Pozitív nap

A mai nap egész gördülékenyre sikerült.
A héten én vagyok a laborfelelős, ennek örömére ma "racetube"-okat ("versenycsövek", amiben gombát növesztünk) mostam, ami úgy általában a laborban folyó munkák "legalja". Szóval a legmacerásabb (ráadásul a kiklórozott áttetsző táptalaj mint egy csúszós kígyó siklik ki belőlük, elég gusztustalannal hat, bár én nem ódzkodtam, ellentétben az új lánnyal). Segítségemre volt az új amcsi lány, aki jövőre diplomázik és most itt gyakorlatozik, ha jól értettem. Most van kb abban a tanulófázisban, amiben én pár hete. És a mosogatásnál elkövette pont azt a hibát, amit anno én is (kicsit megnyugodott a lelkem, hogy nem vagyok egyedül vele).
Aztán Seonyoung elég elfoglalt volt, így egyszer megkért, hogy szálljak már be és csináljam meg a Westernblot pár részét helyette. Szívesen gyakoroltam.
Mint a héten ezért felelős ember, fogyóban lévő oldatot is kutyultam.
Mindeközben barátkozom egy új számítógépes programmal ("természetesen" Mac-en). DNS-t kell majd terveznem (mármint plazmidot, aki érti). Nagyon fenszi, nagyon csinos, mindent tudó designer program ez. Viszont számomra még nem egyértelmű a működése és a neten fellelhető adatbázisokban is hajlamos vagyok elveszni. De örülök, hogy ilyennel is kell foglalkoznom, mert magamtól sose vetemedtem arra, hogy beleássam magam ilyesmi bioinformatikus dolgokba. Mindenképp hasznos, azt hiszem.
Aztán a héten Chrisszel diskuráltam szimulációkról, nagyon optimista.
Majd úgy döntöttünk, ma eljött a nagy nap és összeszereljük a kamerát. A két objektív (ami mostmár jó is és egyezik a számlán szereplőkkel) is megérkezett hozzá. Szupi. Egy majdnem sötét szobában és egy hűtőszekrény kinézetű inkubátorban egy hűtőrácsra összetákoltuk és beüzemeltük. Szoftvert megnéztük, objektívet rászereltük (marha drága és Chris exta óvatosan bánik az obival. Természetesen én is, de azért tudni kell megfogni és rácsavarni a kamerára pontosan. Elsőre szenvedtünk, én mondtam neki, hogy nem, ez még nincs rajta, először nem hitte, majd végül valóban "használt a fotós "tapasztalatom (nagyon idézójeles tapasztalat ez)"". Örültünk, összeállt, képet is mutatott, klassz. Bevallom, különösen élveztem a kamerával a munkát. Még ki kell találni, hogy szereljük be függőlegesen + állítható lemezzel, stb... tákolni kell majd még belőle ahhoz, hogy aztán optimalizálni lehessen. De nagyon élvezem, a kamera az egy külön csücsök a szívemben. Emlékszem, hogy Heidelbergben is a kurzuson az vonzott a legjobban (ezek a technikák elég érdekesek). Csak még azért bőven van mit tanulnom a fizikájáról, de legalább abban hasznomat tudja venni Chris, hogy tudom, mi a rekesz és milyen értékeknél nagyobb, hol ideális, stb stb. Faggatott is rendesen :) Aztán ma este el is ment az időm azzal, hogy teszteket olvastam az obikról, meg mindenfélét bogarásztam. Örülök, hogy van indokom foglalkozni a fotózással :)
Aztán mivel időben végeztem (és mert már múlt hét óta várok rá és tervezem), elmentem falat mászni. Megint a rendes srác volt és nem ment tökéletesen, de sokkal-sokkal jobban, mint a múltkor. Ahogy ő fogalmazott, "minden nehéz fogást megléptem és sikerült", szóval nagyon boldog vagyok. Nehogy azt higyje bárki is, hogy ez egyenértékű azzal, hogy fel is mentem egyszuszra a falon, mert sajnos annyira még mindig nem vagyok ügyes. Hiába a két legkönnyebb úttal próbálkozom a teremben, hajlamos kifogni rajtam mindkettő :( De néha magam is meglepődtem, hogy sikerült egy-egy fogás, amit már múltkor is próbáltam, de lehetetlennek tűnt. Sőt, több olyan kacifántos spéci lépés is volt, hogy isteni volt a tudat, hogy sikerült. Lehet, a kondizás segít, vagy a bemelegítés, de most jobban bírtam, mint múltkor. 2 útból egyiken felmentem a tetőre áthajláson (illetve csak törésen, mert ugyanúgy függőleges volt a fal, nem dőlt) keresztül. A másik pályán meg sikerült kereszt lábbal külső combbal falhoz tapadva csípőtől magasabbra tett lábbal kitolnom magam (na ezt sose hittem volna, hogy lehet) és elrugaszkodtam, lendületből nyúltam a fogás után (lehet, ezt csak Laci fogja követni, bocsánat :)) és megvolt, belekapaszkodtam, erősen megmarkoltam és még tovább is mentem ebből az épphogy elcsípett fogásból :D Sajnos nem végig, de azt a részt vagy 4-5-ször kigyakoroltam. Meg a fal alján keresztbe is mászkáltam, ami borzasztó hasznos, sose gondoltam volna. Nagyon élveztem. És megint nem kértek bérleti díjat. Kérdezte az elején a srác, hogy akarok-e bérelni, én meg mondtam, majd később, előbb csak melegítek. Aztán amikor mondtam, hogy szeretnék beülőt bérelni, akkor csak legyintett, hogy áh, a hónapban úgyse szedtek be érte pénzt a kavarok miatt, hagyjam a fenébe, ingyen van :D Másik info a mászóteremről, hogy a srác éppen újrarakta a boulder falat. Háááát, úgy, hogy még neki is minden fogást külön ki kell gyakorolnia, hogy összejöjjön. De láttam, hogy is építik az ilyet :) Igazi nagy munka, durva :)
És most még vár rám egy cikk, amit a holnapi (szerdánként rendszeresített) meetingre kell elolvasnom. Jövő héten meg nekem kell egy cikkről előadást készítenem. Én "kezdem a sort" Chris bemutatója után. Csak mi fogunk prezentálni, többet ő nem is. Azt mondta, ő a főnök :)
Uh, holnap már szerda. Hétvégén július 4, de még semmi programom. Jó lenne megnézni a tűzijátékot (mostmár állványom is van, tudom használni). Viszont vasárnapra esik, nincs szünnap és a tézissel nem haladok úgy, ahogy szeretnék :( Szóval valószínű, csak a munka, a munka és a munka... aztán ha valami közbejön, úgyis hamar lebeszélem magam erről a tervről.