Előszöris, az út ilyen volt Salt Lake Cityből dél felé.
Majd elértük a Red Canyont. Lenyűgözően vörös!
ééééés, a Bryce Canyon. A Nagy lépcső legfelső foka. 2700m-en lakozik a sok "hoodoo", amit a szél, a víz, de leginkább a jég formált olyan különlegesre...
...ilyen különlegesre. A jég az év 200 napján dolgozik itt. Ugyanis ennyiszer fagyos az éjszaka, meg sokszor a nappal is. Amikor mi mentünk, csak az este volt fagyos.
Homokkő. Ezek mind a régi időkből lerakódott tengeri üledék, vagy tengerparti élőlények kövesedése, meg sokminden más... színesek a régi légköri viszonyok miatt például.
Egy jópár év múlva az egész táj így fog kinézni, amikor a "hoodoo"-k teljesen lekopnak. Színes dombok.
Fehér hoodoo.
"Kicsi" autók. Egészen a fejemig ér a motorháztetejük. Rémisztő, hogy látószögön felül esik a visszapillantója... minek ekkora autó egy nemzeti parkba??? Sosem fogom megérteni az amerikaikat autók terén. Kíváncsi lennék, hogy parkolnának Olaszországban ezekkel azokra a törpehelyekre :D
hopp, egy "arch" a Bryce Canyonban :)
"pronghorn" (villásszarvú antilop)
A Bryceban másnap megijedtünk. Az idő nem ígérkezett jónak. Pontosabban elromlott. De mi már csak az autóban tapasztaltuk ezt, amikor a Zion felé tartottunk. Elmenekülve az eső elől (később hallottuk, a Bryce-ban havazott!)
A Zionban shuttle busszal lehet közlekedni. És túrázni is lehet! Meg is tettük :)
A homokköveken. Annyira fura volt a kopó homokon mászkálni. Csúszás ellen láncokat tettek az útra.
Ami koptatja a falat. Milyen puha :O
Mókusok lebzselnek itt is. Sikerült elkapnom egy pillanatot :) Kedvenc mókusképem.
Meg akartuk nézni a híres The Narrowst, viszont az eső miatt megáradt a folyó és le volt zárva. Itt már nem tudtunk beljebb menni.
Egy autó és a mi kis bérelt csodánk
Naplementében a sátor
Másnap utazás
Grand Canyon északi oldalának bejárata. Figyelem a hóra.
Amikor megpillantottuk a kilátást, elájultunk. Alattunk a semmi. A hegyvidéktől lefelé egészen a sivatagig minden megtalálható. A túrák megerőltetőek, mert sokat kell lemenni, majd feljönni, plusz 21 fokról 30 felé megy a száraz levegő hőmérséklete. Nem is túráztunk, mert hosszúak és bakancsunk se volt. Inkább az északi, majd a déli peremen olyan öregesen sétálhattunk egész nap és élveztük a tájat.
Aztán még aznap elutaztunk a déli peremhez. Ami nem is olyan egyszerű. 5-6 órát kell vezetni a semmi közepén ahhoz, hogy legyen a Colorado-folyón egy akkora szűkület, amire hidat tudtak építeni. Íme, itt van.Ezen léptünk át a kanyon egyik oldaláról a másikra.
És végül a kicsit alacsonyabban levő déli rész. Figyelem a hó- és pulcsihiánya. Azonban az éjszaka nem volt ennyire meleg.
És a kilátás másnap is továbbra is csodálatos és meghökkentő.
Az élővilág errefelé. Megtanultuk a kétféle fenyő nevét, ami megtalálhatóés fontos víz, energia és használati tárgy forrása volt az indiánoknak + az állatoknak.
Végül kimentünk a naplementét megnézni, a Grand Canyonhoz. Ahogy a fények változtak, a kövek színei is változtak. Lilától pirosig mindenféle.
Éjszaka közepén rámtört a pisilhetnék. A sátorból kikászálódtam (ekkor már Lacira is rátört) és csak örülni tudtunk ennek. Ugyanis a fényszennyezés teljes hiányában kristálytisztán beborította az eget a Tejútrendszer. Én még ilyen tisztán nem láttam (pedig a szemüvegem se volt rajtam)! A csillagok is megszámlálhatatlanul világítottak az égbolton.A természet csodái sajnos végetértek. Ezután már csak Las Vegas-ban álltunk meg. Magyar szót csak itt a Grand Canyonban és San Franciscoban (az Alcatraznál) hallottunk a 3 hét alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése