Ezek után már olyan snassz leírni, hogy volt reggel labor meeting. Fél 10-től egészen délig. Rengeteget tanultam belőle, úgy érzem. De agyilag lefáradtam.
Aztán kiderült, hogy az új amcsi lány (aki eredetileg indiai) barátja fotóriporter... azt mondta, majd bemutat és elbeszélgethetünk fotózásról.
Mosogattam, kutyultam ma is.
Aztán Seonyounggal lusták voltunk és nem mentünk ma edzőterembe. Majd holnap :)
Az adós dolgomról még mindig semmi hír.
Egyébként megvagyok, az idő mára lehűlt, Mexikónál egy Alex nevű hurrikán ér-ért földet és továbbra is ömlik az olaj az öbölbe.
2010. június 30., szerda
A teljesség igénye nélkül fotók
Most nincs időm szöszmötölni a képekkel. De egy párat feltöltök, amit hirtelenjében tudtam kicsit piszkálni. Meg ami másoknak is érdekes lehet :)
Egy álom. Csípjetek meg.
Ma bevittem a fényképezőm a laborba. És feltettem a laborkamerához vett 1600 dolláros objektívet az én kis drágámra. Álom. Leírhatatlan. Csak vigyorogtam, élveztem, nem tértem magamhoz, ilyet még sose láttam, tapasztaltam, valami hihetetlen.
Szóval az objektív egy manuál fókuszos Nikon, 50mm gyújtótáv, 1.2 fényerő. Akinek ez mond bármit is. Az egész fém, nehéz, precíz, masszív, igazi profi darab. Két gyűrű van rajta. Egyikkel fókuszálni lehet, másikkal a rekesz mértékét állítani. Minél tágabb a rekesz, annál kisebb a mélységélesség, ami azt a fajta képet okozza, ami sötétben is nagyon éles és csak egy vékony síkban éles, a többi része a képnek erősen el van mosódva.
Előszöris utánajártam alaposan, mi is ez az objektív, mit tud és hogy kell vele bánni és hogy kompatibilis-e a gépemmel. Szerencsére igen. Bár mindent manuálisan kellett állítanom. Nem zavart.
Aztán csak vigyorogtam, amikor az LCD kijelzőjén megláttam az eredményt. Már az első, még korrekt beállítások nélküli képen is már látszott, ez döfi. Élveztem, csodálatos. Úgy érzem, mivel valószínűleg soha nem fog ilyen drága és klassz objektív a kezembe kerülni, nagyon szerencsés vagyok és rettenetesen imádtam használni. "Kattintgattam" és csak mosolyogtam. Még most is nehéz magamhoz térni. Boldog vagyok.
Szóval az objektív egy manuál fókuszos Nikon, 50mm gyújtótáv, 1.2 fényerő. Akinek ez mond bármit is. Az egész fém, nehéz, precíz, masszív, igazi profi darab. Két gyűrű van rajta. Egyikkel fókuszálni lehet, másikkal a rekesz mértékét állítani. Minél tágabb a rekesz, annál kisebb a mélységélesség, ami azt a fajta képet okozza, ami sötétben is nagyon éles és csak egy vékony síkban éles, a többi része a képnek erősen el van mosódva.
Előszöris utánajártam alaposan, mi is ez az objektív, mit tud és hogy kell vele bánni és hogy kompatibilis-e a gépemmel. Szerencsére igen. Bár mindent manuálisan kellett állítanom. Nem zavart.
Aztán csak vigyorogtam, amikor az LCD kijelzőjén megláttam az eredményt. Már az első, még korrekt beállítások nélküli képen is már látszott, ez döfi. Élveztem, csodálatos. Úgy érzem, mivel valószínűleg soha nem fog ilyen drága és klassz objektív a kezembe kerülni, nagyon szerencsés vagyok és rettenetesen imádtam használni. "Kattintgattam" és csak mosolyogtam. Még most is nehéz magamhoz térni. Boldog vagyok.
2010. június 29., kedd
Pozitív nap
A mai nap egész gördülékenyre sikerült.
A héten én vagyok a laborfelelős, ennek örömére ma "racetube"-okat ("versenycsövek", amiben gombát növesztünk) mostam, ami úgy általában a laborban folyó munkák "legalja". Szóval a legmacerásabb (ráadásul a kiklórozott áttetsző táptalaj mint egy csúszós kígyó siklik ki belőlük, elég gusztustalannal hat, bár én nem ódzkodtam, ellentétben az új lánnyal). Segítségemre volt az új amcsi lány, aki jövőre diplomázik és most itt gyakorlatozik, ha jól értettem. Most van kb abban a tanulófázisban, amiben én pár hete. És a mosogatásnál elkövette pont azt a hibát, amit anno én is (kicsit megnyugodott a lelkem, hogy nem vagyok egyedül vele).
Aztán Seonyoung elég elfoglalt volt, így egyszer megkért, hogy szálljak már be és csináljam meg a Westernblot pár részét helyette. Szívesen gyakoroltam.
Mint a héten ezért felelős ember, fogyóban lévő oldatot is kutyultam.
Mindeközben barátkozom egy új számítógépes programmal ("természetesen" Mac-en). DNS-t kell majd terveznem (mármint plazmidot, aki érti). Nagyon fenszi, nagyon csinos, mindent tudó designer program ez. Viszont számomra még nem egyértelmű a működése és a neten fellelhető adatbázisokban is hajlamos vagyok elveszni. De örülök, hogy ilyennel is kell foglalkoznom, mert magamtól sose vetemedtem arra, hogy beleássam magam ilyesmi bioinformatikus dolgokba. Mindenképp hasznos, azt hiszem.
Aztán a héten Chrisszel diskuráltam szimulációkról, nagyon optimista.
Majd úgy döntöttünk, ma eljött a nagy nap és összeszereljük a kamerát. A két objektív (ami mostmár jó is és egyezik a számlán szereplőkkel) is megérkezett hozzá. Szupi. Egy majdnem sötét szobában és egy hűtőszekrény kinézetű inkubátorban egy hűtőrácsra összetákoltuk és beüzemeltük. Szoftvert megnéztük, objektívet rászereltük (marha drága és Chris exta óvatosan bánik az obival. Természetesen én is, de azért tudni kell megfogni és rácsavarni a kamerára pontosan. Elsőre szenvedtünk, én mondtam neki, hogy nem, ez még nincs rajta, először nem hitte, majd végül valóban "használt a fotós "tapasztalatom (nagyon idézójeles tapasztalat ez)"". Örültünk, összeállt, képet is mutatott, klassz. Bevallom, különösen élveztem a kamerával a munkát. Még ki kell találni, hogy szereljük be függőlegesen + állítható lemezzel, stb... tákolni kell majd még belőle ahhoz, hogy aztán optimalizálni lehessen. De nagyon élvezem, a kamera az egy külön csücsök a szívemben. Emlékszem, hogy Heidelbergben is a kurzuson az vonzott a legjobban (ezek a technikák elég érdekesek). Csak még azért bőven van mit tanulnom a fizikájáról, de legalább abban hasznomat tudja venni Chris, hogy tudom, mi a rekesz és milyen értékeknél nagyobb, hol ideális, stb stb. Faggatott is rendesen :) Aztán ma este el is ment az időm azzal, hogy teszteket olvastam az obikról, meg mindenfélét bogarásztam. Örülök, hogy van indokom foglalkozni a fotózással :)
Aztán mivel időben végeztem (és mert már múlt hét óta várok rá és tervezem), elmentem falat mászni. Megint a rendes srác volt és nem ment tökéletesen, de sokkal-sokkal jobban, mint a múltkor. Ahogy ő fogalmazott, "minden nehéz fogást megléptem és sikerült", szóval nagyon boldog vagyok. Nehogy azt higyje bárki is, hogy ez egyenértékű azzal, hogy fel is mentem egyszuszra a falon, mert sajnos annyira még mindig nem vagyok ügyes. Hiába a két legkönnyebb úttal próbálkozom a teremben, hajlamos kifogni rajtam mindkettő :( De néha magam is meglepődtem, hogy sikerült egy-egy fogás, amit már múltkor is próbáltam, de lehetetlennek tűnt. Sőt, több olyan kacifántos spéci lépés is volt, hogy isteni volt a tudat, hogy sikerült. Lehet, a kondizás segít, vagy a bemelegítés, de most jobban bírtam, mint múltkor. 2 útból egyiken felmentem a tetőre áthajláson (illetve csak törésen, mert ugyanúgy függőleges volt a fal, nem dőlt) keresztül. A másik pályán meg sikerült kereszt lábbal külső combbal falhoz tapadva csípőtől magasabbra tett lábbal kitolnom magam (na ezt sose hittem volna, hogy lehet) és elrugaszkodtam, lendületből nyúltam a fogás után (lehet, ezt csak Laci fogja követni, bocsánat :)) és megvolt, belekapaszkodtam, erősen megmarkoltam és még tovább is mentem ebből az épphogy elcsípett fogásból :D Sajnos nem végig, de azt a részt vagy 4-5-ször kigyakoroltam. Meg a fal alján keresztbe is mászkáltam, ami borzasztó hasznos, sose gondoltam volna. Nagyon élveztem. És megint nem kértek bérleti díjat. Kérdezte az elején a srác, hogy akarok-e bérelni, én meg mondtam, majd később, előbb csak melegítek. Aztán amikor mondtam, hogy szeretnék beülőt bérelni, akkor csak legyintett, hogy áh, a hónapban úgyse szedtek be érte pénzt a kavarok miatt, hagyjam a fenébe, ingyen van :D Másik info a mászóteremről, hogy a srác éppen újrarakta a boulder falat. Háááát, úgy, hogy még neki is minden fogást külön ki kell gyakorolnia, hogy összejöjjön. De láttam, hogy is építik az ilyet :) Igazi nagy munka, durva :)
És most még vár rám egy cikk, amit a holnapi (szerdánként rendszeresített) meetingre kell elolvasnom. Jövő héten meg nekem kell egy cikkről előadást készítenem. Én "kezdem a sort" Chris bemutatója után. Csak mi fogunk prezentálni, többet ő nem is. Azt mondta, ő a főnök :)
Uh, holnap már szerda. Hétvégén július 4, de még semmi programom. Jó lenne megnézni a tűzijátékot (mostmár állványom is van, tudom használni). Viszont vasárnapra esik, nincs szünnap és a tézissel nem haladok úgy, ahogy szeretnék :( Szóval valószínű, csak a munka, a munka és a munka... aztán ha valami közbejön, úgyis hamar lebeszélem magam erről a tervről.
A héten én vagyok a laborfelelős, ennek örömére ma "racetube"-okat ("versenycsövek", amiben gombát növesztünk) mostam, ami úgy általában a laborban folyó munkák "legalja". Szóval a legmacerásabb (ráadásul a kiklórozott áttetsző táptalaj mint egy csúszós kígyó siklik ki belőlük, elég gusztustalannal hat, bár én nem ódzkodtam, ellentétben az új lánnyal). Segítségemre volt az új amcsi lány, aki jövőre diplomázik és most itt gyakorlatozik, ha jól értettem. Most van kb abban a tanulófázisban, amiben én pár hete. És a mosogatásnál elkövette pont azt a hibát, amit anno én is (kicsit megnyugodott a lelkem, hogy nem vagyok egyedül vele).
Aztán Seonyoung elég elfoglalt volt, így egyszer megkért, hogy szálljak már be és csináljam meg a Westernblot pár részét helyette. Szívesen gyakoroltam.
Mint a héten ezért felelős ember, fogyóban lévő oldatot is kutyultam.
Mindeközben barátkozom egy új számítógépes programmal ("természetesen" Mac-en). DNS-t kell majd terveznem (mármint plazmidot, aki érti). Nagyon fenszi, nagyon csinos, mindent tudó designer program ez. Viszont számomra még nem egyértelmű a működése és a neten fellelhető adatbázisokban is hajlamos vagyok elveszni. De örülök, hogy ilyennel is kell foglalkoznom, mert magamtól sose vetemedtem arra, hogy beleássam magam ilyesmi bioinformatikus dolgokba. Mindenképp hasznos, azt hiszem.
Aztán a héten Chrisszel diskuráltam szimulációkról, nagyon optimista.
Majd úgy döntöttünk, ma eljött a nagy nap és összeszereljük a kamerát. A két objektív (ami mostmár jó is és egyezik a számlán szereplőkkel) is megérkezett hozzá. Szupi. Egy majdnem sötét szobában és egy hűtőszekrény kinézetű inkubátorban egy hűtőrácsra összetákoltuk és beüzemeltük. Szoftvert megnéztük, objektívet rászereltük (marha drága és Chris exta óvatosan bánik az obival. Természetesen én is, de azért tudni kell megfogni és rácsavarni a kamerára pontosan. Elsőre szenvedtünk, én mondtam neki, hogy nem, ez még nincs rajta, először nem hitte, majd végül valóban "használt a fotós "tapasztalatom (nagyon idézójeles tapasztalat ez)"". Örültünk, összeállt, képet is mutatott, klassz. Bevallom, különösen élveztem a kamerával a munkát. Még ki kell találni, hogy szereljük be függőlegesen + állítható lemezzel, stb... tákolni kell majd még belőle ahhoz, hogy aztán optimalizálni lehessen. De nagyon élvezem, a kamera az egy külön csücsök a szívemben. Emlékszem, hogy Heidelbergben is a kurzuson az vonzott a legjobban (ezek a technikák elég érdekesek). Csak még azért bőven van mit tanulnom a fizikájáról, de legalább abban hasznomat tudja venni Chris, hogy tudom, mi a rekesz és milyen értékeknél nagyobb, hol ideális, stb stb. Faggatott is rendesen :) Aztán ma este el is ment az időm azzal, hogy teszteket olvastam az obikról, meg mindenfélét bogarásztam. Örülök, hogy van indokom foglalkozni a fotózással :)
Aztán mivel időben végeztem (és mert már múlt hét óta várok rá és tervezem), elmentem falat mászni. Megint a rendes srác volt és nem ment tökéletesen, de sokkal-sokkal jobban, mint a múltkor. Ahogy ő fogalmazott, "minden nehéz fogást megléptem és sikerült", szóval nagyon boldog vagyok. Nehogy azt higyje bárki is, hogy ez egyenértékű azzal, hogy fel is mentem egyszuszra a falon, mert sajnos annyira még mindig nem vagyok ügyes. Hiába a két legkönnyebb úttal próbálkozom a teremben, hajlamos kifogni rajtam mindkettő :( De néha magam is meglepődtem, hogy sikerült egy-egy fogás, amit már múltkor is próbáltam, de lehetetlennek tűnt. Sőt, több olyan kacifántos spéci lépés is volt, hogy isteni volt a tudat, hogy sikerült. Lehet, a kondizás segít, vagy a bemelegítés, de most jobban bírtam, mint múltkor. 2 útból egyiken felmentem a tetőre áthajláson (illetve csak törésen, mert ugyanúgy függőleges volt a fal, nem dőlt) keresztül. A másik pályán meg sikerült kereszt lábbal külső combbal falhoz tapadva csípőtől magasabbra tett lábbal kitolnom magam (na ezt sose hittem volna, hogy lehet) és elrugaszkodtam, lendületből nyúltam a fogás után (lehet, ezt csak Laci fogja követni, bocsánat :)) és megvolt, belekapaszkodtam, erősen megmarkoltam és még tovább is mentem ebből az épphogy elcsípett fogásból :D Sajnos nem végig, de azt a részt vagy 4-5-ször kigyakoroltam. Meg a fal alján keresztbe is mászkáltam, ami borzasztó hasznos, sose gondoltam volna. Nagyon élveztem. És megint nem kértek bérleti díjat. Kérdezte az elején a srác, hogy akarok-e bérelni, én meg mondtam, majd később, előbb csak melegítek. Aztán amikor mondtam, hogy szeretnék beülőt bérelni, akkor csak legyintett, hogy áh, a hónapban úgyse szedtek be érte pénzt a kavarok miatt, hagyjam a fenébe, ingyen van :D Másik info a mászóteremről, hogy a srác éppen újrarakta a boulder falat. Háááát, úgy, hogy még neki is minden fogást külön ki kell gyakorolnia, hogy összejöjjön. De láttam, hogy is építik az ilyet :) Igazi nagy munka, durva :)
És most még vár rám egy cikk, amit a holnapi (szerdánként rendszeresített) meetingre kell elolvasnom. Jövő héten meg nekem kell egy cikkről előadást készítenem. Én "kezdem a sort" Chris bemutatója után. Csak mi fogunk prezentálni, többet ő nem is. Azt mondta, ő a főnök :)
Uh, holnap már szerda. Hétvégén július 4, de még semmi programom. Jó lenne megnézni a tűzijátékot (mostmár állványom is van, tudom használni). Viszont vasárnapra esik, nincs szünnap és a tézissel nem haladok úgy, ahogy szeretnék :( Szóval valószínű, csak a munka, a munka és a munka... aztán ha valami közbejön, úgyis hamar lebeszélem magam erről a tervről.
2010. június 27., vasárnap
Megjegyzések
Sikerült karalábét vennem. Sajnos csak 3 kicsit, de a héten nyersen megeszem, az biztos :)
Mindig megőrzöm a fél literes palackokat, hogy majd teletöltöm vízzel és akkor lesz súlyzóm itthon (nem mintha itthon maradna időm tornázni :( ). Erre most gondoltam, feltöltöm őket és látom, hogy hiába van 5 palackom, mindegyik teljesen más méretű... kicsit fél liter felett, meg alatt... itt nincs szabvány? Így kénytelen leszek az egyik féléből mégegyet venni, hogy legyen két egyforma :(
Mostanában rekkenő a hőség és a páratartalom. Egyetlen vigasz, hogy a légkondiban ebből semmit sem érzek. Bár bevásárláskor kifejezetten élveztem, hogy melegem van, olyan nyári érzés fogott el. Ez azért hiányzik :( Mondjuk ahogy hallom, otthon csak az égi áldás jön, a jóidő kevésbé.
A mosógép a legfurcsább itt nekem. Hogy nyitható a fedele és nem zár hermetikusan, olyan egészen más, olyan, mint amiket a filmekben látni. És 3 féle ideig mos: 6, 9 és 12 percig... nem vagyok biztos abban, hogy ez hatásos, ha azzal hasonlítom össze, hogy az otthoni mosógép minimum fél óráig, de inkább 1,5-2 óráig mos. Ahogy mondani szokták, ez van, ezt kell szeretni :)
Mindig megőrzöm a fél literes palackokat, hogy majd teletöltöm vízzel és akkor lesz súlyzóm itthon (nem mintha itthon maradna időm tornázni :( ). Erre most gondoltam, feltöltöm őket és látom, hogy hiába van 5 palackom, mindegyik teljesen más méretű... kicsit fél liter felett, meg alatt... itt nincs szabvány? Így kénytelen leszek az egyik féléből mégegyet venni, hogy legyen két egyforma :(
Mostanában rekkenő a hőség és a páratartalom. Egyetlen vigasz, hogy a légkondiban ebből semmit sem érzek. Bár bevásárláskor kifejezetten élveztem, hogy melegem van, olyan nyári érzés fogott el. Ez azért hiányzik :( Mondjuk ahogy hallom, otthon csak az égi áldás jön, a jóidő kevésbé.
A mosógép a legfurcsább itt nekem. Hogy nyitható a fedele és nem zár hermetikusan, olyan egészen más, olyan, mint amiket a filmekben látni. És 3 féle ideig mos: 6, 9 és 12 percig... nem vagyok biztos abban, hogy ez hatásos, ha azzal hasonlítom össze, hogy az otthoni mosógép minimum fél óráig, de inkább 1,5-2 óráig mos. Ahogy mondani szokták, ez van, ezt kell szeretni :)
2010. június 26., szombat
Meccs, market, mozi
Korea kikapott, de azt azért élmény volt látni, ahogy az összegyűltek szurkoltak. Nem is kevesen, a ház tele volt. Ahogy Chris fogalmazott, "életemben nem láttam még ennyi koreait, mint most egyszerre, igaz?". Talált, süllyedt. Minden egyes labdaátvételnél toporzékoltak, tapsoltak, óriási hangulat volt. Rengeteg gyerek volt és most kiélhettem az ázsiai kisgyerekek szépségében gyönyörködésemet. Annyira cukik :) (és fényévekkel jobban beszélnek angolul, mint én :S) Majd bevásárlás volt, majd mozi. Newport, ahol múltkor is voltunk. Előző alkalommal nem értettem, miért nem rohangál mindenki hatalmas popcornnal meg kólával, nem kígyóznak a sorok úgy,mint otthon... mert marha drága a popcorn. Rettenetes. A film az 3D volt (Toy Story), a szemüveg egyáltalán nem az a profi, mint Olaszországban, de a célnak tökéletesen megfelelt. A 3D effektek sajnos majdnem csak a beharangozóban jöttek ki :( Keveseltem, semmi pluszt nem adott :( Viszont a trailerek, amiket vetítettek, megmutatták, hogy mit kell legközelebb megnézni, ami vicces és látványos is. Aztán elromlott a projector, így késéssel kezdték. De aztán megérte. Aranyos rajzfilm, különösen a vége jó (nem azért,mert vége, hanem az események csattanója egészen megható). Poénok is vannak benne. De ha valaki 3D-t akar látni (és látta az Avatart), az ne a Toy Storyra menjen. Majd egy fagyival és közlekedési dugóval zártuk a napot. Éppen Cincinnati Reds baseball meccs volt + Justin Bieber koncert (ne kérdezzétek, ki az. Illetve tudom, ő most itt USAban az ügyeletes sztár, ránézésre valami tini pop akárki, de még egy számát se hallottam, csak a TV-ben beszélnek állandóan arról, hogy mennyi rajongója van). Láttunk rózsaszín festékkel kidekorált autókat (nem is egyet),amin szívecskékkel és az "énekes" nevével jelezték, hogy igen, nekik "Bieber fever"-ük (Bieber lázuk) van. Akin nem Justin Bieberes póló volt, azon piros felső rikított (Cincinnati Reds). Viszont emiatt óriási dugóban ücsörögtünk. Mondjuk máskor is, amikor bevásárolunk, akkoris őrült tömeg van az utakon. Hétvégén is. Állandóan. Ez mindig meglep, mert otthon hétvégén azért nem számít ilyenre az ember. Fáradt vagyok. Azt hiszem, ma hamar megyek aludni, nem úgy, mint általában (sajnos nagyon későn szoktam feküdni).
2010. június 25., péntek
Hét és hétvége
Túl vagyunk a hetedik Western blottunkon is. Ma már Seonyounggal kettesben csináltuk és nem is lett olyan vészes. Gélek, pufferok, elektrolizálás, fehérjék... mint a karikacsapás :)
Megérkezett a PCR masina is a laborba, jövő héten ki is próbáljuk ;) Ha netalántán a sejtek is megjönnek, akkor kénytelen leszek őket genetikailag módosítgatni és igazi kísérleteket csinálni.
Egy új diák is érkezik talán hétfőn, így mostmár rendes laborrendünk van, Chris "journalclub"-ot szervez (ami azt jeletni, hogy még egy plusz háttérmeló és diszkurzus). Nem bánom, mert biztosan hasznos lesz. Ennyit a munkáról.
Ma sikerült tornáznom is, kivételesen nem hagytam itthon semmit.
Holnap délelőtt meccset megyek nézni Dr Kimhez (akinél a barbecue is volt), mert koreai találkozó lesz és szurkolás. Én meg megyek, hogy utána egyből tudjunk bevásárolni menni, majd moziba Seonyounggal. Toy Story 3D. Jókat írnak róla, már nagyon várom.
Jövő pénteken laborvacsi, vagyis Chris, Seonyoung és én megyünk vacsizni a Mountain Adamsre, ami a város egy szórakoztatóbb része, tele éttermekkel, meg parkkal és ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Vihetem az állványt és kipróbálhatom este. Chris szeretné, ha az egyetemet is körbefotóznám és odaadnám neki a képeket. Már lestipistopizta.
A hétvégére megint kánikulát írnak (nem mintha amúgy fázni kellene (értsd odakint és nem a laborban)). 90 Fahrenheit felé megy a hőmérséklet. Viszont ma volt szerencsém rábukkanni egy hőmérőre a konditeremben, ahol pont olyan "meleg" van, mint az épület bármely más részén és 68F-t mutatott. Húsz fok. Mozogni tökéletes volt, de ülni benne, szárazban, ráadásul ez ingadozni is szokott, érzésem szerint inkább lejjebb, mint fejjebb. Szóval nem ehhez szoktam nyár közepén. De már kezdek megbarátkozni vele, egész jól bírom. Mondjuk kisnadrág és póló kombinációban még libabőrösen vacogok, de amúgy kispulcsiban és szandálban már kényelmesen vagyok.
Mindent meg lehet szokni, úgy látszik, ezt is.
Jövő hétvégére is ki kellene találnom valamit, mert július 4, Independence day, tűzijáték.
Megérkezett a PCR masina is a laborba, jövő héten ki is próbáljuk ;) Ha netalántán a sejtek is megjönnek, akkor kénytelen leszek őket genetikailag módosítgatni és igazi kísérleteket csinálni.
Egy új diák is érkezik talán hétfőn, így mostmár rendes laborrendünk van, Chris "journalclub"-ot szervez (ami azt jeletni, hogy még egy plusz háttérmeló és diszkurzus). Nem bánom, mert biztosan hasznos lesz. Ennyit a munkáról.
Ma sikerült tornáznom is, kivételesen nem hagytam itthon semmit.
Holnap délelőtt meccset megyek nézni Dr Kimhez (akinél a barbecue is volt), mert koreai találkozó lesz és szurkolás. Én meg megyek, hogy utána egyből tudjunk bevásárolni menni, majd moziba Seonyounggal. Toy Story 3D. Jókat írnak róla, már nagyon várom.
Jövő pénteken laborvacsi, vagyis Chris, Seonyoung és én megyünk vacsizni a Mountain Adamsre, ami a város egy szórakoztatóbb része, tele éttermekkel, meg parkkal és ahonnan szép kilátás nyílik a városra. Vihetem az állványt és kipróbálhatom este. Chris szeretné, ha az egyetemet is körbefotóznám és odaadnám neki a képeket. Már lestipistopizta.
A hétvégére megint kánikulát írnak (nem mintha amúgy fázni kellene (értsd odakint és nem a laborban)). 90 Fahrenheit felé megy a hőmérséklet. Viszont ma volt szerencsém rábukkanni egy hőmérőre a konditeremben, ahol pont olyan "meleg" van, mint az épület bármely más részén és 68F-t mutatott. Húsz fok. Mozogni tökéletes volt, de ülni benne, szárazban, ráadásul ez ingadozni is szokott, érzésem szerint inkább lejjebb, mint fejjebb. Szóval nem ehhez szoktam nyár közepén. De már kezdek megbarátkozni vele, egész jól bírom. Mondjuk kisnadrág és póló kombinációban még libabőrösen vacogok, de amúgy kispulcsiban és szandálban már kényelmesen vagyok.
Mindent meg lehet szokni, úgy látszik, ezt is.
Jövő hétvégére is ki kellene találnom valamit, mert július 4, Independence day, tűzijáték.
2010. június 24., csütörtök
Megint eltelt egy hét
Ezen a héten sem unatkoztam. Mondjuk többször feltettem a kérdés: miért mindig velem történnek furcsa dolgok? Valahogy vonzom a bajt.
Előszöris állványt rendeltem és aztán meg is érkezett. 2 részletben. A második viszont nem ért célba először. Mára ígérték, tegnap is még mára írták az érkezési időpontot, erre ma reggel bejöttem és megváltoztatták a szállítási adatokat és a futárszolgálat tegnap hajnal fél 7-kor állítólag kiszállította. Delivered. Na gondoltam, az klassz, mert nem tudok róla. Persze míg az első rendelésnél kértek aláírást, ennél a drágalátos FedEx (ami egyébként a mi egyetemi épületünkbe is rendszeresen szállít) úgy döntött, az én csomagomat lepasszolja az amerikai postaszolgálatnak, majd ők kihozzák, aláíráskötelezés nélkül. És én azt tudom, hogy ebbe az épületbe az amcsi posta lusta kézbesíteni, szóval ide nem szokott megérkezni... rendkívül örültem a hírnek. Végül meglett, de a lehet, hogy számomra szükséges vonalkódot egy figyelmeztető üzenettel leragasztották (miért ne pont azt! annyi hely van egy dobozon, muszáj ráragasztani a hasznos információra...). De azt hiszem, megúszom és nem kell ez a vonalkód, mert van másik. Mindegy, ebbe most nem mennék bele. A lényeg, hogy kacifántosan, izgalommal, de megérkezett, ma már össze is rakhatom az állványomat és bele is helyezhetem az én kis fotóapparátusomat (munka után).
Aztán sokat dolgozunk a laborban, keményen gyakoroljuk a Western blottot. Ma "sikeresen" le is ejtettem a földre a membránt, ami miatt különösen balféknek éreztem magam. A blot meg jó pöttyös-szemcsés lett a sok rátapadt kosztól :( Szerencse, hogy csak gyakorlás.
Mászni egyik nap se volt időm elmenni, ma is szerintem 7 után végzünk. Nemrég tettük oda futni a gélről a proteineket a membránra (ahelyett hogy én futnék). Tegnap gondoltam, ha már mászni nincs időm elmenni, lemegyek a konditerembe. Felöltöztem és utána vettem észre, hogy otthon hagytam a zoknim (és aznap szandálban jöttem dolgozni)... így inkább szomorúan hazamentem.
Egyébként a munka haladgat, kezdem feldolgozni, mit miért és hogyan csinálunk. Ma már rendeltem sejteket (8-at is :) nagyon izgi). Reméljük, jövő hétre megérkeznek a "kicsikéim", aztán kezdődhet az éles munka :D
A laborkamerát még mindig nem üzemeltük be, nem volt rá idő. És a sötétszobát folyamatosan építik, de már vannak benne választófalak és a piros (inkább rózsaszín az ;)) lámpa is működik már.
Fociláz a környezetemben van, én viszont gyakorlatilag idén kihagytam a dolgot. Legalábbis eddig. Ma Olaszország leszerepelt, nem mondom, hogy nagyon nagy lelki bánatom van miattuk. Nincs.
A labordolgok szépen jönnek elő egyetemről, bár a legalapabb kémszám fejben még néha gondot okoz :( Annyira szégyellem, de látjátok, így butul el az ember a számítógép előtt. A gyakorlat az egészen más.
A hétvégére programot szerveztem, moziba megyünk, ha minden jól megy. 3D Shrek vagy Toy Story... amit elérünk. Délelőtt koreai meccs lesz, így akkor nem megyünk, majd csak ebéd után.
A bürokratikus kavarásról meg hiába kérdezem az embereket, nem válaszolnak... ezzel is pont nekem kell szívnom. Nem értem, miért. Bárcsak végre elrendeződne!
De a héten kaptam stoppert a munkához :D Mostmár én is tudok pittyegni.
Mindenkit üdvözlök otthon!!!
Előszöris állványt rendeltem és aztán meg is érkezett. 2 részletben. A második viszont nem ért célba először. Mára ígérték, tegnap is még mára írták az érkezési időpontot, erre ma reggel bejöttem és megváltoztatták a szállítási adatokat és a futárszolgálat tegnap hajnal fél 7-kor állítólag kiszállította. Delivered. Na gondoltam, az klassz, mert nem tudok róla. Persze míg az első rendelésnél kértek aláírást, ennél a drágalátos FedEx (ami egyébként a mi egyetemi épületünkbe is rendszeresen szállít) úgy döntött, az én csomagomat lepasszolja az amerikai postaszolgálatnak, majd ők kihozzák, aláíráskötelezés nélkül. És én azt tudom, hogy ebbe az épületbe az amcsi posta lusta kézbesíteni, szóval ide nem szokott megérkezni... rendkívül örültem a hírnek. Végül meglett, de a lehet, hogy számomra szükséges vonalkódot egy figyelmeztető üzenettel leragasztották (miért ne pont azt! annyi hely van egy dobozon, muszáj ráragasztani a hasznos információra...). De azt hiszem, megúszom és nem kell ez a vonalkód, mert van másik. Mindegy, ebbe most nem mennék bele. A lényeg, hogy kacifántosan, izgalommal, de megérkezett, ma már össze is rakhatom az állványomat és bele is helyezhetem az én kis fotóapparátusomat (munka után).
Aztán sokat dolgozunk a laborban, keményen gyakoroljuk a Western blottot. Ma "sikeresen" le is ejtettem a földre a membránt, ami miatt különösen balféknek éreztem magam. A blot meg jó pöttyös-szemcsés lett a sok rátapadt kosztól :( Szerencse, hogy csak gyakorlás.
Mászni egyik nap se volt időm elmenni, ma is szerintem 7 után végzünk. Nemrég tettük oda futni a gélről a proteineket a membránra (ahelyett hogy én futnék). Tegnap gondoltam, ha már mászni nincs időm elmenni, lemegyek a konditerembe. Felöltöztem és utána vettem észre, hogy otthon hagytam a zoknim (és aznap szandálban jöttem dolgozni)... így inkább szomorúan hazamentem.
Egyébként a munka haladgat, kezdem feldolgozni, mit miért és hogyan csinálunk. Ma már rendeltem sejteket (8-at is :) nagyon izgi). Reméljük, jövő hétre megérkeznek a "kicsikéim", aztán kezdődhet az éles munka :D
A laborkamerát még mindig nem üzemeltük be, nem volt rá idő. És a sötétszobát folyamatosan építik, de már vannak benne választófalak és a piros (inkább rózsaszín az ;)) lámpa is működik már.
Fociláz a környezetemben van, én viszont gyakorlatilag idén kihagytam a dolgot. Legalábbis eddig. Ma Olaszország leszerepelt, nem mondom, hogy nagyon nagy lelki bánatom van miattuk. Nincs.
A labordolgok szépen jönnek elő egyetemről, bár a legalapabb kémszám fejben még néha gondot okoz :( Annyira szégyellem, de látjátok, így butul el az ember a számítógép előtt. A gyakorlat az egészen más.
A hétvégére programot szerveztem, moziba megyünk, ha minden jól megy. 3D Shrek vagy Toy Story... amit elérünk. Délelőtt koreai meccs lesz, így akkor nem megyünk, majd csak ebéd után.
A bürokratikus kavarásról meg hiába kérdezem az embereket, nem válaszolnak... ezzel is pont nekem kell szívnom. Nem értem, miért. Bárcsak végre elrendeződne!
De a héten kaptam stoppert a munkához :D Mostmár én is tudok pittyegni.
Mindenkit üdvözlök otthon!!!
2010. június 22., kedd
Csak úgy
Tegnap előtt tussoláskor véletlenül megöltem egy szentjánosbogarat :( A zuhanyzóban ott mászott egy csúnya bogár (mint egy fülbemászó), nem is gondolkoztam, hogy itt másmilyen bogarak is vannak. Elnyomtam a samponos tubussal és ekkor kigyúlt a fénye :( És úgy is maradt biolumineszcenciástúl. Olyan szép volt szegény és különleges. Úgy szeretem, amikor pislákolnak. Szegény.
Ami minden éjjel foglalkoztat, hogy miért olyanok az amerikai ágyak, hogy széltében akkorra mint hosszában (nem akarom mondani, hogy mint az emberek is, mert itt annyira nem feltűnően olyan mindenki, csak sokan). A jelenlegi ágyam ezt a méretarányt a rövid hosszával bosszulja meg. Nem ritka, hogy lelóg a lábam. El se tudom képzelni, hogy egy magasabb ember mit csinálna. Én is általában átlóban fekszem rajta.
Ami minden éjjel foglalkoztat, hogy miért olyanok az amerikai ágyak, hogy széltében akkorra mint hosszában (nem akarom mondani, hogy mint az emberek is, mert itt annyira nem feltűnően olyan mindenki, csak sokan). A jelenlegi ágyam ezt a méretarányt a rövid hosszával bosszulja meg. Nem ritka, hogy lelóg a lábam. El se tudom képzelni, hogy egy magasabb ember mit csinálna. Én is általában átlóban fekszem rajta.
2010. június 20., vasárnap
Fotók a partyról
Nem vittem fényképezőt, de másoknál volt és az egyik adag fotóit közzé is teszem.
A ház és én.
Ez az a valami zöldség, ami nem is rossz + mellette látszik a "noodle"
Itt a noodle-re mutatok
A csapat egyik része (bal oldalt a házigazda)
Konyhában.
A rizspálinka
Íme a "csomagolás"
A ház és én.
Ez az a valami zöldség, ami nem is rossz + mellette látszik a "noodle"
Itt a noodle-re mutatok
A csapat egyik része (bal oldalt a házigazda)
Konyhában.
A rizspálinka
Íme a "csomagolás"
Események tömkelege
Előszöris tegnap megérkezett az Olaszországba száműzött bankkártyám.
Másodszor, a nap híre: van karalábé és petrezselyem az amerikai Kroger boltban :D Amikor tegnap megláttam, elcsodálkoztam és nagyon örültem. Igen, ma veszek egy csomóval és igen, el fogom rágcsálni. Olyat csinálok, amit Olaszországban nem lehet, de a tengerentúlon igen. Hihetetlen.
Tegnap reggel felébredtem 8-kor (óra keltett) és olyan sötét volt, mintha még éjjel közepe lenne. Szakadt az eső. Nem volt kedvem kikecmeregni, adtam magamnak egy fél órás szundit, de aztán csak keltem, mert 10-kor indultunk Seonyounggal boltokban nézelődni. Olyan kirakatbambulósan vásárlásmentesen, ahogy a múltkor is írtam. Mire mentünk, elállt az eső és onnantól kezdve egész nap csodálatos idő volt.
Benéztem egy T-Mobile boltba, mert még mindig filózok, hogy kell-e nekem amerikai telefonkártya vagy sem. De inkább a nem felé hajlok. Akiket ismerek, azokkal együtt dolgozom, vagy éppenséggel együtt lakom. Lehet ki fogom vészelni ezt a pár hónapocskát. Nem tudom. Ha lenne vmi jó kis akció, amivel nemzetközi számot jó olcsón lehetne hívni, gondolkodás nélkül vennék, viszont itt még azt is legombolják a dolgozóról, amit otthon nem. Például ha külföldről ír valaki nekem smst (USA-ba amerikai számomra), akkor nekem is fizetnem kell érte... a hívás ugyanez. Ha én fogadok "itthon" egy külföldi hívást, akkor tőlem ugyanannyi(!) percdíjat vonnak le, mintha én hívnám azt a külföldi számot. Aztán erre rájön ugye hogy otthon is levonják attól, aki hív... hihetetlen. Olyan mások a szabályok. Ez az sms ez kicsit nekem sok. Ha ír nekem vki, akkor tőlem is vonják. Na mindegy. Szóval nem tudom, mennyire van szükségem rá.
Aztán fél 2-kor felvett minket Sun és a kínai pasas, aki még szokott velünk jönni hétvégén vásárolni. Elmentünk bevásárolni a barbecue-hoz a Costco nevű csodahelyre. Nem tudom, kinek az ötlete volt, de az amúgy is hatalmas amerikai csomagolásoknak ez az extra extra nagyüzemi verziója. Nem is sikerült rendesen megvenni a dolgokat. Olyan mint a Metro, kell hozzá kártya például. Szóval mivel ilyen szerencsétlenek voltunk, innen átmentünk a jól ismert Krogerbe befejezni a vásárlást. Meg a kóreai boltba.
A barbecue egy kóreai család házában volt. Sajnos nem emlékszem a nevére :( EGy doktor és felesége és két fia. A nagyobbik fiú 5 éves, aranyos és egy pillanat alatt leszűrte, hogy hozzám angolul kell beszélni, míg a többiekhez kóreaiul. Semmi gond nélkül tette mindezt, irigyeltem is, hogy hát, igen, ilyen a kétnyelvűség. Előny.
Összesen 10-en voltunk, meg a gyerekek meg a kutya. Kóstoltam (fonetikusan:) "kim-dzsit", ami csípős volt és halízű, de kibírtam azt az egy falatot. Meg volt "noodle", meg husik, zöldség, meg valami csípős zöldségszerű "savanyúságféle", ami finom volt bár nem annyira gusztusos a látványa. Az összes többi hozzávaló az szokásos volt, jól laktam.
Aztán kóstoltam rizspálinkát. Az ázsiaiak kevés bontóenzime miatt ez náluk az erős kategória (19%-os). Első szaglásra mint az aceton, aztán ízre is mint az aceton, de nem erősebb egy női likőrnél. Kérdezték, hogy hú, erős-e, de amikor mondtam hogy a pálinka az inkább 40 fokos, akkor csak néztek egyet, Chris meg erősen bólogatott, hogy hát az azért más :) De én nagyon örültem, hogy ezt is kipróbálhattam.
Kellemes volt a társaság, a kóreai szókincsemet megint bővítettem :) Mostmár azt is tudom mondani, hogy "Nem értem" és amikor a többiek beszélgetnek, az általam ismert szavakat biztonsággal kihallom. Milyen elképzelhetetlennek tűnik ez távolról egy ázsiai nyelvvel kapcsolatban, és mégis, ez is egy nyelv :) Sőt, azon is nevettem, hogy már nem halnék éhen Kóreában, tudnék rizset meg csirkét kérni, meg is tudnám köszönni és ha válaszolnak, mondhatnám, hogy nem értem :) Az ábécéjükre is rákérdeztem, elsőre mintha minden betű ugyanaz lenne, de aztán rájöttem, hogy ott van bizony a k, az m, az n, az sz sorban... szóval ez is hasonló.
Az állványom tervezett érkezési időpontja kedd és szerda :D Ha valóban megérkezik, akkor hétvégén városfotózást tervezek és ki is próbálom :)
Eltelt a negyedik hét is :D Az már egy hónap :D
Másodszor, a nap híre: van karalábé és petrezselyem az amerikai Kroger boltban :D Amikor tegnap megláttam, elcsodálkoztam és nagyon örültem. Igen, ma veszek egy csomóval és igen, el fogom rágcsálni. Olyat csinálok, amit Olaszországban nem lehet, de a tengerentúlon igen. Hihetetlen.
Tegnap reggel felébredtem 8-kor (óra keltett) és olyan sötét volt, mintha még éjjel közepe lenne. Szakadt az eső. Nem volt kedvem kikecmeregni, adtam magamnak egy fél órás szundit, de aztán csak keltem, mert 10-kor indultunk Seonyounggal boltokban nézelődni. Olyan kirakatbambulósan vásárlásmentesen, ahogy a múltkor is írtam. Mire mentünk, elállt az eső és onnantól kezdve egész nap csodálatos idő volt.
Benéztem egy T-Mobile boltba, mert még mindig filózok, hogy kell-e nekem amerikai telefonkártya vagy sem. De inkább a nem felé hajlok. Akiket ismerek, azokkal együtt dolgozom, vagy éppenséggel együtt lakom. Lehet ki fogom vészelni ezt a pár hónapocskát. Nem tudom. Ha lenne vmi jó kis akció, amivel nemzetközi számot jó olcsón lehetne hívni, gondolkodás nélkül vennék, viszont itt még azt is legombolják a dolgozóról, amit otthon nem. Például ha külföldről ír valaki nekem smst (USA-ba amerikai számomra), akkor nekem is fizetnem kell érte... a hívás ugyanez. Ha én fogadok "itthon" egy külföldi hívást, akkor tőlem ugyanannyi(!) percdíjat vonnak le, mintha én hívnám azt a külföldi számot. Aztán erre rájön ugye hogy otthon is levonják attól, aki hív... hihetetlen. Olyan mások a szabályok. Ez az sms ez kicsit nekem sok. Ha ír nekem vki, akkor tőlem is vonják. Na mindegy. Szóval nem tudom, mennyire van szükségem rá.
Aztán fél 2-kor felvett minket Sun és a kínai pasas, aki még szokott velünk jönni hétvégén vásárolni. Elmentünk bevásárolni a barbecue-hoz a Costco nevű csodahelyre. Nem tudom, kinek az ötlete volt, de az amúgy is hatalmas amerikai csomagolásoknak ez az extra extra nagyüzemi verziója. Nem is sikerült rendesen megvenni a dolgokat. Olyan mint a Metro, kell hozzá kártya például. Szóval mivel ilyen szerencsétlenek voltunk, innen átmentünk a jól ismert Krogerbe befejezni a vásárlást. Meg a kóreai boltba.
A barbecue egy kóreai család házában volt. Sajnos nem emlékszem a nevére :( EGy doktor és felesége és két fia. A nagyobbik fiú 5 éves, aranyos és egy pillanat alatt leszűrte, hogy hozzám angolul kell beszélni, míg a többiekhez kóreaiul. Semmi gond nélkül tette mindezt, irigyeltem is, hogy hát, igen, ilyen a kétnyelvűség. Előny.
Összesen 10-en voltunk, meg a gyerekek meg a kutya. Kóstoltam (fonetikusan:) "kim-dzsit", ami csípős volt és halízű, de kibírtam azt az egy falatot. Meg volt "noodle", meg husik, zöldség, meg valami csípős zöldségszerű "savanyúságféle", ami finom volt bár nem annyira gusztusos a látványa. Az összes többi hozzávaló az szokásos volt, jól laktam.
Aztán kóstoltam rizspálinkát. Az ázsiaiak kevés bontóenzime miatt ez náluk az erős kategória (19%-os). Első szaglásra mint az aceton, aztán ízre is mint az aceton, de nem erősebb egy női likőrnél. Kérdezték, hogy hú, erős-e, de amikor mondtam hogy a pálinka az inkább 40 fokos, akkor csak néztek egyet, Chris meg erősen bólogatott, hogy hát az azért más :) De én nagyon örültem, hogy ezt is kipróbálhattam.
Kellemes volt a társaság, a kóreai szókincsemet megint bővítettem :) Mostmár azt is tudom mondani, hogy "Nem értem" és amikor a többiek beszélgetnek, az általam ismert szavakat biztonsággal kihallom. Milyen elképzelhetetlennek tűnik ez távolról egy ázsiai nyelvvel kapcsolatban, és mégis, ez is egy nyelv :) Sőt, azon is nevettem, hogy már nem halnék éhen Kóreában, tudnék rizset meg csirkét kérni, meg is tudnám köszönni és ha válaszolnak, mondhatnám, hogy nem értem :) Az ábécéjükre is rákérdeztem, elsőre mintha minden betű ugyanaz lenne, de aztán rájöttem, hogy ott van bizony a k, az m, az n, az sz sorban... szóval ez is hasonló.
Az állványom tervezett érkezési időpontja kedd és szerda :D Ha valóban megérkezik, akkor hétvégén városfotózást tervezek és ki is próbálom :)
Eltelt a negyedik hét is :D Az már egy hónap :D
2010. június 18., péntek
Lassan
Lassan de biztosan elérjük az első egy hónapot.
Voltam edzeni, falat mászni és a laborban is elég sűrű volt a munka. Western blottoltunk. Közben megérkezett a kamera, az én feladatom lesz összerakni, beüzemelni. Ki van ez találva nekem, örömmel vettem kezembe a 35mm-es Nikon obit és élveztem olvasni a manuált és biztosan jó lesz összerakni is (vigyorogtam és utána jött rá Chris, hogy jaaa, én szeretem a fotózást :)). Chrisnek talán sikerül hasznomat is vennie néha, pl ma egyből kiszúrtam, hogy ami obit küldtek a masinához, az nem az az obi, amit küldeniük kellett volna (oh, és amit küldtek, de jól is mutatna az én fényképezőmön is! Első dolgom volt szemügyre venni. Még a végén beviszem a gépem és felpróbálom rá, ha lehet... nagy a kísértés. Egy 1200 dolláros obi még úgyse volt rajta soha :P).
Aztán a héten fúrtak-faragtak is, mert csinálják a sötétszobát a laborba, ahol majd lehet mérni. Jövő héten már úgy néz ki, hogy sejttörzseket is kell rendelnem. Lassan, de biztosan ez is beindul. Mondjuk eddig sem unatkoztam, rengeteget tanulok, egészen pontosan már vagy 15 oldalnyi gépelt jegyzőkönyvem van arról, mit is csináltam. Ma folyékony tápoldatból labda alakú törzseket (olyan jól néznek ki :)) szedegettem ki és vákuumszűrtem, szárítottam és folyékony nitrogénba dobáltam őket. Ami azt sejteti velem, hogy legközelebb megint jön a nitrogénbe nyúlkálós ujjlefagyasztós (vagy inkább leégetős) sejtfeltárós időszak.
És a legnagyobb hír: vettem egy állványt :D Pontosabban megrendeltem és most tűkön ülök, mikor érkezik már meg (sajnos az online követés szerint az egyik kb jövő szerdán, a másik meg még később. Merthogy egy állvány és egy fej hozzá). Annyira izgulok, már olyan régóta tervezem és vágyom rá, megöl a kíváncsiság :)
A holnapi napom megint jól el fog menni (szerencsére), merthogy délelőtt a kóreai lánnyal a laborból megyünk nézelődni boltokba. Csak amolyan nőies kirakatbámulósan. Majd bevásárolni felvesznek minket és bevásárlunk, aztán délután meg barbecue partyra vagyok hivatalos. Lesz ott mindenki... A kóreai csapat, meg azt hiszem jönnek Chrisnek vmi japán meg kínai meg nemtudom milyen dartmouthi barátai, meg a házigada barátai is talán. Kiderül. Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy én leszek az egyetlen európai a jelenlévők között :)
Voltam edzeni, falat mászni és a laborban is elég sűrű volt a munka. Western blottoltunk. Közben megérkezett a kamera, az én feladatom lesz összerakni, beüzemelni. Ki van ez találva nekem, örömmel vettem kezembe a 35mm-es Nikon obit és élveztem olvasni a manuált és biztosan jó lesz összerakni is (vigyorogtam és utána jött rá Chris, hogy jaaa, én szeretem a fotózást :)). Chrisnek talán sikerül hasznomat is vennie néha, pl ma egyből kiszúrtam, hogy ami obit küldtek a masinához, az nem az az obi, amit küldeniük kellett volna (oh, és amit küldtek, de jól is mutatna az én fényképezőmön is! Első dolgom volt szemügyre venni. Még a végén beviszem a gépem és felpróbálom rá, ha lehet... nagy a kísértés. Egy 1200 dolláros obi még úgyse volt rajta soha :P).
Aztán a héten fúrtak-faragtak is, mert csinálják a sötétszobát a laborba, ahol majd lehet mérni. Jövő héten már úgy néz ki, hogy sejttörzseket is kell rendelnem. Lassan, de biztosan ez is beindul. Mondjuk eddig sem unatkoztam, rengeteget tanulok, egészen pontosan már vagy 15 oldalnyi gépelt jegyzőkönyvem van arról, mit is csináltam. Ma folyékony tápoldatból labda alakú törzseket (olyan jól néznek ki :)) szedegettem ki és vákuumszűrtem, szárítottam és folyékony nitrogénba dobáltam őket. Ami azt sejteti velem, hogy legközelebb megint jön a nitrogénbe nyúlkálós ujjlefagyasztós (vagy inkább leégetős) sejtfeltárós időszak.
És a legnagyobb hír: vettem egy állványt :D Pontosabban megrendeltem és most tűkön ülök, mikor érkezik már meg (sajnos az online követés szerint az egyik kb jövő szerdán, a másik meg még később. Merthogy egy állvány és egy fej hozzá). Annyira izgulok, már olyan régóta tervezem és vágyom rá, megöl a kíváncsiság :)
A holnapi napom megint jól el fog menni (szerencsére), merthogy délelőtt a kóreai lánnyal a laborból megyünk nézelődni boltokba. Csak amolyan nőies kirakatbámulósan. Majd bevásárolni felvesznek minket és bevásárlunk, aztán délután meg barbecue partyra vagyok hivatalos. Lesz ott mindenki... A kóreai csapat, meg azt hiszem jönnek Chrisnek vmi japán meg kínai meg nemtudom milyen dartmouthi barátai, meg a házigada barátai is talán. Kiderül. Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy én leszek az egyetlen európai a jelenlévők között :)
2010. június 15., kedd
Friss
Lett egy kis vízhólyag a kisujjamon :D
Rengeteg áfonyát eszem.
Szombaton kóreai barbecuera megyek, előtte meg Seonyounggal vásárolgatni.
Rengeteg áfonyát eszem.
Szombaton kóreai barbecuera megyek, előtte meg Seonyounggal vásárolgatni.
:)
Az utóbbi napokban jönnek-mennek a viharok. Nagy a pára, kék az ég és egyszercsak dörög egyet és máris jön egy gyors zuhé, ami tovább is áll. Ma a laborban többször volt áramszünet. Sőt, utána is generátorról működtünk. Voltak találgatások, hogy vmi elektromos egység vhol az egyetemen felrobbant, vagy mi történt... fogalmam sincs. Mindenesetre elég rossz volt, amikor elment az áram és a műszerek el kezdtek sípolni, mert hát ugye egy laborban a műszereknek menniük kell és jelezniük is kell, ha gond van. Aztán persze a légkondi se ment, ami miatt két percen belül a párás állott levegőt szívta mindenki. Nem volt kellemes. De legalább a lábam vissza tudott melegedni normális hőfokra. Ebédkor meghalt az élet, mert nem lehetett kártyával fizetni (és ez Amerikában óriási nagy probléma). A hőmérséklet ott még melegebb volt, elérte a természetes kellemes 25 fokot is szerintem. Mondjuk a pára az nem volt hozzá jó. Viszont mindenki panaszkodott milyen "meleg" van. Én erre csak annyit tudtam volna mondani, hogy igen, párás a levegő, de nincs meleg. Miért gondolja mindenki, hogy a párás fülledt levegő egyenlő a meleggel és ha jó hideg és száraz és mindenki pulcsiban ül, az jó??? Annyira kellemes volt abba belegondolni, hogy mondjuk légkondival kiszedik ezt a párát, de a hőfok marad. Oh, micsoda álom marad arról fantáziálni, hogy nyári felsőben és szoknyában ülhetek a laborban, ami után nem izzadom le a bőrt is magamról hazafele sétálva se az alatt a tíz perc alatt... de ez csak álom marad. Mondjuk egyre jobban bírom a hideget. Már szandált is fel bírok venni. Igaz, ilyenkor egy-két óra múlva fázik a lábam, de akkor magam alá gyűröm a széken és melengetem. Tegnap az edzésre bepakolt zoknimat se voltam rest magamra húzni. Olyan dühítő. Nem igazán tudom variálni a ruhatáramat, mert mindig kell nadrág meg pulcsi, pedig pólóból és rövid cuccból több van :(
Szóval egész nap kicsit kaotikus volt a hangulat az áramszünetek miatt. És blottolni se kezdtünk, mert még várunk vkire, vagy vmire. Viszont a kamerát a hét végére ígérik. Ma Chrisszel is diskuráltam, kitaláltuk hogy lehetne kísérleteket csinálni, ha meglesz majd a sötétszoba, ha megrendeljük ezt meg azt, ha... bárcsak már el tudnánk kezdeni :( De tudom, ez türelemjáték, nem összeegyeztethető aszámítógépes munka tempójával.
Egész nap nem voltam benne biztos, hogy elszabadulok hamarabb és sikerül elmennem mászni. Hezitáltam végig, hogy inkább talán nem. De aztán mivel végeztem a dolgaimmal, felkerekedtem (a mászócipőm és a ruhám persze reggel a biztonság kedvéért vittem magammal) és felültem az egyetemi buszra. Bementem és "hála" az ottani problémáknak, a számítógépes rendszerük nem működött, így ma ingyenesen kaptam felszerelést. A terem meg a fal kicsi, viszont tele van aknázva fogásokkal,azt hiszem ha eljárogatok, nem fogom megunni egy jódarabig. Kaptam beülőt és egy srác segített biztosítani. Mondtam neki, hogy nagyon kezdő vagyok. Nem gond, azt mondta. Aztán kérdeztem, hogy van-e nekik tanfolyamjuk. Azt mondta, hogy nyáron nincs, de ne aggódjak, itt mindenki örömmel segít nekem és tanácsokat is szívesen adnak, lehet tőlük tanulni. Aztán elmondta, hogy úgy lehet legjobban fejlődni, ha mászik az ember (ki gondolta volna?!) és ha jönnek mások is, lehet diskurálni és ez tök jó. Ennek nagyon örültem. Aztán látva a bizonytalanságomat, meg mondtam is neki, hogy nyugodtan szóljon bele és tanítson, hogy is kell, mert technikailag nulla vagyok és azért vagyok itt, hogy gyakoroljak. Szóval erre a srác elmondta az alapokat, pár tanácsot, meg amikor másztam is mondta mit hogy kéne fognom. Hú, nagyon hasznos volt, örültem neki. Persze iszonyat béna voltam, 2 utat próbáltam, az egyiken darabokban felküzdöttem magam majdnem a tetejéig (közben volt egy áthajlás, amin csaltam, de átküzdöttem magam), a másik úton meg úgy 3 fogásig jutottam. És ennyi volt, el is fáradtam. Kedvesek voltak, akik ott voltak. Rajtam kívül volt még 2 srác, akiket múltkor is láttam, amikor első héten elmentem megnézni a termet. Ők valószínűleg minden nap ott vannak. Meg egy lány mászott a (talán) barátjával, ők is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mivel ezeréve nem másztam, első pár fogás után teljesen elfáradt a karom, nagyon "kijöttem a formából" :( Aztán megtudtam, hogy nagyon keveset használom a lábaim (bizony, Laci, még én is túl sokat használom a karom, képzeld), meg elmagyarázta a kb ökölszabályokat egyensúly szempontjából... szerintem a fogások így is jóval nehezebbek voltak a legkezdőbb pályán is, mint otthon (itt alig volt rendes fogás). Nem azok az igazi markolatosak, messze is voltak, teljesen lábból kellett volna kinyomnom magam, meg volt egy trükkös keresztlábas mozdulat is, ami bár nem bírtam továbbmenni, élveztem. Aztán rájöttem, hogy gyenge vagyok, mondtam is, mert amikor megvolt a fogás, a srác mondta, hogy "yes, you've got it" (vagyis igen, megvan), viszont nem bírtam magamat erőből vagy lendületből továbbvinni :( Szóval az első alkalom nagyon gyengére sikerült, de mindezek ellenére virult a szám folyamatosan, nagyon jól éreztem magam, hogy megint önmagammal küzdhettem. Élvezem, hogy nehéz, elérhetetlen, aztán mégis megoldom. Már ha megoldom. Nincs az a félelmem a magastól, mint sziklán (főleg, mert nem jutottam magasra, olyan nehezen ment), ahol viszont sokkal jobban tapad a cipő (itt a falon egyáltalán nem tapadt a cipő. Volt, hogy a fogásról is lecsúsztam emiatt). Estem kisebbeket párszor, de nem szegte kedvem. Hazafele magnéziás kézzel és vigyorgó arccal távoztam. Azt hiszem, holnap megyek megint ;)
Szóval egész nap kicsit kaotikus volt a hangulat az áramszünetek miatt. És blottolni se kezdtünk, mert még várunk vkire, vagy vmire. Viszont a kamerát a hét végére ígérik. Ma Chrisszel is diskuráltam, kitaláltuk hogy lehetne kísérleteket csinálni, ha meglesz majd a sötétszoba, ha megrendeljük ezt meg azt, ha... bárcsak már el tudnánk kezdeni :( De tudom, ez türelemjáték, nem összeegyeztethető aszámítógépes munka tempójával.
Egész nap nem voltam benne biztos, hogy elszabadulok hamarabb és sikerül elmennem mászni. Hezitáltam végig, hogy inkább talán nem. De aztán mivel végeztem a dolgaimmal, felkerekedtem (a mászócipőm és a ruhám persze reggel a biztonság kedvéért vittem magammal) és felültem az egyetemi buszra. Bementem és "hála" az ottani problémáknak, a számítógépes rendszerük nem működött, így ma ingyenesen kaptam felszerelést. A terem meg a fal kicsi, viszont tele van aknázva fogásokkal,azt hiszem ha eljárogatok, nem fogom megunni egy jódarabig. Kaptam beülőt és egy srác segített biztosítani. Mondtam neki, hogy nagyon kezdő vagyok. Nem gond, azt mondta. Aztán kérdeztem, hogy van-e nekik tanfolyamjuk. Azt mondta, hogy nyáron nincs, de ne aggódjak, itt mindenki örömmel segít nekem és tanácsokat is szívesen adnak, lehet tőlük tanulni. Aztán elmondta, hogy úgy lehet legjobban fejlődni, ha mászik az ember (ki gondolta volna?!) és ha jönnek mások is, lehet diskurálni és ez tök jó. Ennek nagyon örültem. Aztán látva a bizonytalanságomat, meg mondtam is neki, hogy nyugodtan szóljon bele és tanítson, hogy is kell, mert technikailag nulla vagyok és azért vagyok itt, hogy gyakoroljak. Szóval erre a srác elmondta az alapokat, pár tanácsot, meg amikor másztam is mondta mit hogy kéne fognom. Hú, nagyon hasznos volt, örültem neki. Persze iszonyat béna voltam, 2 utat próbáltam, az egyiken darabokban felküzdöttem magam majdnem a tetejéig (közben volt egy áthajlás, amin csaltam, de átküzdöttem magam), a másik úton meg úgy 3 fogásig jutottam. És ennyi volt, el is fáradtam. Kedvesek voltak, akik ott voltak. Rajtam kívül volt még 2 srác, akiket múltkor is láttam, amikor első héten elmentem megnézni a termet. Ők valószínűleg minden nap ott vannak. Meg egy lány mászott a (talán) barátjával, ők is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mivel ezeréve nem másztam, első pár fogás után teljesen elfáradt a karom, nagyon "kijöttem a formából" :( Aztán megtudtam, hogy nagyon keveset használom a lábaim (bizony, Laci, még én is túl sokat használom a karom, képzeld), meg elmagyarázta a kb ökölszabályokat egyensúly szempontjából... szerintem a fogások így is jóval nehezebbek voltak a legkezdőbb pályán is, mint otthon (itt alig volt rendes fogás). Nem azok az igazi markolatosak, messze is voltak, teljesen lábból kellett volna kinyomnom magam, meg volt egy trükkös keresztlábas mozdulat is, ami bár nem bírtam továbbmenni, élveztem. Aztán rájöttem, hogy gyenge vagyok, mondtam is, mert amikor megvolt a fogás, a srác mondta, hogy "yes, you've got it" (vagyis igen, megvan), viszont nem bírtam magamat erőből vagy lendületből továbbvinni :( Szóval az első alkalom nagyon gyengére sikerült, de mindezek ellenére virult a szám folyamatosan, nagyon jól éreztem magam, hogy megint önmagammal küzdhettem. Élvezem, hogy nehéz, elérhetetlen, aztán mégis megoldom. Már ha megoldom. Nincs az a félelmem a magastól, mint sziklán (főleg, mert nem jutottam magasra, olyan nehezen ment), ahol viszont sokkal jobban tapad a cipő (itt a falon egyáltalán nem tapadt a cipő. Volt, hogy a fogásról is lecsúsztam emiatt). Estem kisebbeket párszor, de nem szegte kedvem. Hazafele magnéziás kézzel és vigyorgó arccal távoztam. Azt hiszem, holnap megyek megint ;)
2010. június 14., hétfő
Downtown - belváros
Ma ügyet kellett intéznem. Ezért bementem a belvárosba. A nap azzal kezdődött, hogy a kukásautó megint hajnalban jött... de még szerintem bőven sötét is volt. Mintha az éjszaka közepén ürítenék. Sípol a tolatóradarja, zörög a fémkasztnival. Kellemes. Majd futottam egy rossz egyetemi busz után, amire fel is szálltam. Nem volt túl rossz, de jobb is lehetett volna, nem tett le elég közel a másik buszmegállóhoz. Kibírtam azt a 10 perc sétát. Csak hol elkezdett esni, hol elállt. Nagyon hülye idő volt ma.
Aztán vártam fél órát az alig jelzett buszmegállóban. Kezemben kikészítve a buszjegyre az apró, jön a busz, felszállok. Az arányok olyan Cincinantisek voltak, egy bácsi volt még egyedül rajtam kívül fehér ember. Majd keresztülmentünk a busszal a "gázosabb" környékeken. Olyan szomorú azt látni, hogy ezer éves, de ugyanakkor izgi és Amerikához képest különleges régi házakkal van tele a város, ami olyan csinos lenne felújítva. Ehelyett az utcán csoportokban lézengenek a filmszereplőkre hasonlító hosszúgatyás "menőgyerekek". Szóval láttam én ma csudákat. A kedvenc viseletem az a fekete nylonharisnya a fejükön. Azon nagyon tudok magamba nevetni, minek teszik rá azt a műszálas áttetsző förmedvényt?! Jó, nem értek én a rapper divathoz :) Aztán amikor már gyanús volt, hogy hamarosan le kell szállnom, megkérdeztem a bácsit mellettem, hol is kéne leszállnom. A sofőrrel együtt nagyon kommunikatívek voltak, aranyosan segítettek. A bácsi közölte velem, hogy az USA legbiztonságosabb belvárosában vagyok, nem lesz semmi gond, sima ügy lesz legyalogolnom azt a két utcát, amit kellett. Igaza is volt, bár igazából nem volt szükségem a nyugtatására, egyáltalán nem volt bennem félsz. És nem is kellett. Annyi rosszat olvastam róla, de nem éreztem, hogy borzalmas lenne, sőt. Kicsit talán szomorú, az emberek nem azok a puccos gazdagok, de teljesen szimpatikusaknak tűntek. Mondjuk láttam ma fehér nőket erős fekete akcentussal beszélni, na az meglepett. Egyébként Cincinnatire nem jellemző a sűrű belváros látképe, alig voltak az utcán (vagy csak a néha eleredő eső miatt, nem tudom). Könnyen megtaláltam a hivatalt, ahol könnyen átmotozták a dolgaimat és ahol könnyen sorszámot is húztam és vártam. Majd az egész procedúra egy papír kitöltése volt és leadása, 2 perc. Majd visszaslattyogtam a buszmegállóba és tapasztalt utasként felpattantam. Vagy hát mégse voltam annyira tapasztalt, mert a sofőrtől azért csak megkérdeztem, hogy a Gyerekkórházhoz közelebb (ahol lakom) is megáll-e, vagy csak ott, ahol felszálltam (mivel azt mondták nekem az egyetemen, hogy ott szálljak fel, de az a másik campus másik végében van). Szóval volt később is megálló, közelebb.
Rettenetes meleg volt ma. Ez a pára, valami gyilkos. Maga a levegő olyan kellemes 25-27 fok lenne, de a pára... most ahogy este hazasétáltam is azt hittem, hogy megfulladok. Ráadásul a pára miatt folyamtosan begöndörödik a hajam. Tiszta Balázs Pali vagyok, csak kicsit kócosabban és "szálkásabban"... A hajam teljesen meghülyül a párától, rég volt már ilyen "dús" hatású.
Szóval délre végeztem is az egésszel.
Ma irodalmaztam, próbálok rájönni a cirkadián és a DNS-t károsító anyagok közötti kapcsolatra. Holnap meg Western blottolunk, Chris már át is küldte a protokollt.
Voltam ma tornateremben is. Még mindig nagyon jól esik, de már egyre jobban bírom. Minden alkalommal emelem a "tétet" és egyre kevésbé fáraszt. Vmit változtatnom kell. Mondjuk elmenni falat mászni :) Remélem, holnap időben végzünk és akkor délután meglátogatom a falat. Kell egy kis izomláz a hátamba is ;)
Aztán vártam fél órát az alig jelzett buszmegállóban. Kezemben kikészítve a buszjegyre az apró, jön a busz, felszállok. Az arányok olyan Cincinantisek voltak, egy bácsi volt még egyedül rajtam kívül fehér ember. Majd keresztülmentünk a busszal a "gázosabb" környékeken. Olyan szomorú azt látni, hogy ezer éves, de ugyanakkor izgi és Amerikához képest különleges régi házakkal van tele a város, ami olyan csinos lenne felújítva. Ehelyett az utcán csoportokban lézengenek a filmszereplőkre hasonlító hosszúgatyás "menőgyerekek". Szóval láttam én ma csudákat. A kedvenc viseletem az a fekete nylonharisnya a fejükön. Azon nagyon tudok magamba nevetni, minek teszik rá azt a műszálas áttetsző förmedvényt?! Jó, nem értek én a rapper divathoz :) Aztán amikor már gyanús volt, hogy hamarosan le kell szállnom, megkérdeztem a bácsit mellettem, hol is kéne leszállnom. A sofőrrel együtt nagyon kommunikatívek voltak, aranyosan segítettek. A bácsi közölte velem, hogy az USA legbiztonságosabb belvárosában vagyok, nem lesz semmi gond, sima ügy lesz legyalogolnom azt a két utcát, amit kellett. Igaza is volt, bár igazából nem volt szükségem a nyugtatására, egyáltalán nem volt bennem félsz. És nem is kellett. Annyi rosszat olvastam róla, de nem éreztem, hogy borzalmas lenne, sőt. Kicsit talán szomorú, az emberek nem azok a puccos gazdagok, de teljesen szimpatikusaknak tűntek. Mondjuk láttam ma fehér nőket erős fekete akcentussal beszélni, na az meglepett. Egyébként Cincinnatire nem jellemző a sűrű belváros látképe, alig voltak az utcán (vagy csak a néha eleredő eső miatt, nem tudom). Könnyen megtaláltam a hivatalt, ahol könnyen átmotozták a dolgaimat és ahol könnyen sorszámot is húztam és vártam. Majd az egész procedúra egy papír kitöltése volt és leadása, 2 perc. Majd visszaslattyogtam a buszmegállóba és tapasztalt utasként felpattantam. Vagy hát mégse voltam annyira tapasztalt, mert a sofőrtől azért csak megkérdeztem, hogy a Gyerekkórházhoz közelebb (ahol lakom) is megáll-e, vagy csak ott, ahol felszálltam (mivel azt mondták nekem az egyetemen, hogy ott szálljak fel, de az a másik campus másik végében van). Szóval volt később is megálló, közelebb.
Rettenetes meleg volt ma. Ez a pára, valami gyilkos. Maga a levegő olyan kellemes 25-27 fok lenne, de a pára... most ahogy este hazasétáltam is azt hittem, hogy megfulladok. Ráadásul a pára miatt folyamtosan begöndörödik a hajam. Tiszta Balázs Pali vagyok, csak kicsit kócosabban és "szálkásabban"... A hajam teljesen meghülyül a párától, rég volt már ilyen "dús" hatású.
Szóval délre végeztem is az egésszel.
Ma irodalmaztam, próbálok rájönni a cirkadián és a DNS-t károsító anyagok közötti kapcsolatra. Holnap meg Western blottolunk, Chris már át is küldte a protokollt.
Voltam ma tornateremben is. Még mindig nagyon jól esik, de már egyre jobban bírom. Minden alkalommal emelem a "tétet" és egyre kevésbé fáraszt. Vmit változtatnom kell. Mondjuk elmenni falat mászni :) Remélem, holnap időben végzünk és akkor délután meglátogatom a falat. Kell egy kis izomláz a hátamba is ;)
2010. június 12., szombat
Mi is van
Voltam bevásárolni. Nagyon büszke voltam magamra, mert a bolt kártyájával több, mint 7 dolcsit spóroltam ;) Aztán főztem magamnak csirkehusit fűszerrel (ugyanis vettem husit is meg fűszert is). Meg brokkolival :D Most főztem először magamtól és rá kell jönnöm, ez a zöldség maga egy desszert, imádom. Nem értem, eddig miért nem szerettem. Eddig mindig túlfőzve vagy olajosan ettem. Pedig ropogósan a legjobb. Hm. Aztán vettem pancake port is, meg juharszirupot és áfonyát. Holnap ez lesz a reggelim. Lehet, kezdek rossz útra térni kaja ügyben? Áh, ennyi nekem is jár :) Majd ma azon kaptam magam, hogy elővettem a mászócipőmet a "closetből", felvettem a lábamra, mászóvideókat nézek... azt hiszem, a jövő héten muszáj lesz elmennem az itteni mászótermbe (főleg, hogy megtudtam, mivel az edzőterembe regisztráltam, a mászóterem is ingyenes. Óriási lehetőségek a drága Trento után. Trentoban csak a fal van ingyen...mondjuk az legalább a Garda-tóra néz. De beltéri mászófala nincs :( ). Kell egy kis stresszlevezetés, koncentráció, csak én és a (nem létező) erőm és a fal és a cél elérése. A futás is nagyon kikapcsol, de már hiányzik a megdagadt alkarom és hátizmaim fájdalma. Elválik, hogy és mikor tudok menni. Mert a terem nagyon keveset van csak nyitva és már az egyetemi ingyenbusz se jár, hanem 15 perc séta. Kiderül. Ja és már 7 szóra bővült a kóreai szókincsem. És ma használtam is ;) Teljesen megszoktam, ahogy a szavak végét megnyújtják. Furcsa persze, de nem zavaró, sőt. Esküszöm, tetszik a nyelv :) Ázsiai nyelvet még ügyse beszélek :P És csak 24 betű az ábécéjük.
2010. június 11., péntek
Megint van és megint nem volt net
Ma voltunk egy Fisher reklám bemutatón, ahol ingyen pólót szereztünk. És még jól is néz ki :)
Aztán az internet megint nem volt, de aztán most újra van
Sikerült regisztrálnom az edzőterembe. A srác nagyon rendes volt. Elvileg ha mindkét egyetemi sportlétesítménybe kérek tagságot, akkor egy húszassal(!) drágább lett volna, kérdezte, hogy kell-e nekem. Én mondtam, hogy hát szeretnék falat mászni, de nem tudom, mikor jön össze mert olyan kevésszer vannak nyitva. Erre ideadta az olcsóbb bérletet, de belépest adott a másik campus dolgaihoz is. Így ma már "joggal" mozogtam és izzadtam sokat.
Közben a vb is elkezdődött.
Sikerült ma csalódnom is. Imádom az ananászt, hát még múlt héten vettem egy konzervvel. Erre ma kibontom és ez "crushed" ananász, ami ananászpépszerű maszlagot jelent. Ízre jó, de aki ezt kitalálta...mire jó ez?
Hétfőn mostmár el kéne intéznem a hivatalos dolgokat a belvárosban. A múltkori adózásos eset után a sok körlevelező dolgozó közül egy se válaszolt még. Nem tudom, hogy most még mindig vitatják, mi legyen velem, vagy mi is történik körülöttem?
Ja és kitöltöttem életem első csekkjét a lakbérrel. Utólag esett le, sikerült is elírnom egy icipicit az angolt... reméljük, ez nem változtat semmin.
Még várom, hogy az Olaszországba kiküldött bankkártyám is ideérjen.
Chris a hétvégén nincs, de szerintem Seonyounggal meg Sunnal (bocsánat, múltkor rosszul írtam, nem San hanem Sun) megyek holnap vásárolni.
Holnaptól egész jövő hét végéig esőt mond. Micsoda jókedvre derítő hír.
Lehet, holnap bemegyek a fitness terembe edzeni egy kicsit. Annyira jó, hogy a futásnál is mondjuk az első 10-15 percben még ég a lábam, aztán elérek egy holtpontot és úgy élvezem, hogy a gép pittyeg rám, hogy mostmár lejárt az a beállított 30-40 perc. Felfrissít. Meg előtte lépegetek is 20 percet, meg erősítek. Annyira jól esik, kiüríti az agyam.
Aztán az internet megint nem volt, de aztán most újra van
Sikerült regisztrálnom az edzőterembe. A srác nagyon rendes volt. Elvileg ha mindkét egyetemi sportlétesítménybe kérek tagságot, akkor egy húszassal(!) drágább lett volna, kérdezte, hogy kell-e nekem. Én mondtam, hogy hát szeretnék falat mászni, de nem tudom, mikor jön össze mert olyan kevésszer vannak nyitva. Erre ideadta az olcsóbb bérletet, de belépest adott a másik campus dolgaihoz is. Így ma már "joggal" mozogtam és izzadtam sokat.
Közben a vb is elkezdődött.
Sikerült ma csalódnom is. Imádom az ananászt, hát még múlt héten vettem egy konzervvel. Erre ma kibontom és ez "crushed" ananász, ami ananászpépszerű maszlagot jelent. Ízre jó, de aki ezt kitalálta...mire jó ez?
Hétfőn mostmár el kéne intéznem a hivatalos dolgokat a belvárosban. A múltkori adózásos eset után a sok körlevelező dolgozó közül egy se válaszolt még. Nem tudom, hogy most még mindig vitatják, mi legyen velem, vagy mi is történik körülöttem?
Ja és kitöltöttem életem első csekkjét a lakbérrel. Utólag esett le, sikerült is elírnom egy icipicit az angolt... reméljük, ez nem változtat semmin.
Még várom, hogy az Olaszországba kiküldött bankkártyám is ideérjen.
Chris a hétvégén nincs, de szerintem Seonyounggal meg Sunnal (bocsánat, múltkor rosszul írtam, nem San hanem Sun) megyek holnap vásárolni.
Holnaptól egész jövő hét végéig esőt mond. Micsoda jókedvre derítő hír.
Lehet, holnap bemegyek a fitness terembe edzeni egy kicsit. Annyira jó, hogy a futásnál is mondjuk az első 10-15 percben még ég a lábam, aztán elérek egy holtpontot és úgy élvezem, hogy a gép pittyeg rám, hogy mostmár lejárt az a beállított 30-40 perc. Felfrissít. Meg előtte lépegetek is 20 percet, meg erősítek. Annyira jól esik, kiüríti az agyam.
Hírek
Megvagyok. Semmi különös. Megjavult az internet otthon. Ma megint megyek edzeni. A héten az eső is esett. Ma kezd az VB. Tegnap tanultam pár szót kóreaiul. Itt a hétvége és rá kéne vennem magam, hogy dolgozzak.
2010. június 9., szerda
Bürokrácia, az én mumusom
Itt vagyok. Két bürokratikus dolgot kellett elintéznem. Mindkettő csőd.
Előszöris az adózással van kavarás. Hova is tartozom, most akkor levonják az adót, de nem értem, miért. Ja és a social security number első verzióban "nem kell", másodikban "hogy gondolhattam, hogy nem kell, hát az mindenképp kell" és odáig fajult, hogy "nem szükséges, de csináljam meg". És a rossz, hogy nem a SSN igényléssel van bajom. Ezt én igénylem, ez oké. De a többi... áh, hagyjuk. A mai egész napom emailek váltásával telt. Lefáradtam.
A másik. Bank. Bankszámlát nyitottam. Jól nyitottam, meséltem, örültem. Nem érkezik az a kártya. Erre ma szól Laci, hogy juhé, megérkezett Trentoba. Erre a kártyára várok, hogy legyen kártyaszámom és pinkódom, hogy beléphessek online és elintézhessem a lakbért. Most Laci küldheti Olaszországból ide. Még jó, hogy megadtam nekik az amerikai címemet... De így két kártyám is lesz, mert most adtak egy másikat, ami gyakorlatilag csak pénzfelvétre jó. De én nem akarok pénzt felvenni, csak online bankozni. A lényeg, legalább ez megvan.
Az egyetlen pozitívum a mai napban, hogy voltam konditeremben, futottam először 20 percet könnyen egy lépegetősgéppel bemelegítésként, aztán kicsit edzettem majd "levezettem" 30 perc futással. Leizzadtam, iszonyatosan élveztem, friss a testem, a lelkem. Mostmár mehetek haza.
Előszöris az adózással van kavarás. Hova is tartozom, most akkor levonják az adót, de nem értem, miért. Ja és a social security number első verzióban "nem kell", másodikban "hogy gondolhattam, hogy nem kell, hát az mindenképp kell" és odáig fajult, hogy "nem szükséges, de csináljam meg". És a rossz, hogy nem a SSN igényléssel van bajom. Ezt én igénylem, ez oké. De a többi... áh, hagyjuk. A mai egész napom emailek váltásával telt. Lefáradtam.
A másik. Bank. Bankszámlát nyitottam. Jól nyitottam, meséltem, örültem. Nem érkezik az a kártya. Erre ma szól Laci, hogy juhé, megérkezett Trentoba. Erre a kártyára várok, hogy legyen kártyaszámom és pinkódom, hogy beléphessek online és elintézhessem a lakbért. Most Laci küldheti Olaszországból ide. Még jó, hogy megadtam nekik az amerikai címemet... De így két kártyám is lesz, mert most adtak egy másikat, ami gyakorlatilag csak pénzfelvétre jó. De én nem akarok pénzt felvenni, csak online bankozni. A lényeg, legalább ez megvan.
Az egyetlen pozitívum a mai napban, hogy voltam konditeremben, futottam először 20 percet könnyen egy lépegetősgéppel bemelegítésként, aztán kicsit edzettem majd "levezettem" 30 perc futással. Leizzadtam, iszonyatosan élveztem, friss a testem, a lelkem. Mostmár mehetek haza.
2010. június 8., kedd
Újabb hét
Regisztráltam... volna a fitness terembe, ha tudták volna pontosan mi is a státuszom itt és mennyit kell fizetnem. De kiderítik. És engedtek azért tegnap tornázni :)
Nem vittem nagyon túlzásba, egy bő félórát mozogtam. Azzal kezdtem, hogy jól felállítottam a futópadot az általam gondolt km/h értékre, nade hopp, igen, ez itt Amerika, és itt mérföldben mérik a sebességet. Aztán pár perc múlva túl hamar görcsölő lábbal rájöttem, hogy ez (is) baj lehet. Meg persze azért régóta nem futottam rendszeresen (talán tavaly szeptemberben). De jó volt.
Az internet a szálláson nem működik. De már rajta van a tulaj az ügyön.
Aztán tegnap voltam egy előadáson. Így lehet csábítani a közönséget! Ingyen ebédcsomagot osztogattak. Szendvics, chips, gyümölcs, keksz, tésztaféle, innivaló. És szépen mindenki elvette, bevonult és megette az előadás elején. Nagyon furcsálltam a dolgot és én nem szeretek előadás (sőt, TV közben sem) enni. Szerintem itt nem volt ez olyan nagy gond, mivel észrevettem, a TV-nek például minden étkezésnél mennie kell. Nagyon rossz szokásnak tartom. Bár én is gyakorlom mostanában, mert egyedül enni szomorú.
És közben elkezdődött egy kis bürokratikus kavarás is. Amit eddig mondtak és intéztem, nem biztos, hogy pont úgy a jó. Most kell social security numbert igényelnem, ami hivatalba járkálással jár. Nem lettem boldogabb. És még mindig kérdéses, ki kell-e töltenem bizonyos papírokat, vagy sem. Majd megoldódik. Majd szólnak, ha kell valami.
Nem vittem nagyon túlzásba, egy bő félórát mozogtam. Azzal kezdtem, hogy jól felállítottam a futópadot az általam gondolt km/h értékre, nade hopp, igen, ez itt Amerika, és itt mérföldben mérik a sebességet. Aztán pár perc múlva túl hamar görcsölő lábbal rájöttem, hogy ez (is) baj lehet. Meg persze azért régóta nem futottam rendszeresen (talán tavaly szeptemberben). De jó volt.
Az internet a szálláson nem működik. De már rajta van a tulaj az ügyön.
Aztán tegnap voltam egy előadáson. Így lehet csábítani a közönséget! Ingyen ebédcsomagot osztogattak. Szendvics, chips, gyümölcs, keksz, tésztaféle, innivaló. És szépen mindenki elvette, bevonult és megette az előadás elején. Nagyon furcsálltam a dolgot és én nem szeretek előadás (sőt, TV közben sem) enni. Szerintem itt nem volt ez olyan nagy gond, mivel észrevettem, a TV-nek például minden étkezésnél mennie kell. Nagyon rossz szokásnak tartom. Bár én is gyakorlom mostanában, mert egyedül enni szomorú.
És közben elkezdődött egy kis bürokratikus kavarás is. Amit eddig mondtak és intéztem, nem biztos, hogy pont úgy a jó. Most kell social security numbert igényelnem, ami hivatalba járkálással jár. Nem lettem boldogabb. És még mindig kérdéses, ki kell-e töltenem bizonyos papírokat, vagy sem. Majd megoldódik. Majd szólnak, ha kell valami.
2010. június 7., hétfő
Fotók, Cincinnati belvárosa
Nos, nem nagyon tudtam hovavariálni a témát.
Ez itt Newport
Ez itt meg Seonyoung, Chris és San
És a Hong labor :) Momentán mi hárman dolgozunk együtt.
Aztán Cincinnati a Kentucky oldalról (vagyis az ott Ohio)
Aztán naplementés
Aztán éjszakai
Aztán Chris
Aztán megint éjszakai.
Ennyi :)
Ez itt Newport
Ez itt meg Seonyoung, Chris és San
És a Hong labor :) Momentán mi hárman dolgozunk együtt.
Aztán Cincinnati a Kentucky oldalról (vagyis az ott Ohio)
Aztán naplementés
Aztán éjszakai
Aztán Chris
Aztán megint éjszakai.
Ennyi :)
2. hétvége
Néha szerteném az állandóan működésben lévő légkondi és laborműszerek zaját és levegőjét egy magashegyi csendre és oxigénnel teli friss levegőjére cserélni. Nagyon hiányzik, be kell, hogy valljam. Trento és a hegyek egy más világ. Imádom, gyönyörű. Irigykedem Lacira.
Pénteken mikroszkópoztam, sejttenyészetet oltottam, megint újabb és újabb dolgok kerültek elő. Tetszik.
Aztán hétvége. Szombaton vásárolni vittek engem, majd moziba mentünk. Hát igen. Van élet a UC-n (Cincinnati-i Egyetemen) és környékén kívül is. Először bevásárolni most egy másik Krogerbe mentünk, kicsit messzebb. És ott a házak szépek, újak, nagy kerttel és közparkkal. Egy másik Cincinnatibe érkeztünk. Aztán délután a mozi. Átmentünk Kentuckyba. Ugyanis Cincinnatit úgy kell elképzelni, hogy olyannyira Ohio és Kentucky határán található, hogy a határ a folyó, ami kettévágja a várost. És állítólag a Kentucky oldalon vannak a "fun" dolgok. Mi csak a folyópartra mentünk, Newportra. Ez egy komplexum, ahol van akvárium, éttermek, mozik. Hangulatos. Megnéztük a Perzsa hercegét. Az úgy volt, hogy nem tudtuk, melyik filmet nézzük, de a két fiú nagyon ezt akarta. Aztán a kóreai kolleginám arcán láttam, ő is inkább a Shreket nézte volna 3D-ben, de néma gyerekeknek anyja se...így maradt ez. Ez egy olyan tipikus film volt, amit ha otthon nézek, akkor az 5. percben kikapcsolom, viszont ahogy továbbnéztem a moziban, elkezdtem élvezni és a végére még nem is lett rossz. Mondjuk kicsit "fantazi", nagyon amcsis itt-ott, világmegváltós és romantikus. Ajánlom, főleg fiúknak a sok számítógépes akciójelenet és a főszereplő színésznő miatt, de a főhős pasi engem Kern Andrásra emlékeztetett (nem tudom megmondani, miért. A vonásai, a szemei állása) és sokszor nem értettem, miért azt csinálták a filmben, amit. De egyébként jó megnézni, kikapcsoló kellemes délutáni filmecske. De a kolleginámmal elhatároztuk, azért a Shreket megnézzük 3D-ben.
Majd készültek Hong-csoport-képek (az itteni főnököm neve Hong) :) és beültünk egy német sörkertbe. Valóban minden német volt, utolsó porcikájáig. Még a zene is. Aztán ittunk német sört és ettem egy szendvicset. Jól éreztük magunkat. Mesélték, hogy állítólag itt óriási német kolónia él, van Oktoberfest is minden szeptemberben. Aztán azt is hallottam, hogy Cincinnatibe állítólag Kentuckyból annakidején rengeteg rabszolga próbált átszökni a folyón keresztül, de sokan odavesztek (meg ahogy nézem a lakosokat, sokan át is érhettek...). Megint meghallgattam, hogy mennyire veszélyes egy város, de igazából csak némelyik része (ahogy máshol is így van ez). Én meg megállapítottam, hogy a város az szép, de mi és az egyetem épp a nem annyira jó részen van. Mondjuk az egyetem maga teljesen kultúr és a közvetlen környezete se rémisztő. És ne aggódjon senki, vigyázok. Este nem szabad gyalog menni sehova állítólag és én ezt be is tartom.
Elment hétvégén a net itthon, nem tudom, mikorra javul meg. Nem ártana munka miatt sem, ha lenne :(
Sikerült rátalálnom a wafflesre a boltban, ma azt reggeliztem. De az egészséges verziót vettem, ez nem volt annyira ízletes, mint a fahéjas (fahéjasat most nem is láttam). Vettem rengeteg gyümölcsöt meg zöldséget meg joghurtot. Igyekszem tartani a formám. A gyümölcsöknek annyira nincs ízük, hogy mindig óriásit kell csalódnom :( Amerikában minden extraédes, extraízes, kivéve a gyümölcsöket :( Se a málna, se a cseresznye, se az alma :( Ha hazamegyek, fagyasztott és befőtt formában muszáj a nyári ízeket bevinnem, mert szomorú lenne anélkül az év. Nyár igazi finom gyümölcsök nélkül. Szörnyű.
És mostmár jövőhéten beiratkozom a sportcenterbe és lehet futni rendszeresen, átmozgatni a testem, hogy kikapcsoljon az agyam.
Csak halkan jegyzem meg, hogy a második hét (a 23-ból) letelt.
