs köralakú forrásait.


Meg szarvasokat legelni egy faluban.

És még több szín.

És szarvasok :)

Lacinak is kellett vigyáznia vezetés közben, el ne üssön egyet :)

Meg a sok bölény, amik a kicsinyeikkel egész nap bandukoltak és csak ettek és ettek.

Ez egy megkövült fa.

És a bölényeket hallottuk ám röfögni is. Nagyon fura. Nagy csorda legelt és pont úgy röfögtek, mint a disznók. Meg csámcsogtak. Messziről lehetett hallani a csendben :)

Havas hegyek

És egy farkashoz is volt szerencsénk :) Igaz messze és csak egy pillanatra, de ott bandukolt :)

Aztán megnéztük a Yellowstone Grand Canyonját. A park a folyóról kapta a nevét, aminek a medrénél minden kő sárgás meg színes a sok összeömlő hőforrás miatt. És bizony ez a meder egyben egy törésvonal is. Ami folyamatosan változik és alakítja a tájat. Állandó mozgásban és csúszkálásban.


És végül este a kempingben.

És a végére a Roaring Mountain :) Valóban adott ki hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése