Utazás - Frankfurt - Newark - Cincinnati - május elseje

Péntek délután úgy gondoltam, hogy vonattal megyek Veronába... szerencsére meggondoltam magam, miután Laci ragaszkodott hozzá, hogy levigyen autóval. Így belegondolva, a legjobb döntés volt, mert péntek délután rettenetes a vonaton, millióan vannak és ráadásul nekem két 20 kilós bőrönddel kell küzdenem.

Verona. A hotel jóhely volt, leszámítva, hogy Mirtis kifejezetten felhívta a figyelmem, hogy ha van gépem, akkor van ingyen wifi. Én jól felkészítettem magam, hogy dejó, lesz wifi. Tévedés. Előre szólok mindenkinek, hogy a Novo Hotel Rossi fizetős(!) wifije a földszinten működik csak, amúgy nincs is net. Túléltem, nem vagyok én netfüggő.

Hajnal 3.40-kor kellett kelnem. Az éjszaka nagyon meleg volt és az utca kicsit hangos, én meg valószínűleg ideges, így éjfélkor arra riadtam, hogy mivan, ha elaludtam, már biztos elmúlt 4.

Aztán hajnal 4-kor taxi, reptér, becsekkolás. A plusz bőröndért (mármint a 2. bőröndért, ami régen természetes volt, ma már 50 dolcsi) fizetni egy külön pultnál kellett, ami viszont 5-kor nyitott csak. Papíron. Egyébként 5.20-kor még unottan WC-re mászkált a néni. És azután sem akart nagyon sietni. Órák kérdése volt, hogy egy számlát kiállítson. Őrült lassú és olasz szitu volt. De szerencsére időben voltam.

A repcsiúton bóbiskoltam, jól bírtam, egyre jobban kezelem a repüléstől való félelmem. Érzem, sosem lesz olyan könnyed, mint régen, de korántsem görcsölöm végig az utat, képes vagyok kikapcsolni.

Egyébként Frankfurtban az idő randa volt, esett, sűrűn felhős, késett is a gépünk, a fellegekben kellett időznünk a reptéri forgalom miatt 20 percet.

Már voltam párszor a frankfurti reptéren, ebben a labirintusban, de most sikeresen eltévedtem. Gondoltam, csatlakozáshoz megyek egyből, megúszva a nagy várót, de ha az "A" részen voltam, a kiírásban "B hall" volt és "A" kapu, vagyis végigcaplattam egy egész nagy terminált, szintet, majd miután csak kiértem a nagy váróba, megnéztem és "A" volt kitéve. Vagyis a kapunak nem a számát, hanem a kapunak a betűjét összetévesztettem a hall betűjével... miért ilyen zavaros? Mehettem vissza, a nagy váróban ki nem írt 60-as kapuhoz, ami az A vége... mindegy, egy jó félórás kavarás bőven belefért :)

A Lufthansa elmehet a sunyiba. A Continental Airlines szolgáltatásai pazarok voltak. 160 adás, saját érintőképes monitor, a kaja nagyon finom és a kiszolgálás tökéletes. Úgy ment el a 8 óra a gépen... nem is aludtam. A végén zavaró volt, hogy még szerettem volna megnézni ezt vagy azt a filmet, de nem maradt rá időm. Hát igen. Hol van ez a régi nagyvásznas max 2 filmes korszaktól!

Leszállt a gép időben Newarkban. Láttam New Yorkot!!! A Szabadságszobrot ésa felhőkarcolókat tisztán. Klassz volt :)

A határon akkora várakozás volt, hogy mivel a leglassabb sorba tettek és már csak mi maradtunk a gépünkről, a beszállási idő után szabadultam át az ellenőrzésen. Onnan futottam. Aztán leordítottak, hogy vegyem ki a csomagom. Én értetlenül néztem, mert Veronában a hölgy természetesen Cincinnattiig csekkolt be és felhívta a figyelmem, hogy végig megy a csomagom... persze nem volt igaz. Később kiderült, ugyanezt eljátszották Lacival is és az ottani reptéren már csak legyintettek, hogy áh, azok Veronában mindig ezt mondják, de badarság. Ésvégülis logikus, hogy a határ után át kell venned a csomagod... mindegy. A csomagpont jött. Ekkor már megkezdődött a boarding time, vagyis úgy 20 percem volt. Feladni a csomagom, majd az egyik teminálról a másikra vonattal(!) átmenni. Futottam. És sikerült. Még nyitva volt a kapu, beszálltam, leültem és indult is a gép.

Megérkeztem Cincinnatibe. Ott még csak este 6 volt, míg otthon már éjfél. Chris várt rám, elhozott az egyetemre, megmutattaa labort, a házat ahol lakni szeretnék és a koreai technikus lánnyal 3-asban elmentünk egy indiai étterembe. Nagyon finom volt és hát a kiszolgálás amerikai. Fél percenként jöttek, hogy minden rendben van-e. Poharat folyamatosan töltötték után és a végén elcsomagolták a maradékot. Ez a legjobb. Mivel az adagok itt akkorák, hogy Lacival ketten is bőven jól lakunk egy adagból, ha már kifizettem, nem öntik ki, hanem ideadják. Ami szerintem teljesen korrekt. Nekik sem kell bajlódni a maradékkal, nem pocsékolunk.