És mégvalami. Tegnap reggel arra keltem, hogy szakad az eső és mintha nagy szél is lenne. Erre a TV-ben látom, hogy tornádó meg vihar volt a környéken. Persze hogy mennyire a környéken, nem tudom. Az államban valahol.
Pénteken mikroszkópoztam, sejttenyészetet oltottam, megint újabb és újabb dolgok kerültek elő. Tetszik.
Aztán hétvége. Szombaton vásárolni vittek engem, majd moziba mentünk. Hát igen. Van élet a UC-n (Cincinnati-i Egyetemen) és környékén kívül is. Először bevásárolni most egy másik Krogerbe mentünk, kicsit messzebb. És ott a házak szépek, újak, nagy kerttel és közparkkal. Egy másik Cincinnatibe érkeztünk. Aztán délután a mozi. Átmentünk Kentuckyba. Ugyanis Cincinnatit úgy kell elképzelni, hogy olyannyira Ohio és Kentucky határán található, hogy a határ a folyó, ami kettévágja a várost. És állítólag a Kentucky oldalon vannak a "fun" dolgok. Mi csak a folyópartra mentünk, Newportra. Ez egy komplexum, ahol van akvárium, éttermek, mozik. Hangulatos. Megnéztük a Perzsa hercegét. Az úgy volt, hogy nem tudtuk, melyik filmet nézzük, de a két fiú nagyon ezt akarta. Aztán a kóreai kolleginám arcán láttam, ő is inkább a Shreket nézte volna 3D-ben, de néma gyerekeknek anyja se...így maradt ez. Ez egy olyan tipikus film volt, amit ha otthon nézek, akkor az 5. percben kikapcsolom, viszont ahogy továbbnéztem a moziban, elkezdtem élvezni és a végére még nem is lett rossz. Mondjuk kicsit "fantazi", nagyon amcsis itt-ott, világmegváltós és romantikus. Ajánlom, főleg fiúknak a sok számítógépes akciójelenet és a főszereplő színésznő miatt, de a főhős pasi engem Kern Andrásra emlékeztetett (nem tudom megmondani, miért. A vonásai, a szemei állása) és sokszor nem értettem, miért azt csinálták a filmben, amit. De egyébként jó megnézni, kikapcsoló kellemes délutáni filmecske. De a kolleginámmal elhatároztuk, azért a Shreket megnézzük 3D-ben.
Majd készültek Hong-csoport-képek (az itteni főnököm neve Hong) :) és beültünk egy német sörkertbe. Valóban minden német volt, utolsó porcikájáig. Még a zene is. Aztán ittunk német sört és ettem egy szendvicset. Jól éreztük magunkat. Mesélték, hogy állítólag itt óriási német kolónia él, van Oktoberfest is minden szeptemberben. Aztán azt is hallottam, hogy Cincinnatibe állítólag Kentuckyból annakidején rengeteg rabszolga próbált átszökni a folyón keresztül, de sokan odavesztek (meg ahogy nézem a lakosokat, sokan át is érhettek...). Megint meghallgattam, hogy mennyire veszélyes egy város, de igazából csak némelyik része (ahogy máshol is így van ez). Én meg megállapítottam, hogy a város az szép, de mi és az egyetem épp a nem annyira jó részen van. Mondjuk az egyetem maga teljesen kultúr és a közvetlen környezete se rémisztő. És ne aggódjon senki, vigyázok. Este nem szabad gyalog menni sehova állítólag és én ezt be is tartom.
Elment hétvégén a net itthon, nem tudom, mikorra javul meg. Nem ártana munka miatt sem, ha lenne :(
Sikerült rátalálnom a wafflesre a boltban, ma azt reggeliztem. De az egészséges verziót vettem, ez nem volt annyira ízletes, mint a fahéjas (fahéjasat most nem is láttam). Vettem rengeteg gyümölcsöt meg zöldséget meg joghurtot. Igyekszem tartani a formám. A gyümölcsöknek annyira nincs ízük, hogy mindig óriásit kell csalódnom :( Amerikában minden extraédes, extraízes, kivéve a gyümölcsöket :( Se a málna, se a cseresznye, se az alma :( Ha hazamegyek, fagyasztott és befőtt formában muszáj a nyári ízeket bevinnem, mert szomorú lenne anélkül az év. Nyár igazi finom gyümölcsök nélkül. Szörnyű.
És mostmár jövőhéten beiratkozom a sportcenterbe és lehet futni rendszeresen, átmozgatni a testem, hogy kikapcsoljon az agyam.
Csak halkan jegyzem meg, hogy a második hét (a 23-ból) letelt.
És mégvalami. Tegnap reggel arra keltem, hogy szakad az eső és mintha nagy szél is lenne. Erre a TV-ben látom, hogy tornádó meg vihar volt a környéken. Persze hogy mennyire a környéken, nem tudom. Az államban valahol.
2010. június 3., csütörtök
Újabb nap
Kezdem megszokni a vidéket, az embereket az utcán. Nem is olyan rémisztő.
Aztán a munka az ma sem maradt el. Spektrofotométereztem. Nem vmi izgi, de ezt is kell csinálni :)
Aztán kiderítettem, hogy jövő héten érkezik a CCD kamera a laborba, amit nekem kell majd üzembe helyeznem és aztán kezdődhet a fluoreszcens jelölés és az éles munka.
Ma majdnem esett kicsit, de nem. Tegnap este dörgött meg villámlott, de nem esett. Párás a levegő. Nagyon. A kenyerem, amit vásároltam, 2 nap után teljesen bepenészedett :( Na ennek nem örültem.
Aztán a munka az ma sem maradt el. Spektrofotométereztem. Nem vmi izgi, de ezt is kell csinálni :)
Aztán kiderítettem, hogy jövő héten érkezik a CCD kamera a laborba, amit nekem kell majd üzembe helyeznem és aztán kezdődhet a fluoreszcens jelölés és az éles munka.
Ma majdnem esett kicsit, de nem. Tegnap este dörgött meg villámlott, de nem esett. Párás a levegő. Nagyon. A kenyerem, amit vásároltam, 2 nap után teljesen bepenészedett :( Na ennek nem örültem.
2010. június 2., szerda
Második
A második nap nem volt kevésbé sűrű, mint az első. Csak ma többet nyúlkáltam folyékony nitrogénben és steril boxban is dolgoztam. Tanulom az alapokat. Kíváncsian várom, hogy elkezdhessem a saját kísérleteimet. Jegyzőkönyv kész lett mára is. Vissza-visszajöttek egyetemi laboréveim emlékei a tárázásnál és a vízfürdőnél. Csak azokkal a fránya pindúr Eppendorf kémcsövek tetejével gyűlik meg mindig a bajom (fél kézzel kinyitni-becsukni... még gyakorlatra szorul). De szoktunk hozzá "sörbontót" is használni, kicsi műanyag, tényleg mint egy sörnyitó és az Eppendorf máris könnyebben tárul.
Néha kicsit úgy érzem amúgy magam, mint egy kórházos sorozatban. Amikor ebédnél megjelennek a kék, meg zöld, meg rózsaszín felsőkben és alsókban, szájmaszk a nyakban, műanyag cipőre húzható "bugyi" a lábon. Mintha most léptek volna ki a műtőből. Annyira fura.
Kezdek megedződni. Ma már nyári papucsban voltam dolgozni és egyáltalán nem fáztam (hozzá kell tegyem, a pulcsim azért végig rajtam volt), még akkor sem, amikor sikerült ráöntenem a nitrogént. Sokat beszélek róla, de bevallom, tetszik :) Meg úgy általában élvezem a munkát. Csak nem tudom, hogy fogok másra is időt szorítani. Mondjuk doktorira. Ne is emlegessük inkább.
Be akarok iratkozni a fitness terembe. Ha lenne időm eljárni :(
Néha kicsit úgy érzem amúgy magam, mint egy kórházos sorozatban. Amikor ebédnél megjelennek a kék, meg zöld, meg rózsaszín felsőkben és alsókban, szájmaszk a nyakban, műanyag cipőre húzható "bugyi" a lábon. Mintha most léptek volna ki a műtőből. Annyira fura.
Kezdek megedződni. Ma már nyári papucsban voltam dolgozni és egyáltalán nem fáztam (hozzá kell tegyem, a pulcsim azért végig rajtam volt), még akkor sem, amikor sikerült ráöntenem a nitrogént. Sokat beszélek róla, de bevallom, tetszik :) Meg úgy általában élvezem a munkát. Csak nem tudom, hogy fogok másra is időt szorítani. Mondjuk doktorira. Ne is emlegessük inkább.
Be akarok iratkozni a fitness terembe. Ha lenne időm eljárni :(
2010. június 1., kedd
Első munkanap
Uh. Nem egyszerű.
Előszöris az itteni "főnököm" már ma befogott a munkába :) Mondjuk én nem nagyon bántam. De kimerültem. Ma megtanultam mosogatni (race tubot), meg scannelni, meg fehérjét kivonni. Sokat nyúlkáltam folyékony nitrogénben, ami nagyon nagyon hideg! Meg törtem mozsárral, pipettáztam, centrifugáltam Eppendorf kémcsőbe feldolgozott sejttartalmat... szóval megtanultam az alapokat (egy kis részét). Chris nagyon jó főnök eddig, alapos és mindent elmagyaráz rendesen, majd jól be is gyakoroltatja. Nem csak úgy kipróbáltuk, hanem az első 3 próbálkozásunk után hozott még többet. A másik lánnyal együtt tanuljuk a hogyismegyezt. Azt tudom, hogy a nap végére elfáradt a lábam, lefagytak az ujjaim és vigyorgott az arcom, hogy igen, a mai napom egy műanyag kesztyűben telt és ez jó. Mondjuk a scannelés nem a legérdekesebb meló, de hamár kinőttek azok a gombák, le kell őket fotózni valahogy. Aztán a jegyzőkönyvvel zártam a napot, mert azt 3 verzióban kell folyamatosan vezetnünk, amit Chris le is ellenőriz hetente... nem fogok unatkozni, ha így megy tovább, az biztos.
Aztán közben voltam a bankban, nyitottam bankszámlát és kaptam cuki csekkönyvet. Van benne malackás, meg tapsihapsis, meg dél-dakotai, meg Grand Canyon(! kedves emlékek :)) meg egyszínű kék, meg búzamezős. Ennyi talán. a malackásat már el is használta a bankos pasas :( pedig az olyan szimpi volt. Sajnos az indigó másolat, ami nálam fog maradni, az tök üres fehér.
Aztán egy kóreai csapattal ebédeltem. Azt hiszem, az 5 hónap végére félig kóreai leszek én is.
Holnap be akarok iratkozni a fitness terembe. Ugyanabban az épületben van, ahol a labor és már nagyon hiányzik a mozgás. Ma hirtelen ennyi.
Előszöris az itteni "főnököm" már ma befogott a munkába :) Mondjuk én nem nagyon bántam. De kimerültem. Ma megtanultam mosogatni (race tubot), meg scannelni, meg fehérjét kivonni. Sokat nyúlkáltam folyékony nitrogénben, ami nagyon nagyon hideg! Meg törtem mozsárral, pipettáztam, centrifugáltam Eppendorf kémcsőbe feldolgozott sejttartalmat... szóval megtanultam az alapokat (egy kis részét). Chris nagyon jó főnök eddig, alapos és mindent elmagyaráz rendesen, majd jól be is gyakoroltatja. Nem csak úgy kipróbáltuk, hanem az első 3 próbálkozásunk után hozott még többet. A másik lánnyal együtt tanuljuk a hogyismegyezt. Azt tudom, hogy a nap végére elfáradt a lábam, lefagytak az ujjaim és vigyorgott az arcom, hogy igen, a mai napom egy műanyag kesztyűben telt és ez jó. Mondjuk a scannelés nem a legérdekesebb meló, de hamár kinőttek azok a gombák, le kell őket fotózni valahogy. Aztán a jegyzőkönyvvel zártam a napot, mert azt 3 verzióban kell folyamatosan vezetnünk, amit Chris le is ellenőriz hetente... nem fogok unatkozni, ha így megy tovább, az biztos.
Aztán közben voltam a bankban, nyitottam bankszámlát és kaptam cuki csekkönyvet. Van benne malackás, meg tapsihapsis, meg dél-dakotai, meg Grand Canyon(! kedves emlékek :)) meg egyszínű kék, meg búzamezős. Ennyi talán. a malackásat már el is használta a bankos pasas :( pedig az olyan szimpi volt. Sajnos az indigó másolat, ami nálam fog maradni, az tök üres fehér.
Aztán egy kóreai csapattal ebédeltem. Azt hiszem, az 5 hónap végére félig kóreai leszek én is.
Holnap be akarok iratkozni a fitness terembe. Ugyanabban az épületben van, ahol a labor és már nagyon hiányzik a mozgás. Ma hirtelen ennyi.
Vérbeli cincinnati-i
Olyan vagyok,mint egy vérbeli cincinnati-i lakó. Már útbaigazításokat adok járókelőknek :) Ma reggel egy lány szólított le, merre van egy utca. És épp tudtam (4 utcanevet tudok a környéken, beletrafált).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)