Az elsejei borzalmas jetlagem után másodikán is végig fájt a fejem és a szemem (érdekes, idefele nem is kellene megviselnie az új időzónának... viszont akármilyen fáradt voltam, hajnal 4-kor kipattant a szemem és rámtört az éhség). A repút jó volt. Újat tanultam. Orange juice = OJ (ódzséj):D. Az amcsi légitársaságok bugyuta biztonsági bemutató videóján megint jót nevettem, ahogy a szőke nő mutogatva és artikulálva hívja fel a figyelmünket, hogy nem lehet dohányozni. Oh, azt kifelejtettem a múltkori beszámolómból, hogy a Verona - Frankfurt vonalon a vészkijárathoz ültettek. Aminek megörültem, mert lábat kinyújtva is rengeteg helyem volt. Mindaddig, amíg a felszállás előtt a légikísérő hölgy odajött egy papírral, hogy olvassam el és ezzel az én felelősségem, ha vész esetén ki kell nyitni az ajtót, alkalmas vagyok-e kinyitni, minden az én felelősségem... én ránéztem mosolyogva és esélyt sem hagyott a válaszra, inkább elültetett. Utólag láttam, hogy mekkora erőt kell kifejtenie annak, aki azt ki akarja nyitni és lehet, jobb is ez így minden utas biztonságának, ha nem én erőlködök... mondjuk így ott nem ült senki, szóval akkor ki nyitja ki, ha baj van, nem tudom... Nade visszatérve Cincinnati - LA. A hitt 4 óra helyett 5 órás volt a repcsiút, ami kicsit lelombozott, főleg, hogy pénzért árulták a füleseket, amit én sikeresen kipakoltam a csomagomból. De eltelt, egyáltalán nem féltem. Kezdem szinte élvezni a repülést, majdnem teljesen rendbejöttem stressz ügyileg :)
Los Angeles. Gyönyörű idő, nyüzsi, őrült forgalom, de nagyon jó volt újra látni a várost. Elfoglaltam a szállást és vártam Lacit. Hosszú volt. Kiültem a napsütésbe élvezni a nyári időt, ami hűvös volt, de a Nap ereje nagy. Majd este bementem a shuttle-lel (reptéri transzfer) a LAXra (reptérre) és vártam Lacit. Aki pont akkor jött, amikor egy (az emberek állítása szerint) szupermodell is... volt ott egy kis TV, újságíró, rajongó, majd felbukkant egy szőke (ismeretlen) nő... aztán az én Lacim is :) Fáradtan, meggyötörten, minden gépe műszaki hiba miatt késett. De itt volt. Kezdődhetett másnap a város felfedezése (talán az egyetlen szervezés, ami az én nevemhez fűződhet ebben a nagy kalandban). Fotókkal! :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése