Ezen kívül én minden fa mögött rejtőzködő maciktól meg pumáktól féltem. Mert ezek itt sokan vannak. Illetve mindig figyelmeztetnek, érződik a közelségük, de vhol sosem hittem, hogy találkozhatom is velük. A macis megérzéseim azonban beigazolódtak. Miután úgy éreztük, hogy eleget sétáltunk kettesben az esetleges állatok között, visszafordultunk. És még jó, hogy visszamentünk. A parkolóhoz közel összefutottunk egy párral, akik épp arra indultak, ahonnan mi jöttünk. Kérdezték, vannak-e ott medvék? Mi jót mosolyogtunk, hogy nem, nincsennek. Erre a srác mondja, hogy mert arra ott van egy... Kikerekedett a szemünk és gyorsan siettünk a parkolóba. És bizony, egy fekete maci betévedt az aszfaltra :D Szerencsénkre a park jó kihalt volt, így lehetett szerencsénk ebben az élményben. 4 turista mutogatott és fotózott serényen, ahogy a tényleg néhány (Laci szerint 30) méterre bandukoló maci észrevette őket.Felbukkant
A WC felé tartott, majd jól ránknézett (többször is)
Elbújt :)
És végül elbandukolt. Olyan aranyos volt (persze közelebbről nem szerettem volna találkozni vele). Gondolom, a tavasznak köszönhetően éhesek és a kevés turistának köszönhetően merészebbek is ilyenkor. Olyan kis mélabúsan bandukolt. De nehogy azt higyje bárki, hogy lassúak! Igencsak gyorsan cammogott :) És annyira hidegen hagyta, hogy ott vagyunk... inkább kikerült minket, kerülte a konfliktust (nem úgy, mint a később látott grizli, de ez egy másik történet). Szóval igen, a barna maci ellen síppal, dobbal, nádihegedűvel kell védekezni. Magyarul zajt kell csapni és akkor elmegy. Úgy is lett.Mentünk tovább, egy vízeséshez, aholis egy másik kis csoport bőszen a fára mutogatott... kolibri. Vadon kolibri fészek. A Kings Canyonban. Hát a mi szánk aznap végig vigyorgott, nagyon szerencsésnek éreztük magunkat. Olyan szép a természet!
Egy zárókép Lacival :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése