A táj gyönyörű. Az időnk is ezen a napon jó volt. Viszont a tél még tartotta magát a hegyekben, így a park nagy részét még nem nyitották ki (például a Tioga utat vagy a Glacier Pointot).
A jól ismert tájkép. El Capitan (The Nose), Half Dome, Three Brothers...
A "három testvér"
El Capitan és a hegymászók története. Talán a leghíresebb "nagyfal", amit a legprofibbak másznak. Hihetetlen magasság, a falon alszanak...
Yosemite Falls a háttérben. Tavasz lévén volt víz rendesen minden vízesésnél. Előtte a Bridalveil vízesésnél is jól eláztattuk magunkat, csak úgy dübörgött le a víz nagy pára(inkább víz)függönyt sodorva.
magányosan a kőből...
kék madár :)
meg egy másik fajta
Idill a Sentinel Meadow-n.
Naplementében az El Capitan
és akik rajta vannak... ha jó a szemed, láthatod a két elvetemültet, ahogy viszik fel magukkal a sátrat, cuccokat, hogy a közel sem melegben a közel sem meleg oldalon töltsék az éjszakát felakasztva, mint a denevérek... őrültek.
itt is vannak. Szinte tömeg...
A kempingünk megint macis helyen volt ("Használj kapcsot, ments meg egy medvét" jelzi, hogy ha egy maci kibontja az autót az étel miatt, akkor le kell lőni, mert akkor egyre bátrabb és veszélyesebbé válik az emberre).
A kemping statisztikája. Legalacsonyabb hőmérséklet fagypont, macik márpedig vannak és okoznak kárt.
Másnap sajnos az idő zordabbra fordult. Megérkezett a köd, eső. Szerencsére mi ekkor már csak elhagyni terveztük a parkot. Persze még megálltunk a sejtelmes tűzvész pusztította tájon.
És út közben, ami levezetett a völgybe.
Irány San Francisco...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése