A mai nap nem volt megerőltető. Viszont muszáj volt elmennem mászni. Belső kéztetés. És szereztem egy vízhólyagot a tenyeremre ;) Sokkal jobban érzem már így magam :) Boulderoztam, ami klasszabb, mint ahogy eddig gondoltam. Ráadásul volt pár mosolygó arcot ábrázoló fogás is az utamban :) Amúgy itt még nem láttam teknősbékát meg macit. Pedig olyan is szokott lenni máshol.
Megismertem egy lányt, akinek a nagyszülei magyarok és egyébként ő nagyon írnek vallja magát, mert a neve is ír: Nora. Aztán mondtam neki, hogy ez egyben egy magyar név is. Nem tűnt olyan nagyon lelkesnek (azért arról ugye híresek az amcsik, hogy ha valakinek ír felmenői vannak, az az extra menő kategória). Most is kicsi a világ.
Aztán az egyik srác felvilágosított, hogy szeptembertől ingyenes a beülő is... én erre nem jegyeztem meg, hogy nahát, eddig se kértetek érte pénzt, de azért köszi :) De valóban jóhír. Egyébként a mai emberek is aranyosak voltak. Mikor eljöttem, egy újabb bácsi húzta fel a cipőjét, megint szégyent hozva fiatal fejemre :) Az agyam tiszta, a tenyerem vörös és fájnak az izmaim, csodálatos érzés. Megérte ez a mai délután.
A hírek tele vannak a hurrikánnal, ami USA partjai felé tart. New Yorkot is fenyegeti. Még jó, hogy én itt a semmi nyugalmas közepén vagyok Ohioban. Az egész keleti part retteg állítólag, mert erős is és nagy is.
A hétvégén vettem egy illatgyertyát unalmamban. Jó erős, de finom cseresznye illata van. Most is abban ülök.
Már írtam, hogy új szomszédom lesz. Tegnaptól van. Hajnal 1-kor fejezte be a pakolást, majd halkan TV-t nézett. Én közben elaludtam. Aztán fél 4-kor felriadtam, mert nagy hangerőn kapcsolt be véletlen zenét. Lejjebb csavarta, de ekkor már mit sem ért, főleg a közel-keleti fejhangon éneklő női dal. Nagyon zavaró tud lenni az éjszaka közepén. Füldugóként üzemeltetve fülhallgatót helyeztem a fülembe. Ő is hasonlóan járhatna el, ha éjszaka akar zenét hallgatni.
Az idő meleg, visszatért a nyár, de már erről is írtam. Most ennyi jut eszembe.
2010. augusztus 30., hétfő
2010. augusztus 29., vasárnap
Újra forróság
Már éppen átjárt az ősz hangulata, erre tessék. Hétvégén egekbe szökött a hőmérséklet. És a jövő hétre is 35 fokot mondanak. Most nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy sem. A nyarat már szeretném inkább elhagyni. A "külső és belső" hőmérséklet is kezdett egyensúlyba kerülni az egyetemen (bár még a külsőnek mindig van mit lejjebb mennie, hogy utolérje az egyetemi épületben tapasztaltakat). A napok is egyre rövidebbek... és most megint itt a kánikula.
Mivel a hétvégén a szobámban gubbasztottam, ebből semmit se vettem észre. Azonban ma vásárolni mentünk és gatyarohasztó az idő. Ilyen ez a Cincinnati :)
Álmos vagyok, fáradt és megint hétfő. Megint kezdődik a DNS hajkurászása. Igazán maradhatna is valami a mintámban :( Előre félek, hogy holnap 4 mintát is van esélyem elveszíteni és kukába dobni az elmúlt egy hetem munkáját. Drukkoljatok, hogy ne így legyen.
Falat akarok mászni. Ha nem sikerül holnap a munka, akkor azért, hogy azt vezessem le, ha meg sikerül, akkor azért, mert boldog leszek. A lényeg, hogy megint nevethessenek mások (szerencsére csak gondolatban) a tehetségtelenségemen, amit én még élvezek is :) Közben Laci meg már falon csüng és ügyesedik. Én is akarok!
Mivel a hétvégén a szobámban gubbasztottam, ebből semmit se vettem észre. Azonban ma vásárolni mentünk és gatyarohasztó az idő. Ilyen ez a Cincinnati :)
Álmos vagyok, fáradt és megint hétfő. Megint kezdődik a DNS hajkurászása. Igazán maradhatna is valami a mintámban :( Előre félek, hogy holnap 4 mintát is van esélyem elveszíteni és kukába dobni az elmúlt egy hetem munkáját. Drukkoljatok, hogy ne így legyen.
Falat akarok mászni. Ha nem sikerül holnap a munka, akkor azért, hogy azt vezessem le, ha meg sikerül, akkor azért, mert boldog leszek. A lényeg, hogy megint nevethessenek mások (szerencsére csak gondolatban) a tehetségtelenségemen, amit én még élvezek is :) Közben Laci meg már falon csüng és ügyesedik. Én is akarok!
2010. augusztus 26., csütörtök
Az irodalmi pillanatokon túl
Valóban itt az ősz. Reggel kifejezetten pulcsis idő van. Hajnalban a vékony ágyneműben felébredek, hogy csípősebb, mint szokott lenni. Ezért ki is mostam ma a házban turkált nagy vastag plédet, hogy mostantól azzal takarózhassak. A szárítógép viszont nem akart rendesen működni, 5 perc után magától kikapcsolt. Az ágyon szárad (szerencsére gyorsan) a pléd és friss öblítő illata lepi be ezt a kis tetőtéri szobát.
A napokban új szomszédom érkezik. A mellettem lakó srác kiköltözik és helyére egy kutató pasas jön. Még nem láttam, csak a nevét és hogy doktor. A Seonyoung tegnap este összefutott vele, azt mondta, idősebb. Remélem, hasonlóan halk lesz, mint az előző szomszéd azzal a különbséggel, hogy ő nem folytatja a 2 hete rendszeressé vált hajnali 1 órai TV-zést. Egyébként még az se zavart nagyon, mert általában akkor még fenn vagyok.
Ma korán mentem dolgozni. A délelőttöm végig húzós volt és sajnos most eredménytelen. Valahogy eltűnt az a fránya DNS... holnap újrakezdhetem az egészet. Előfordul.
Ahogy eszembe jutott az előző bejegyzésben közzé tett vers, elő-előbukkantak belőle részletek az emlékeim közt. Viszont sajnos már minden irodalmi tudásom valahol nagyon mélyen lapul és rápakoltam ezt a sok (ha egyáltalán sok) tudományos ismeretet... pedig most eszembe juttatta, hogy milyen szépek is a versek és hogy gimiben szerettem olvasni őket. Mondjuk nem Petőfit. Őt kifejezetten nem. De ez a vers azért szép :) Főleg, mert most én is szeretem az őszt. Egyre közeledek a hazaúthoz. Lassan a 2 hónapos "álomhatáron" belül leszek. Már nagyon várom a novembert.
A napokban új szomszédom érkezik. A mellettem lakó srác kiköltözik és helyére egy kutató pasas jön. Még nem láttam, csak a nevét és hogy doktor. A Seonyoung tegnap este összefutott vele, azt mondta, idősebb. Remélem, hasonlóan halk lesz, mint az előző szomszéd azzal a különbséggel, hogy ő nem folytatja a 2 hete rendszeressé vált hajnali 1 órai TV-zést. Egyébként még az se zavart nagyon, mert általában akkor még fenn vagyok.
Ma korán mentem dolgozni. A délelőttöm végig húzós volt és sajnos most eredménytelen. Valahogy eltűnt az a fránya DNS... holnap újrakezdhetem az egészet. Előfordul.
Ahogy eszembe jutott az előző bejegyzésben közzé tett vers, elő-előbukkantak belőle részletek az emlékeim közt. Viszont sajnos már minden irodalmi tudásom valahol nagyon mélyen lapul és rápakoltam ezt a sok (ha egyáltalán sok) tudományos ismeretet... pedig most eszembe juttatta, hogy milyen szépek is a versek és hogy gimiben szerettem olvasni őket. Mondjuk nem Petőfit. Őt kifejezetten nem. De ez a vers azért szép :) Főleg, mert most én is szeretem az őszt. Egyre közeledek a hazaúthoz. Lassan a 2 hónapos "álomhatáron" belül leszek. Már nagyon várom a novembert.
Eszembe jutott ma egy vers
"Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet."
(Petőfi Sándor, 1848)
2010. augusztus 24., kedd
Csak úgy
Hosszú-hosszú idő után sikerült elmennem falat mászni. A kísérletek most éppen jól mennek (mondhatnám, beindult a dolog, de nem akarok elkiabálni semmit), ma hamar végeztem és a fejemet is muszáj volt kiszellőztetnem. Így egyetemi buszra pattantam és az egyetem központi nagy tornacsarnokáig meg sem álltam.
A kosár meg röp meg egyéb pályát lakkozzák. Mindent beborít a szag. Le is van zárva az a rész. De legalább csillog-villog, közepén a Cincinnati-i egyetem logójával. Nagyon "mutatós". Csak azt nem értettem, hogyan lehetnek olyan elszántak az emberek, hogy a pálya felé épített galéria szerű fedett futópályán a lakkszagban is futnak. Mert "futottak" (jaj de vicces, idézős kedvemben vagyok, aki érti az érti).
A mászó teremben meg sokan voltak. Szerintem a felelős srác már megismert, úgy köszönt rám (nem mintha sokszor találkoztam volna vele, ez volt pontosan a harmadik alkalom), a kártyámat nyújtani akartam, de hiába a felszerelés kölcsönzési díjának újonnan kifüggesztett táblája, csak legyintett, hogy hagyjam, nyugodtan jöjjek és másszak. Én nem tiltakoztam. Az is megfordult viszont a fejemben, hogy azért nem kér érte pénzt, mert amennyit én mászni tudok, azért szégyellené. Ma sem brillíroztam. Akarok én falat mászni, de csak gyenge ez a kar és csak messze vannak azok a fogások és amit a múltkor olyan jól kigyakoroltam, azt most sehogyse sikerült megvalósítani. Az elején kicsit keresztbe másztam, majd igyekeztem felső biztosítással a múltkori utat menni, de az első próbálkozás után görcsölt az alkarom és nem sikerült igazándiból az út. Mellettem két 50-es éveiben járó férfi robogott fel a plafonig, én meg csak kapaszkodtam, próbálkoztam egymagamban meghúzódva a sarokban.
Két (illetve három) tanulságot szűrtem le: az egyik, hogy gyakorolni kellene többet és erősödni kicsit; meg hogy valószínű túl keveset használtam a lábam és ezért fáradt a karom olyan hirtelen el; és végül hosszú lábkörömmel nem jó falat mászni.
De nem ragozom tovább. A fejszellőztetés megvolt. Igazából újra gyereknek éreztem magam egy nagy játszótéren, ahogy a puha szőnyeg felett pakolgattam a lábaimat és kezeimet a csudajó alakú színes fogásokon ("Természetesen" csak keresztbe és sajnos nem felfele. A gravitáció nagyon nehézzé tette ma nekem a dolgom). Csak én és a fogás, ami néha csúszik, büdös és messze van. De jót tett az agyamnak mindenképp. És még le is izzadtam kicsit.
Ellenben hiába megy magyarul az írás, ma nagyon kifogytam a tézisemből :( Vannak sajnos ilyen napok, csak lehetnének ritkábban... muszáj, kell, nemsok van hátra, hajrá, kitartás,... valami ilyesmi szavakkal próbálom ösztönözni magam messze a családtól, barátoktól, témavezetőktől.
A végére csak annyi információ, hogy nem csak a "Have a good one!" (Legyen egy jó (napod)!) szúrt fület itt nekem, de a minap a "See you" (Viszlát) elköszönésemre csak egy szimpla "later" (később) válasz jött. És ma is "Ma'am" (asszonyom) voltam ebédkor. A kedvenc idézetem meg a koreai lány által idézett itteni főnököm mondata: "Nothing is working. Yes, these are experiment." (Semmi se működik. Igen, ezek kísérletek.)
A kosár meg röp meg egyéb pályát lakkozzák. Mindent beborít a szag. Le is van zárva az a rész. De legalább csillog-villog, közepén a Cincinnati-i egyetem logójával. Nagyon "mutatós". Csak azt nem értettem, hogyan lehetnek olyan elszántak az emberek, hogy a pálya felé épített galéria szerű fedett futópályán a lakkszagban is futnak. Mert "futottak" (jaj de vicces, idézős kedvemben vagyok, aki érti az érti).
A mászó teremben meg sokan voltak. Szerintem a felelős srác már megismert, úgy köszönt rám (nem mintha sokszor találkoztam volna vele, ez volt pontosan a harmadik alkalom), a kártyámat nyújtani akartam, de hiába a felszerelés kölcsönzési díjának újonnan kifüggesztett táblája, csak legyintett, hogy hagyjam, nyugodtan jöjjek és másszak. Én nem tiltakoztam. Az is megfordult viszont a fejemben, hogy azért nem kér érte pénzt, mert amennyit én mászni tudok, azért szégyellené. Ma sem brillíroztam. Akarok én falat mászni, de csak gyenge ez a kar és csak messze vannak azok a fogások és amit a múltkor olyan jól kigyakoroltam, azt most sehogyse sikerült megvalósítani. Az elején kicsit keresztbe másztam, majd igyekeztem felső biztosítással a múltkori utat menni, de az első próbálkozás után görcsölt az alkarom és nem sikerült igazándiból az út. Mellettem két 50-es éveiben járó férfi robogott fel a plafonig, én meg csak kapaszkodtam, próbálkoztam egymagamban meghúzódva a sarokban.
Két (illetve három) tanulságot szűrtem le: az egyik, hogy gyakorolni kellene többet és erősödni kicsit; meg hogy valószínű túl keveset használtam a lábam és ezért fáradt a karom olyan hirtelen el; és végül hosszú lábkörömmel nem jó falat mászni.
De nem ragozom tovább. A fejszellőztetés megvolt. Igazából újra gyereknek éreztem magam egy nagy játszótéren, ahogy a puha szőnyeg felett pakolgattam a lábaimat és kezeimet a csudajó alakú színes fogásokon ("Természetesen" csak keresztbe és sajnos nem felfele. A gravitáció nagyon nehézzé tette ma nekem a dolgom). Csak én és a fogás, ami néha csúszik, büdös és messze van. De jót tett az agyamnak mindenképp. És még le is izzadtam kicsit.
Ellenben hiába megy magyarul az írás, ma nagyon kifogytam a tézisemből :( Vannak sajnos ilyen napok, csak lehetnének ritkábban... muszáj, kell, nemsok van hátra, hajrá, kitartás,... valami ilyesmi szavakkal próbálom ösztönözni magam messze a családtól, barátoktól, témavezetőktől.
A végére csak annyi információ, hogy nem csak a "Have a good one!" (Legyen egy jó (napod)!) szúrt fület itt nekem, de a minap a "See you" (Viszlát) elköszönésemre csak egy szimpla "later" (később) válasz jött. És ma is "Ma'am" (asszonyom) voltam ebédkor. A kedvenc idézetem meg a koreai lány által idézett itteni főnököm mondata: "Nothing is working. Yes, these are experiment." (Semmi se működik. Igen, ezek kísérletek.)
2010. augusztus 22., vasárnap
Elmúlik a nyár
Egyre kevesebbet kell légkondit kapcsolnom a szobámban. Hajnalban csípősebbnek érzem a levegőt (persze csak az álmosság miatt, de akkoris régen volt már ilyen). Az egyetemen meg egyre hidegebb van. A tegnapi eső különösen őszies hangulatot teremtett. Ma már süt a nap és óriási a pára, de akkor sincs kánikula. Este hamarabb sötétedik és reggel később kel fel a Nap. Közeledünk az ősz felé. És ennek én most kivételesen örülök :)
Cincinnati (és általában Ohio) furcsa nevű helyekkel van megáldva. Mármint számomra érdekes, amikor Madeira táblát látok, vagy Oxford feliratot. Kokomo például egy régi filmslágert juttat az eszembe. Ohioban van Velence (mondjuk az elég sok helyen van. Firenzét már meg se említem, mert az is van Ohioban. Kicsit messzebb, Atlanta mellett pedig Róma). Én nem vagyok egy Simpson rajongó, de bizony Springfield létezik, nem is olyan messze innen (1.5 órára).
Cincinnati (és általában Ohio) furcsa nevű helyekkel van megáldva. Mármint számomra érdekes, amikor Madeira táblát látok, vagy Oxford feliratot. Kokomo például egy régi filmslágert juttat az eszembe. Ohioban van Velence (mondjuk az elég sok helyen van. Firenzét már meg se említem, mert az is van Ohioban. Kicsit messzebb, Atlanta mellett pedig Róma). Én nem vagyok egy Simpson rajongó, de bizony Springfield létezik, nem is olyan messze innen (1.5 órára).
2010. augusztus 21., szombat
Ember tervez...
És az eső esik. Ma úgy gondoltam, hogy elsétálgatok az egyetemen, mert szükségem van egy kis kikapcsolódásra. De esik. Így nem láttam értelmét.
Más. Kicsit ironikus, hogy a házban nekem van a legnagyobb TV-m, viszont egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kapcsoltam be. Ez kitolás a többiekkel, akik picike képernyő előtt görnyednek.
Bejöttem a laborba, "környezetváltozás" miatt (habár itt többet vagyok, mint a szobámban, mégis legalább kimozdultam otthonról). Őrült hideg van. Még hidegebb szerintem, mint szokott. Lehet, lemegyek a konditerembe felmelegedni.
Múzeumba akarok már eljutni, de ma 1-től megyünk bevásárolni és azt most nem hagynám ki, így majd talán jövő hétvégén.
Más. Kicsit ironikus, hogy a házban nekem van a legnagyobb TV-m, viszont egy kezemen meg tudom számolni, hányszor kapcsoltam be. Ez kitolás a többiekkel, akik picike képernyő előtt görnyednek.
Bejöttem a laborba, "környezetváltozás" miatt (habár itt többet vagyok, mint a szobámban, mégis legalább kimozdultam otthonról). Őrült hideg van. Még hidegebb szerintem, mint szokott. Lehet, lemegyek a konditerembe felmelegedni.
Múzeumba akarok már eljutni, de ma 1-től megyünk bevásárolni és azt most nem hagynám ki, így majd talán jövő hétvégén.
2010. augusztus 18., szerda
Ijesztő
Majdnem elfelejtettem, hogy ma hazafele jöttünk Seonyounggal és a kórház üvegajtaján át egy akkora autó nézett velünk farkasszemet, hogy csak tátott szájjal tudtam viszonozni... akkora autót láttam, hogy az valami félelmetes volt. Neten rá is kerestem. Pont ugyanilyen volt még a színe is. Hatalmas. A motorháztetőjét se értem fel. Nem fért el az amerikai parkoló felfestése között... pedig az nem egy olasz méret. Szóval íme:
Nőnek. Jó is meg nem is. Ablakok is meg alma.
Holnap talán ha minden igaz, akkor az első önálló nagyprojekt kis részének majdnem végéhez érek. Szóval tegnap még vártam, hogy nőnek-e azok a sejtek, vagy nem nőnek. És ma nagyon boldog voltam, mert nőnek, ami jó hír. Viszont. Délben is megnéztem őket és bepofátlankodta magát egy penész az élesztőtenyészetembe és ennek nem örültem. Egy minta a kukában végezte... szerencsére előrelátóan van egy tartalék mintám, így most azon izgulok, hogy holnap reggel nehogy hasonló cipőben találjam a sejtjeimet... kitúrva egy penész által. Ezek az én izgalmaim. Ha szerencsétlen vagyok, akkor egy egész hetes munka veszik kárba.
Nem szeretek mikropipetta heggyel széleszteni! Én olyan fém hurokkal tanultam és nem bírom a táptalaj hülyérekarcolása nélkül végigkanyarintani az éles pipettaheggyel a sejteket. A második próbálkozásom se valami bíztató :( bár nem a szépsége számít, de akkoris ebben extra ügyetlennek érzem magam.
A Mac-problémát megoldottam. Jelentem, hogy megy a kék hátteres "ablak" is a nagy "almán".
Valóban elkezdődött a visszaszámlálás. Chris ma mondta, hogy mostmár rendes tervbe kell szedni, hogy mi fér még bele az ittlétembe, mert már nem sok van hátra (végülis a fele, de ha úgy nézzük, nem olyan sok)... így ma összegeztem magamban (meg egy dokumentumban) az itt tanultakat. Az eddig megírt 45 nyomtatott oldal és egy fél kézi laborjegyzőkönyv bizonyítja, hogy nem lustálkodtam. Viszont ha az elkezdett project előrehaladtát nézzük... majdnem egyenlő a nullával :O Bizony, ez tényleg a kísérletes munka átka. Reggeltől estig talpon vagyok és mégis csak szépen és lassan... Annak ellenére, hogy sikerül kiviteleznem (le is kopogtam) a terveket, nem látszik a haladás. Ami kicsit bosszantó, mert elég jól indul az egész (gondolok itt kecsegtető részeredményekre) és mire odaérnék, hogy valóban eredménynek látszó dolgok kerekednének ki, én már egy repülőn fogok ülni és Európa felé tatok (ahogy Kardos doktor is annak idején). Egyik szemem sír, a másik nevet. Inkább azért most úgy érzem, nevetni fog :)
Az idő is lehűlt a hétvégén. Nem kell légkondit kapcsolnom a szobámban. Sőt, már majdnem fázom :) najó, ez túlzás. Viszont az egyetemi légkondi vagy nem visszacsatolós, vagy nem tudom, hogy miért volt ma még a szokásosnál is "jéghidegebb" idő. Egy polár pulcsi és egy nagy téli kardigán volt rajtam és fáztam... augusztusban... nyugodtan kikapcsolhatták volna a hűtést, kint is kellemes hűvös szellő fujdogált.
Rossz hír, hogy a beígért da Vinci kép a kórház előtt már nem lesz megörökítve, ugyanis ma láttam, hogy befedték egy új felirattal. Remélem, azért a Hermelines hölgy a második emeleti laborban még marad egy darabig (nem tudom megérteni, miért van egy biológia laborban egy óriási festménymásolat. Az meg igazságtalan, hogy amíg a sejttenyészeteseknek lehetnek szép zöld növényei a laborban, nekünk semmi ilyen nem lehet, mivel mi nem csak sejtekkel, hanem élőlényekkel dolgozunk. Még ha csak penészgombák is, amik szeretnek rámászni az élesztőtenyészetekre... történetnek mára vége.
Nem szeretek mikropipetta heggyel széleszteni! Én olyan fém hurokkal tanultam és nem bírom a táptalaj hülyérekarcolása nélkül végigkanyarintani az éles pipettaheggyel a sejteket. A második próbálkozásom se valami bíztató :( bár nem a szépsége számít, de akkoris ebben extra ügyetlennek érzem magam.
A Mac-problémát megoldottam. Jelentem, hogy megy a kék hátteres "ablak" is a nagy "almán".
Valóban elkezdődött a visszaszámlálás. Chris ma mondta, hogy mostmár rendes tervbe kell szedni, hogy mi fér még bele az ittlétembe, mert már nem sok van hátra (végülis a fele, de ha úgy nézzük, nem olyan sok)... így ma összegeztem magamban (meg egy dokumentumban) az itt tanultakat. Az eddig megírt 45 nyomtatott oldal és egy fél kézi laborjegyzőkönyv bizonyítja, hogy nem lustálkodtam. Viszont ha az elkezdett project előrehaladtát nézzük... majdnem egyenlő a nullával :O Bizony, ez tényleg a kísérletes munka átka. Reggeltől estig talpon vagyok és mégis csak szépen és lassan... Annak ellenére, hogy sikerül kiviteleznem (le is kopogtam) a terveket, nem látszik a haladás. Ami kicsit bosszantó, mert elég jól indul az egész (gondolok itt kecsegtető részeredményekre) és mire odaérnék, hogy valóban eredménynek látszó dolgok kerekednének ki, én már egy repülőn fogok ülni és Európa felé tatok (ahogy Kardos doktor is annak idején). Egyik szemem sír, a másik nevet. Inkább azért most úgy érzem, nevetni fog :)
Az idő is lehűlt a hétvégén. Nem kell légkondit kapcsolnom a szobámban. Sőt, már majdnem fázom :) najó, ez túlzás. Viszont az egyetemi légkondi vagy nem visszacsatolós, vagy nem tudom, hogy miért volt ma még a szokásosnál is "jéghidegebb" idő. Egy polár pulcsi és egy nagy téli kardigán volt rajtam és fáztam... augusztusban... nyugodtan kikapcsolhatták volna a hűtést, kint is kellemes hűvös szellő fujdogált.
Rossz hír, hogy a beígért da Vinci kép a kórház előtt már nem lesz megörökítve, ugyanis ma láttam, hogy befedték egy új felirattal. Remélem, azért a Hermelines hölgy a második emeleti laborban még marad egy darabig (nem tudom megérteni, miért van egy biológia laborban egy óriási festménymásolat. Az meg igazságtalan, hogy amíg a sejttenyészeteseknek lehetnek szép zöld növényei a laborban, nekünk semmi ilyen nem lehet, mivel mi nem csak sejtekkel, hanem élőlényekkel dolgozunk. Még ha csak penészgombák is, amik szeretnek rámászni az élesztőtenyészetekre... történetnek mára vége.
2010. augusztus 17., kedd
Mac-buktató
Ma ráment a délutánom a Mac gépre történő win xp telepítésre.
Egyébként roppant egyszerű, ha a windows nem fagyott volna le telepítés közben. Aztán a probléma csak abból adódott, hogy újraindításnál a CD még mindig a gépben hevert, vagyis arról lehetett csak bootolni, különben lefagyott... de a bootolás CD-ről lehetősége nem tűnik el, amíg a CD benne van a gépben. Viszont a CD-t egy macből nem lehet manuálisan kivenni. Mínusz egy pont a maclistámon. Nincs biztonsági pöcök, semmi. Ha egy CD-t betoltunk, azt nem lehet kivenni kézzel. Ráadásul aki ismeri, tudja, hogy ezeken a gépeken nem olyan kijön és beteszem típusú a CD lejátszó, hanem egy rés a gépen. Vagyis csak elnyeli a CD-t. Aztán a hatodik újraindulás után sikerült az "eject" gomb folyamatos nyomogatásával egy ponton megtörni a rendszert és kijött a CD és sikerült beindítani a mac mac-oldalát és aztán letörölni a windowst és újra rakni... Aztán a következő aranyos buktató ott volt, hogy a windows sp 2-es. Viszont a wifi nem megy, csak újfajta hálózati biztonsággal (legalábbis nekünk nem sikerült netet csiholni), amit viszont csak sp frissítéssel lehet letölteni. Merthogy ellenőrzi a windowst és nekem vistám van és amúgyis miért nem lehet a microsoft oldaláról szimplán letölteni legalább a frissítéseket kérem szépen? Az i-re a pontot pedig a nap végén az tette fel, hogy mivel a nagy nehezen megtalált sp3 fejlesztői verziójának letöltése több, mint egy óra, gondoltam, hogy elindítom a mac-re a file letöltését és majd holnap reggel készen vár engem ott... azonban a macről semelyik böngészővel sem lehet letölteni semmit a microsoft oldaláról :D hát ez aztán jó vicc. Nem tudom, hogy a mac szórakozik jót azon, hogy nehogy bármi microsoft terméket próbáljak letölteni az ő masinájára, vagy a microsoft ellenőriz valamit, de most egy kicsit a 22-es csapdájában érzem magam. Vista nem kompatibilis a win xp-vel, ezért kell mac-re windowst telepíteni, amihez a office igényli az sp 3-at, de a hálózati beállítások is igénylik, de csak netes win frissítéssel lehet letölteni sp3-at... a mac elutasító "ooops" felugró ablaka pedig csak az egész vicc csattanója. És erre ment el egy délutánom. Nem szeretem az informatikusokat :)
Apropó, az egész annyiból ered, hogy van egy mérést feldolgozó excel tábla, aminek a makróját valaki megírta, de a vistán ugyanazt a programot más néven telepíti fel a windows, mint a régi xp-n, ami elérési útvonalat az excel nem ismer, és nem tudom használni. Nem, nem lehet átírni a makrót sajnos. Próbáltam. Már mindent megtettem, elvileg működnie kell, de a másfajta telepítés miatt valamiért nem megy. Vista-XP buktatók. És most mindezt egy Mac-kel akarom megoldani. Normális vagyok én??? :)
Egyébként roppant egyszerű, ha a windows nem fagyott volna le telepítés közben. Aztán a probléma csak abból adódott, hogy újraindításnál a CD még mindig a gépben hevert, vagyis arról lehetett csak bootolni, különben lefagyott... de a bootolás CD-ről lehetősége nem tűnik el, amíg a CD benne van a gépben. Viszont a CD-t egy macből nem lehet manuálisan kivenni. Mínusz egy pont a maclistámon. Nincs biztonsági pöcök, semmi. Ha egy CD-t betoltunk, azt nem lehet kivenni kézzel. Ráadásul aki ismeri, tudja, hogy ezeken a gépeken nem olyan kijön és beteszem típusú a CD lejátszó, hanem egy rés a gépen. Vagyis csak elnyeli a CD-t. Aztán a hatodik újraindulás után sikerült az "eject" gomb folyamatos nyomogatásával egy ponton megtörni a rendszert és kijött a CD és sikerült beindítani a mac mac-oldalát és aztán letörölni a windowst és újra rakni... Aztán a következő aranyos buktató ott volt, hogy a windows sp 2-es. Viszont a wifi nem megy, csak újfajta hálózati biztonsággal (legalábbis nekünk nem sikerült netet csiholni), amit viszont csak sp frissítéssel lehet letölteni. Merthogy ellenőrzi a windowst és nekem vistám van és amúgyis miért nem lehet a microsoft oldaláról szimplán letölteni legalább a frissítéseket kérem szépen? Az i-re a pontot pedig a nap végén az tette fel, hogy mivel a nagy nehezen megtalált sp3 fejlesztői verziójának letöltése több, mint egy óra, gondoltam, hogy elindítom a mac-re a file letöltését és majd holnap reggel készen vár engem ott... azonban a macről semelyik böngészővel sem lehet letölteni semmit a microsoft oldaláról :D hát ez aztán jó vicc. Nem tudom, hogy a mac szórakozik jót azon, hogy nehogy bármi microsoft terméket próbáljak letölteni az ő masinájára, vagy a microsoft ellenőriz valamit, de most egy kicsit a 22-es csapdájában érzem magam. Vista nem kompatibilis a win xp-vel, ezért kell mac-re windowst telepíteni, amihez a office igényli az sp 3-at, de a hálózati beállítások is igénylik, de csak netes win frissítéssel lehet letölteni sp3-at... a mac elutasító "ooops" felugró ablaka pedig csak az egész vicc csattanója. És erre ment el egy délutánom. Nem szeretem az informatikusokat :)
Apropó, az egész annyiból ered, hogy van egy mérést feldolgozó excel tábla, aminek a makróját valaki megírta, de a vistán ugyanazt a programot más néven telepíti fel a windows, mint a régi xp-n, ami elérési útvonalat az excel nem ismer, és nem tudom használni. Nem, nem lehet átírni a makrót sajnos. Próbáltam. Már mindent megtettem, elvileg működnie kell, de a másfajta telepítés miatt valamiért nem megy. Vista-XP buktatók. És most mindezt egy Mac-kel akarom megoldani. Normális vagyok én??? :)
2010. augusztus 15., vasárnap
Képekben - UC East Campus CARE Building
Előre elnézést, minden kép elég sötét lett. Talán a mai hangulatomat tükrözik. Ilyen is kell.
A valóban régi ütött-kopott ház, amiben lakom.
A tetőtéri szoba az enyém. Igen, az ott. Az ázik be.
Oldalról.
Aztán elfelejtettem a kórház előtti Da Vinci képet megörökíteni. Helyette a laborhoz vezető úton a bizonyos ronda szőnyeg felirat
És maga a szőnyeg a háttérben.
Pad :)
A gyermekkórház és a vihar, ami jött, amíg bent voltam. Mert ma bementem egy kis teendőm miatt és vittem a fényképezőt.
A beltér. Vagyis a se nem a régi épület, se nem az új, hanem a kettő között. Merthogy a régi épületre ráépítettek egy üveg épületet, beborították vele. Abban vagyunk mi.
Alulról az ötödik "kalitka" a tanszékvezetőnk irodája. Premier plánban mindenki látja, hogy dolgozik-e vagy sem.
Egy üveghíd. Sokan félnek rajta átkelni.
És a molgen felirat a laborunk előtti szobán. Egyébként mi nem a molgen tanszéken vagyunk.
A labor ajtaja elől a kilátás. Ilyen Cincinnati. Dombos... Szóval előttünk egy garázs, meg valami gyógyszerészeti rész. És itt szoktam enni néha, vagy olvasni, vagy melegedni a Napon. Természetesen ez is faltól falig üveg. De csak a 4. emelet. Akinek jó a szeme, középtájon lát néhány lakóházat a környékről. Hasonló stílusban, mint amiben lakom. Itt ez a jellemző.
Az egyik asztalom. Engem is lát mindenki kint :) Köpeny, jegyzőkönyv, cikkek...
És a másik asztalom. Jelenleg ez az én kis birodalmam. Felcimkézett pipettáim, tollaim, stopper, egyéb kellékek. És az asztalomon a racetube-jaim. És persze kesztyű mindenhez.
Még sose mentem fel a 7. emeletre, de hallottam, hogy érdemes. Valóban. Ugyanolyan nyitott üveghíd van, mint a többi emeleten. Félelmetes érzes,mert magas!
Az üveghídról a földszint és közte. Ajánlom mindenki figyelmébe a bal oldalon található kiugrásokat, amik asztalok és nagyon furcsák. A jobb oldalon a híd alatt pedig egy belső terasz van, ami tulajdonképpen a könyvtár teteje.
A bal oldali vmit talán én csak "dühöngőnek" nevezném. Amúgy tanulószoba. Elkerítve, zajmentesen, természetesen tiszta üvegfallal. És ha hiszitek, ha nem, ma is ültek benne és tanultak.
Az asztalom kívülről.
A könyvtár és a proudly Cincinnati tábla
Az említett tanuló szoba. Van belőle 3 a földszinten. De sokan inkább a könyvtárban szoktak tanulni.
Panda a bambuszon.
Fotelek, padok.
A nagyfőnök (dékán) "nyitott" irodája a bambuszok sarkában.
Az egyetemi könyvesbolt. Kihagyhatatlan.
Fotelsor.
Emléktábla.
És persze a második emeleti laborban látható Hermelines hölgy festményt elfelejtettem lefotózni. Na de majd legközelebb :)
A valóban régi ütött-kopott ház, amiben lakom.
A tetőtéri szoba az enyém. Igen, az ott. Az ázik be.
Oldalról.
Aztán elfelejtettem a kórház előtti Da Vinci képet megörökíteni. Helyette a laborhoz vezető úton a bizonyos ronda szőnyeg felirat
És maga a szőnyeg a háttérben.
Pad :)
A gyermekkórház és a vihar, ami jött, amíg bent voltam. Mert ma bementem egy kis teendőm miatt és vittem a fényképezőt.
A beltér. Vagyis a se nem a régi épület, se nem az új, hanem a kettő között. Merthogy a régi épületre ráépítettek egy üveg épületet, beborították vele. Abban vagyunk mi.
Alulról az ötödik "kalitka" a tanszékvezetőnk irodája. Premier plánban mindenki látja, hogy dolgozik-e vagy sem.
Egy üveghíd. Sokan félnek rajta átkelni.
És a molgen felirat a laborunk előtti szobán. Egyébként mi nem a molgen tanszéken vagyunk.
A labor ajtaja elől a kilátás. Ilyen Cincinnati. Dombos... Szóval előttünk egy garázs, meg valami gyógyszerészeti rész. És itt szoktam enni néha, vagy olvasni, vagy melegedni a Napon. Természetesen ez is faltól falig üveg. De csak a 4. emelet. Akinek jó a szeme, középtájon lát néhány lakóházat a környékről. Hasonló stílusban, mint amiben lakom. Itt ez a jellemző.
Az egyik asztalom. Engem is lát mindenki kint :) Köpeny, jegyzőkönyv, cikkek...
És a másik asztalom. Jelenleg ez az én kis birodalmam. Felcimkézett pipettáim, tollaim, stopper, egyéb kellékek. És az asztalomon a racetube-jaim. És persze kesztyű mindenhez.
Még sose mentem fel a 7. emeletre, de hallottam, hogy érdemes. Valóban. Ugyanolyan nyitott üveghíd van, mint a többi emeleten. Félelmetes érzes,mert magas!
Az üveghídról a földszint és közte. Ajánlom mindenki figyelmébe a bal oldalon található kiugrásokat, amik asztalok és nagyon furcsák. A jobb oldalon a híd alatt pedig egy belső terasz van, ami tulajdonképpen a könyvtár teteje.
A bal oldali vmit talán én csak "dühöngőnek" nevezném. Amúgy tanulószoba. Elkerítve, zajmentesen, természetesen tiszta üvegfallal. És ha hiszitek, ha nem, ma is ültek benne és tanultak.
Az asztalom kívülről.
A könyvtár és a proudly Cincinnati tábla
Az említett tanuló szoba. Van belőle 3 a földszinten. De sokan inkább a könyvtárban szoktak tanulni.
Panda a bambuszon.
Fotelek, padok.
A nagyfőnök (dékán) "nyitott" irodája a bambuszok sarkában.
Az egyetemi könyvesbolt. Kihagyhatatlan.
Fotelsor.
Emléktábla.
És persze a második emeleti laborban látható Hermelines hölgy festményt elfelejtettem lefotózni. Na de majd legközelebb :)
2010. augusztus 13., péntek
Napi rutin
Felkelek. Bekapcsolom a légkondit. Várok a fürdőszobára, mert valaki használja... reggelizek és kilépek a ház ajtaján. Megcsap a meleg és a pára. Elslattyogok a ház sarkával átellenes utcára. Mindig ott áll a rendőr a kórház bejáratánál. Bemegyek a kórház mellék-bejáratán. Megcsap a fagyasztó hideg. Aztán megcsodálok két dialízis gépet, ami mindig kint hever a folyosón. Általában egy-egy beteget is éppen tolnak előttem. Feltartanak. Aztán a lépcsőn fel. Kicsit melegebb van. Aztán kávézón át. Mindenki ott reggelizik, tömegesen az ápolók. Aztán a Starbucks előtt kígyózó sort kerülgetem valahogy a szűk folyosón. Mindenki remeg egy rossz, drága kávéért. A folyosón balra, ahol még melegebb van egy nyitott ajtó miatt. Majd nagy csapóajtó és a régi épületből át a modern új épületbe. Megcsap a nagyon-nagyon hideg. Ez csak az első emelet. Tovább a "randa kék szőnyeget" követem, ahogy a kiírás is mutatja ("follow the ugly blue carpet..."). Elérek az üveghídig. Át. Liftet hívok. Nincs lépcső. Zavar. Szívesebben lépcsőznék. Az üvegfalú lifttel fel a 4. emeletre. A "kérlek ne lopj" és az "utálom a tolvajokat" ("Please don't steal!!!" és "I hate thieves") feliratú hűtőnél balra. Egyenesen a "te molgen vagy?" felé ("Are you MOLGEN?" Egy hónap után jöttem rá, hogy ez a régi tanszéket jelöli, a Molekuláris Genetikát). Rálátás a város egy részére az üvegen át. Be a laborba. Jobb napokon a laborban melegebb van, mint az épületben, rosszabb napokon viszont hidegebb. És munka.
Ismerd meg Cincinnatit - 1. rész
Mivel az ittlétem feléhez értem és bár igyekeztem a városról is írni, nem biztos, hogy annyira sikerült. Aki esetleg Cincinnatibe venné útját, a következőkkel kell tisztában lenni első körben.
Cincinnati Ohioban fekszik. Ohio pedig egy végtelenül dimbes-dombos vidék. Ez a városra is jellemző. Igaz, csak egyszer vezettem Cincinnatiben, de az esetleg előforduló lejtők alján megállni óvatosan kell, különben nyikorog az a kerék :) Állítólag pont emiatt a dombos elhelyezkedés miatt és a város bezártsága miatt egy folyóval tetézve okozza azt a magas páratartalmat, amire sose mertem gondolni ezelőtt. Pontosabban Floridában még csak értettem, hogy miért van telítve a levegő, de hogy itt a Midwesten is ennyire lehet valami párás az óceántól messze... meglepett. Apropo Midwest. Ezt a részét az USA-nak ezelőtt nem igazán tudtam, mihez tájolják. Szóval Középnyugat. Én inkább keletnek hittem, de Midwest. Ezzel tisztában kell lenni. Azt is tudom már, hogy minél északabbra megy valaki, annál "bunkóbbak" a sofőrök. Legalábbis a déliek ezt állítják :) Ez úgy Kentuckytól egészen Kanadáig létező mondás. Vagyis az államok déli részén élők mindig panaszkodnak az északiakra, milyen figyelmetlenek és türelmetlenek az úton. Azt hiszem, hogy valószínűleg Chicagoban teljesedik ki ez a fajta trend, de ez már csak az én véleményem :)
Cincinnati. Két államon fekszik a város (Ohio és Kentucky). Híres a bűnözési statisztikáiról. Szerencsére ebből én még semmit se tapasztaltam, sőt a város képe meglepően tiszta (természetesen nem a rosszabb környékeken... bár igazából néha nehéz megítélni, hogy mennyire rossz egy környék, mert általánosságban a házak nagyon régiek és sok helyen látszik a szegénység, ami nem feltétlen jár együtt bűnözéssel... de azért mindenkit óvatosságra kell inteni). De a belváros az tiszta. Az egyetem környékétől óvakodni kell, bár bevallom, hogy miután 2 hónap alatt megszoktam, egyáltalán nem érzem azt, hogy olyan borzasztó. Igazság szerint mindenki szerint mindenhol csak éjjel vannak gondok, nappal Cincinnati mindenütt teljesen jó. Csak éjjel nem szabad sétálni (de hol nem kell ezzel vigyázni?!). Nappal én nem érzem, hogy bármi furcsát látnék. Sok a sötétbőrű meg szakadt ruhás ember, ez tény, de ez nem szabad, hogy bárkiben rossz gondolatokat ébresszen.
Apropo vidékek. Az abszolut mértékben kerülendő területet úgy hívják, hogy Over-the-Rhine. Gmapsen meglelhető. A Vine street vonalán az egyetem és Downtown (belváros) között fekszik valahol. Képeket néztem róla és van egy nagyon szép temploma. Szívesen megnézném, de nem vagyok elég bátor egyedül :) Aztán híres még azon a területen a Findlay Market, vagyis egy óriási piac. Kisgazdálkodók árulnak roppant olcsón nagyon finom zöldségeket. Mesélték, hogy mennyire klassz hely, viszont a problémás rész kellős közepén található. De ez az a rész, ahova azért sokan járnak mindenhonnan, így nem kell aggódni.
Apropo templom. Az egyetem mellett van egy templom, ami egy üzlet. Vagyis bolt. Ruhás, táskás. Nem kínai, hanem valami márkás drága bolt. Egy konkrét templomban :) Amikor erre rájöttem, csak lestem. Ha valamikor arra járok, lefotózom.
A városról még annyit találtam érdekesnek, hogy az épületek nagyon nagyon régiek. Látszólag mind az 1800-as évekből maradt téglaépület. Szerintem van egy hangulata. Kicsit komor, furcsa, de nekem tetszenek.
Downtown. Nem túl sok a látnivaló. Olyan szokásos amerikai belváros irodaépületekkel. Abszolut nem vészes. Ráadásul finom éttermek vannak arrafelé :)
Jaj éttermek. Azok nagyon finomak és jók. Mondja ezt az én magyar gyomrom. Az olasz gyomrom már panaszkodna, de azért a magyarnak jól esik néha egy-egy tartalmas étel. Az innivalókkal vagyok csak bajban. Elszoktam már az üdítőktől. Mondjuk most se iszom rendszeresen. Ahogy Olaszországban is, itt is igyekszem kerülni. De akár a magyar, akár az olasz ivóleveket nem tudja pótolni itt semmi :( A gyümölcsök sem a legjobbak ebben a régióban. Bár valakitől hallottam, hogy dicsérik, mert elvileg a közelben termelnek mindefélét, de én hiába igyekszem variálni, a barack az kőkemény, a narancsnak nincs szezonja, a málna és az eper ízetlen, a szeder is éretlen és sajnos az alma sem az igazi. Mangót szoktam venni, de azt is nehéz találni. Banánból az Európára is jellemző jóelőre leszedett import banán jellemző (hm, ilyenkor eszembe jut Brazília :)). Mostanában jó szőlőt viszont sikerül találnom. És az áfonyájukat imádom. Az kötelező :) Csak az én nagy kedvencem, az alma... jó, jó, tudom, Trentinoban élni az almatermelés központjában... nem szólhatok egy szót sem :) A barack ott se finom. Viszont vágyom én a jó magyar barackra és málnára és eperre :O Jó lenne mindent összetenni. A brazil banánt és trópusi gyümölcsöket a magyar kontinentálissal és az olasz almával. Hm :)
Vissza a városhoz. A parkok nagyon klasszak. Sajnos a nagy meleg miatt nem lehet bennük sokmindent kezdeni. De ősszel feltétlen meg kell néznem, ahogy őszülnek a fák. Az biztosan gyönyörű. Ajánlom mindenkinek a Hyde Parkot meg az Ault Parkot. Ezekről már írtam régebben.
Van ám tájszólás is. Állítólag az "u" helyett inkább "a" a jellegzetes (you helyett ya). Meg elnyújtják a szavak végét. Nekem csak a spenót tűnt fel, mennyire másképp mondják, mint ahogy tanították. Talán "szpiájnécs". Nem tudom jól leírni, de mindig zavarba jövök, hogyan mondjam én. Aztán a kávézóban általában nem értem, amikor beszél hozzám a kasszás. A múltkor egy fekete srác folyamatosan nyomta nekem a szöveget és én csak néztem és néztem. Aztán a végén megnyugtatott, hogy áh, csak viccelt. Én meg csak mosolyogtam és majdnem mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nem azért nézek rá furán, mert fura a vicce, hanem mert egy kukkot se értek :) A Ma'am és Sir használata pedig mindennapos. Életemben nem hívtak ennyiszer Ma'amnak (madamnak), mint itt :) Ja és a színesbőrűek a legjobb fejek :) Eladók, takarítók :) Öröm hallgatni a jókedvüket és kedvességüket.
Most hirtelen ennyi jut eszembe. Biztosan van még sok más, amit megoszthatok. De most ennyi.
Cincinnati Ohioban fekszik. Ohio pedig egy végtelenül dimbes-dombos vidék. Ez a városra is jellemző. Igaz, csak egyszer vezettem Cincinnatiben, de az esetleg előforduló lejtők alján megállni óvatosan kell, különben nyikorog az a kerék :) Állítólag pont emiatt a dombos elhelyezkedés miatt és a város bezártsága miatt egy folyóval tetézve okozza azt a magas páratartalmat, amire sose mertem gondolni ezelőtt. Pontosabban Floridában még csak értettem, hogy miért van telítve a levegő, de hogy itt a Midwesten is ennyire lehet valami párás az óceántól messze... meglepett. Apropo Midwest. Ezt a részét az USA-nak ezelőtt nem igazán tudtam, mihez tájolják. Szóval Középnyugat. Én inkább keletnek hittem, de Midwest. Ezzel tisztában kell lenni. Azt is tudom már, hogy minél északabbra megy valaki, annál "bunkóbbak" a sofőrök. Legalábbis a déliek ezt állítják :) Ez úgy Kentuckytól egészen Kanadáig létező mondás. Vagyis az államok déli részén élők mindig panaszkodnak az északiakra, milyen figyelmetlenek és türelmetlenek az úton. Azt hiszem, hogy valószínűleg Chicagoban teljesedik ki ez a fajta trend, de ez már csak az én véleményem :)
Cincinnati. Két államon fekszik a város (Ohio és Kentucky). Híres a bűnözési statisztikáiról. Szerencsére ebből én még semmit se tapasztaltam, sőt a város képe meglepően tiszta (természetesen nem a rosszabb környékeken... bár igazából néha nehéz megítélni, hogy mennyire rossz egy környék, mert általánosságban a házak nagyon régiek és sok helyen látszik a szegénység, ami nem feltétlen jár együtt bűnözéssel... de azért mindenkit óvatosságra kell inteni). De a belváros az tiszta. Az egyetem környékétől óvakodni kell, bár bevallom, hogy miután 2 hónap alatt megszoktam, egyáltalán nem érzem azt, hogy olyan borzasztó. Igazság szerint mindenki szerint mindenhol csak éjjel vannak gondok, nappal Cincinnati mindenütt teljesen jó. Csak éjjel nem szabad sétálni (de hol nem kell ezzel vigyázni?!). Nappal én nem érzem, hogy bármi furcsát látnék. Sok a sötétbőrű meg szakadt ruhás ember, ez tény, de ez nem szabad, hogy bárkiben rossz gondolatokat ébresszen.
Apropo vidékek. Az abszolut mértékben kerülendő területet úgy hívják, hogy Over-the-Rhine. Gmapsen meglelhető. A Vine street vonalán az egyetem és Downtown (belváros) között fekszik valahol. Képeket néztem róla és van egy nagyon szép temploma. Szívesen megnézném, de nem vagyok elég bátor egyedül :) Aztán híres még azon a területen a Findlay Market, vagyis egy óriási piac. Kisgazdálkodók árulnak roppant olcsón nagyon finom zöldségeket. Mesélték, hogy mennyire klassz hely, viszont a problémás rész kellős közepén található. De ez az a rész, ahova azért sokan járnak mindenhonnan, így nem kell aggódni.
Apropo templom. Az egyetem mellett van egy templom, ami egy üzlet. Vagyis bolt. Ruhás, táskás. Nem kínai, hanem valami márkás drága bolt. Egy konkrét templomban :) Amikor erre rájöttem, csak lestem. Ha valamikor arra járok, lefotózom.
A városról még annyit találtam érdekesnek, hogy az épületek nagyon nagyon régiek. Látszólag mind az 1800-as évekből maradt téglaépület. Szerintem van egy hangulata. Kicsit komor, furcsa, de nekem tetszenek.
Downtown. Nem túl sok a látnivaló. Olyan szokásos amerikai belváros irodaépületekkel. Abszolut nem vészes. Ráadásul finom éttermek vannak arrafelé :)
Jaj éttermek. Azok nagyon finomak és jók. Mondja ezt az én magyar gyomrom. Az olasz gyomrom már panaszkodna, de azért a magyarnak jól esik néha egy-egy tartalmas étel. Az innivalókkal vagyok csak bajban. Elszoktam már az üdítőktől. Mondjuk most se iszom rendszeresen. Ahogy Olaszországban is, itt is igyekszem kerülni. De akár a magyar, akár az olasz ivóleveket nem tudja pótolni itt semmi :( A gyümölcsök sem a legjobbak ebben a régióban. Bár valakitől hallottam, hogy dicsérik, mert elvileg a közelben termelnek mindefélét, de én hiába igyekszem variálni, a barack az kőkemény, a narancsnak nincs szezonja, a málna és az eper ízetlen, a szeder is éretlen és sajnos az alma sem az igazi. Mangót szoktam venni, de azt is nehéz találni. Banánból az Európára is jellemző jóelőre leszedett import banán jellemző (hm, ilyenkor eszembe jut Brazília :)). Mostanában jó szőlőt viszont sikerül találnom. És az áfonyájukat imádom. Az kötelező :) Csak az én nagy kedvencem, az alma... jó, jó, tudom, Trentinoban élni az almatermelés központjában... nem szólhatok egy szót sem :) A barack ott se finom. Viszont vágyom én a jó magyar barackra és málnára és eperre :O Jó lenne mindent összetenni. A brazil banánt és trópusi gyümölcsöket a magyar kontinentálissal és az olasz almával. Hm :)
Vissza a városhoz. A parkok nagyon klasszak. Sajnos a nagy meleg miatt nem lehet bennük sokmindent kezdeni. De ősszel feltétlen meg kell néznem, ahogy őszülnek a fák. Az biztosan gyönyörű. Ajánlom mindenkinek a Hyde Parkot meg az Ault Parkot. Ezekről már írtam régebben.
Van ám tájszólás is. Állítólag az "u" helyett inkább "a" a jellegzetes (you helyett ya). Meg elnyújtják a szavak végét. Nekem csak a spenót tűnt fel, mennyire másképp mondják, mint ahogy tanították. Talán "szpiájnécs". Nem tudom jól leírni, de mindig zavarba jövök, hogyan mondjam én. Aztán a kávézóban általában nem értem, amikor beszél hozzám a kasszás. A múltkor egy fekete srác folyamatosan nyomta nekem a szöveget és én csak néztem és néztem. Aztán a végén megnyugtatott, hogy áh, csak viccelt. Én meg csak mosolyogtam és majdnem mondtam neki, hogy nyugodjon meg, nem azért nézek rá furán, mert fura a vicce, hanem mert egy kukkot se értek :) A Ma'am és Sir használata pedig mindennapos. Életemben nem hívtak ennyiszer Ma'amnak (madamnak), mint itt :) Ja és a színesbőrűek a legjobb fejek :) Eladók, takarítók :) Öröm hallgatni a jókedvüket és kedvességüket.
Most hirtelen ennyi jut eszembe. Biztosan van még sok más, amit megoszthatok. De most ennyi.
Rövid tanszéki piknik
Ma volt egy tanszéki piknik. A tanszékünk nagy létszámához és az ingyen kajához és italhoz képest nem voltunk túl sokan. Mi se maradtunk sokáig. 1-2 emberrel váltottam pár szót, meg ettem, de semmi érdekfeszítő nem történt. A 100 fokban és rekkenő párában csak arra tudtam koncentrálni, ahogy a hátamat csiklandozzák a legördülő izzadságcseppek. Olyan másfél óráig bírtuk jópár kólával és sprite-tal. Én azért "élvezni" szerettem volna a nyarat és a kilátást a parkból, így elbattyogtam egy kilátóhelyre (árnyék nélkül). A pára miatt nem lett túl jó a fotó, de íme, a város egy másik oldaláról (figyelem a hatalmas Cincinnati feliratra, ami azt hiszem, egy akkumulátor gyár (vagy lámpagyár?) felett van és éjjel világít).
Mount Echo Park
Meg egy épülete
És a mi menedékünk (a "shelter", ahol a pikniket szervezték)
A park melletti házak. Majd egyszer már tényleg elsétálok az egyetem mellettiekhez is, mert olyan tipikusak, régiek és téglák.
Mára ennyi. Buzgóságom és lustaságom függvénye, hogy vasárnap elmegyek-e fotózni a laborba. Mármint buzgóságom (ha nagyon dolgozom) és lustaságom (ha nincs kedvem bemenni) is gátol ebben a tervben. Bár egy kísérletet vasárnap amúgyis el akarok indítani, így úgyis arra lesz dolgom. És akkor jól lefotózom az épületben növesztett bambuszt és az üvegkalitka szerű irodákat, azt is, aminek a falára halacskák vannak üvegfestve :) A bambuszon a plüss pandamacit és persze az S alakú padot, meg a lila foteleket és a legfontosabbat talán, az épület szintjeit átszelő üveg hidakat, amik a 7. emeleten is nyitottak. Sosem jártam még az épületünk 7. emeletén. A 4. is elég magas már. De muszáj kipróbálnom :)
Nagyobb térképre váltás
Mount Echo Park
Meg egy épülete
És a mi menedékünk (a "shelter", ahol a pikniket szervezték)
A park melletti házak. Majd egyszer már tényleg elsétálok az egyetem mellettiekhez is, mert olyan tipikusak, régiek és téglák.
Mára ennyi. Buzgóságom és lustaságom függvénye, hogy vasárnap elmegyek-e fotózni a laborba. Mármint buzgóságom (ha nagyon dolgozom) és lustaságom (ha nincs kedvem bemenni) is gátol ebben a tervben. Bár egy kísérletet vasárnap amúgyis el akarok indítani, így úgyis arra lesz dolgom. És akkor jól lefotózom az épületben növesztett bambuszt és az üvegkalitka szerű irodákat, azt is, aminek a falára halacskák vannak üvegfestve :) A bambuszon a plüss pandamacit és persze az S alakú padot, meg a lila foteleket és a legfontosabbat talán, az épület szintjeit átszelő üveg hidakat, amik a 7. emeleten is nyitottak. Sosem jártam még az épületünk 7. emeletén. A 4. is elég magas már. De muszáj kipróbálnom :)Nagyobb térképre váltás
2010. augusztus 7., szombat
Elszámoltam :D
Pont félidőben vagyok. Már "csak" 12 hét és repülök haza. Mostantól visszafele lehet számolni :)
Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt megrémiszt a tézisem miatt :S Oh, csak ennek az időszaknak legyen vége valamikor!
Aminek egyrészt nagyon örülök, másrészt megrémiszt a tézisem miatt :S Oh, csak ennek az időszaknak legyen vége valamikor!
Újra Cincinnatiben
A múltkor elfelejtettem írni, hogy a Starbucksos csalódások után rátaláltam az itteni (USA) eddigi legjobb kávéra. A tanszékünkön főzik ingyen... sajnos eddig mindig üres volt a tank és mivel reggel nem szeretek kávét inni, így kevés az esélye, hogy élvezhetem. De azért ezt viccesnek találtam és a Starbucks elmehet a sunyiba :) Remélem, otthon a kihalt gyorsláncolatok sorsára jut, mert azért valljuk be, Budapesten rengeteg jó kávézó van jó kávéval és nem illene csak a márka miatt megmaradnia, hogy sznoboskodni lehessen otthon. Juj nagyon negatív vagyok, de sajnos igen, USA-ban a Starbucksot vmiért jónak tartják, egyenlő lett a kávé jelentésével, viszont itt a kávé nincs olyan szinten, mint Európában. Lássuk be. Nincs nagy létjogosultsága otthon drága pénzeket kiszedni a zsebeinkből (jó, az enyémből nem). Bár mindenki azt csinál, amit akar, mindaddig, ameddig nem halnak ki a Starbucks mellől a régi hangulatos kávézók, mert azt sajnálnám.
Aztán ma az volt a nagy "program", hogy mivel a srác, aki szokott vinni bevásárolni nem ért rá, Seonyounggal és a most itt nyaraló barátjával gyalog sétáltunk el a legközelebbi boltig. 20-30 perc, napsütés oda és vissza is ennyi. Szerencsére ma nincs nagy pára. Az halálos lenne.
Azt találtam ki, hogy mi lenne, ha délelőtt a Paneraban "reggeliznénk". Már hallottam róla, nagyon dicsérik. Kipróbáltuk. Oooooooh, finom :) Ez egy pékség, ahol sokféle szendvicset, meg péksütit is árulnak. Frissek, ropogósak, kívánatosak. Én egy kis tál francia hagyma levesnél és szendvicsnél tettem le a voksom, amihez adtak még egy kis kenyeret. Nagyon tele laktam magam és nagyon finom volt. Ajánlom mindenkinek. Árban sem olyan kirívó a többi gyorsétteremhez képest. És elvileg minden "organic" és friss és organic és organic... ez most Amerikában a mánia. Természetes ételek (megjegyzem, kólával... na én ekkor nevetek jót magamban. Minden természetes, de hogy vagy édes szirupos löttyöt vagy kólát lehet vagy bubimentes ásványvizet (ami sokszor csak szűrt csapvíz néven fut és nem is ásvány) és nincs egy friss narancslé... mindegy. Én sose fogom itt megszokni, hogy számomra az arányok el vannak tolva és annyira erősködnek a zsírmentes, természetes, alacsony cukros de édesítőszerrel telepumpált dolgokkal, miközben szerintem elég lenne, ha néha valami frisset is ennének, nem csak fagyasztott meg gyorskaját. Mindegy.)
Szóval a Panera jó :)
Majd voltunk bevásárolni. Mint említettem, a legközelebbi boltban, ami mivel az egyetem nem a legjobb környéken van, a bolt sem arról híres, hogy luxus tisztaságú. Már hallottam rémsztorikat róla. De cáfolnom kell. Teljesen normális és rendes bolt. Igaz, nagyon "sötét" az alaphangulata, de ez engem egyáltalán nem zavar, hidegen hagy és az is igaz, hogy feltűnő, hogy két rendőr van fegyverrel állandó sozlgálatban a megszokott szimpla egyszem biztonsági őr helyett, de ezt inkább csak elővigyázatosságnak nevezném. Persze nem láttam senki bőpólója és bőgatyája alá, hogy van-e fegyvere, vagy nincs, de nem is akartam. Én a "hírhedt" Cincinnati "hírhedt" részén található boltban is csak egyszerű bevásárolni vágyó családokkal találkoztam. No komment. Nem szabad minden rémhíreket elhinni.
A virágcsokrom kezd kókadozni, de azért még mindig gyönyörködöm benne. Lassan elérjük a felét az ittlétemnek és onnan már "kifele megyek", ahogy mondani szoktuk. Mára ennyi.
Aztán ma az volt a nagy "program", hogy mivel a srác, aki szokott vinni bevásárolni nem ért rá, Seonyounggal és a most itt nyaraló barátjával gyalog sétáltunk el a legközelebbi boltig. 20-30 perc, napsütés oda és vissza is ennyi. Szerencsére ma nincs nagy pára. Az halálos lenne.
Azt találtam ki, hogy mi lenne, ha délelőtt a Paneraban "reggeliznénk". Már hallottam róla, nagyon dicsérik. Kipróbáltuk. Oooooooh, finom :) Ez egy pékség, ahol sokféle szendvicset, meg péksütit is árulnak. Frissek, ropogósak, kívánatosak. Én egy kis tál francia hagyma levesnél és szendvicsnél tettem le a voksom, amihez adtak még egy kis kenyeret. Nagyon tele laktam magam és nagyon finom volt. Ajánlom mindenkinek. Árban sem olyan kirívó a többi gyorsétteremhez képest. És elvileg minden "organic" és friss és organic és organic... ez most Amerikában a mánia. Természetes ételek (megjegyzem, kólával... na én ekkor nevetek jót magamban. Minden természetes, de hogy vagy édes szirupos löttyöt vagy kólát lehet vagy bubimentes ásványvizet (ami sokszor csak szűrt csapvíz néven fut és nem is ásvány) és nincs egy friss narancslé... mindegy. Én sose fogom itt megszokni, hogy számomra az arányok el vannak tolva és annyira erősködnek a zsírmentes, természetes, alacsony cukros de édesítőszerrel telepumpált dolgokkal, miközben szerintem elég lenne, ha néha valami frisset is ennének, nem csak fagyasztott meg gyorskaját. Mindegy.)
Szóval a Panera jó :)
Majd voltunk bevásárolni. Mint említettem, a legközelebbi boltban, ami mivel az egyetem nem a legjobb környéken van, a bolt sem arról híres, hogy luxus tisztaságú. Már hallottam rémsztorikat róla. De cáfolnom kell. Teljesen normális és rendes bolt. Igaz, nagyon "sötét" az alaphangulata, de ez engem egyáltalán nem zavar, hidegen hagy és az is igaz, hogy feltűnő, hogy két rendőr van fegyverrel állandó sozlgálatban a megszokott szimpla egyszem biztonsági őr helyett, de ezt inkább csak elővigyázatosságnak nevezném. Persze nem láttam senki bőpólója és bőgatyája alá, hogy van-e fegyvere, vagy nincs, de nem is akartam. Én a "hírhedt" Cincinnati "hírhedt" részén található boltban is csak egyszerű bevásárolni vágyó családokkal találkoztam. No komment. Nem szabad minden rémhíreket elhinni.A virágcsokrom kezd kókadozni, de azért még mindig gyönyörködöm benne. Lassan elérjük a felét az ittlétemnek és onnan már "kifele megyek", ahogy mondani szoktuk. Mára ennyi.
2010. augusztus 4., szerda
2007. augusztus 4.
A mai nap meglepetése egy nagy fekete doboz volt. Benne virág :) Aki esetleg még emlékszik a dátumra, az könnyen kitalálhatja, hogy ma ANNIVERSARY (házassági évforduló) van. A mienk. A harmadik.
Az ajándék :) Köszönöm
Az ajándék :) Köszönöm2010. augusztus 2., hétfő
Fotók - Chicago
Hancock Observatory. Közvetlen mellette parkoltunk és aztán késő délután fel is mentünk a 94. emeletére ;)
A belváros
Water tower (azt hiszem, Chicago jelképe ez a víztorony)
A tó. Vagyis Lake Michigan
A partról a "nagy Jani" (big Johnny) vagyis John Hancock
Távolban a Navy Pier vidámparkja. Régen ez a kikötő hadi kikötő volt, ahogy a neve is mutatja.
A város a tópartról
ez már a Navy Pier trükkös tükre
Navy Pier
Majdnem bab a belvárosban ;)
Mellani
Chicago Tribune Building fala (kő az Antarktiszról)
Róma, Olaszország. Home sweet home :P
a Tribune
A Kínai Nagy Fal és a Berlini fal egy helyen?
A nagyon belváros a Chicago-folyó partján
Nagyon klassz régi felhőkarcolók.
a folyó
Nos ilyen egy kiégett busz díszlet
Meg feltúrt aszfalt
És a színész, akit én nem ismertem fel, de szóljon, aki tudja kit láttam közelről és milyen filmben fogok szerepelni
Wrigley Building, vagyis a kukorica tornyok
Az aljában a garázs, tetején a lakások. Nagyon vicces.
Chicago Theater, a színház
művészkedés
Ez is művészkedés, de ez már a belvárosban a Loop és a modern művészek alkotásai. Ez itt Picasso.
Ezt nem tudom, de modern
Meg ez is
Templom épület...
Millenium Park
És a híres bab. Nagyon nagy ötlet :) Lehet engem keresgetni
Esküvői fotózás :)
A bab belülről
Szintén fotózás :)
És a bab
Két szökőkút, amiben mindenki fürdött. A kivetített arc mindig változott
Buckingham szökőkút. Hatalmas egy kút!
Michigan tó
Pihenünk a napsütésben :)
A Sears Tower amit ma már Willis Towernek hívnak. A nyugati félteke legmagasabb épülete, 110 emeletes.
De mi inkább a Hancockba mentünk, mert azt hallottam, onnan szebb a kilátás. Szóval íme a kilátás a "csak" 94 emeletes toronyból.
A belváros
Water tower (azt hiszem, Chicago jelképe ez a víztorony)
A tó. Vagyis Lake Michigan
A partról a "nagy Jani" (big Johnny) vagyis John Hancock
Távolban a Navy Pier vidámparkja. Régen ez a kikötő hadi kikötő volt, ahogy a neve is mutatja.
A város a tópartról
ez már a Navy Pier trükkös tükre
Navy Pier
Majdnem bab a belvárosban ;)
Mellani
Chicago Tribune Building fala (kő az Antarktiszról)
Róma, Olaszország. Home sweet home :P
a Tribune
A Kínai Nagy Fal és a Berlini fal egy helyen?
A nagyon belváros a Chicago-folyó partján
Nagyon klassz régi felhőkarcolók.
a folyó
Nos ilyen egy kiégett busz díszlet
Meg feltúrt aszfalt
És a színész, akit én nem ismertem fel, de szóljon, aki tudja kit láttam közelről és milyen filmben fogok szerepelni
Wrigley Building, vagyis a kukorica tornyok
Az aljában a garázs, tetején a lakások. Nagyon vicces.
Chicago Theater, a színház
művészkedés
Ez is művészkedés, de ez már a belvárosban a Loop és a modern művészek alkotásai. Ez itt Picasso.
Ezt nem tudom, de modern
Meg ez is
Templom épület...
Millenium Park
És a híres bab. Nagyon nagy ötlet :) Lehet engem keresgetni
Esküvői fotózás :)
A bab belülről
Szintén fotózás :)
És a bab
Két szökőkút, amiben mindenki fürdött. A kivetített arc mindig változott
Buckingham szökőkút. Hatalmas egy kút!
Michigan tó
Pihenünk a napsütésben :)
A Sears Tower amit ma már Willis Towernek hívnak. A nyugati félteke legmagasabb épülete, 110 emeletes.
De mi inkább a Hancockba mentünk, mert azt hallottam, onnan szebb a kilátás. Szóval íme a kilátás a "csak" 94 emeletes toronyból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)