Ma bevittem a fényképezőm a laborba. És feltettem a laborkamerához vett 1600 dolláros objektívet az én kis drágámra. Álom. Leírhatatlan. Csak vigyorogtam, élveztem, nem tértem magamhoz, ilyet még sose láttam, tapasztaltam, valami hihetetlen.
Szóval az objektív egy manuál fókuszos Nikon, 50mm gyújtótáv, 1.2 fényerő. Akinek ez mond bármit is. Az egész fém, nehéz, precíz, masszív, igazi profi darab. Két gyűrű van rajta. Egyikkel fókuszálni lehet, másikkal a rekesz mértékét állítani. Minél tágabb a rekesz, annál kisebb a mélységélesség, ami azt a fajta képet okozza, ami sötétben is nagyon éles és csak egy vékony síkban éles, a többi része a képnek erősen el van mosódva.
Előszöris utánajártam alaposan, mi is ez az objektív, mit tud és hogy kell vele bánni és hogy kompatibilis-e a gépemmel. Szerencsére igen. Bár mindent manuálisan kellett állítanom. Nem zavart.
Aztán csak vigyorogtam, amikor az LCD kijelzőjén megláttam az eredményt. Már az első, még korrekt beállítások nélküli képen is már látszott, ez döfi. Élveztem, csodálatos. Úgy érzem, mivel valószínűleg soha nem fog ilyen drága és klassz objektív a kezembe kerülni, nagyon szerencsés vagyok és rettenetesen imádtam használni. "Kattintgattam" és csak mosolyogtam. Még most is nehéz magamhoz térni. Boldog vagyok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése